Máglyahalál esetén az elítéltet egy rakás tűzifára állított faoszlophoz kötözték, amelyet meggyújtottak. Alkalmazása a középkori inkvizíció túlkapásaiból a legismertebb.

Husz János máglyahalála (Konstanz, 1415. július 6.)
Giordano Bruno máglyahalála (Róma, 1600. február 17.)

Talán a ma már nem alkalmazottak közül a legismertebb kivégzési mód, amely azonban még középkori mércével mérve is kirívóan kegyetlen büntetésnek számított. Általában akkor alkalmazták, ha az elkövetett cselekmény a korabeli vallási-erkölcsi normákat (is) megsértette. Nemcsak közönséges bűnözőket, hanem sok elmebeteget is, boszorkánynak titulált személyeket, zsidót és prostituáltat máglyán égettek meg. Ugyanígy végezték ki a katolikus egyház és a reformációs egyházak ellenfeleit, az eretneknek megbélyegzett személyeket, köztük sok híres gondolkodót is; gyakran azzal az ürüggyel, hogy az egyháznak tilos vért ontani.[1]

Történelem

szerkesztés

Hammurapi babiloni király által kihirdetett, Kr.e. 18. századi törvénykönyv több olyan bűncselekményt is meghatároz, amelyek esetében a megégetés általi büntetést helyénvalónak tartották.[2]

Az ókori Egyiptomban számos olyan esetről számolnak be, amikor a lázadókat élve megégették. I. Szenuszert (Kr. e. 1971–1926) állítólag a hadjárata során összeszedte a lázadókat, és megégettette őket.

A Biblia alapján, 1Mózes 38-ban Júda megparancsolta, hogy égessék meg a menyét, ha úgy vélik, hogy házasságon kívüli szexuális kapcsolatból esett teherbe.[3]

Az ókori római hatóságok sok korai keresztényt megégetéssel végeztek ki. Ennek egyik példája szmirnai Polikárp.[4]

Középkor

szerkesztés

Az ókor után a középkorban először a 11. században ítéltek embereket eretnekségért máglyahalálra. A 12. század közepéig viszonylag kevés embert, utána viszont már annyira gyakorivá vált, hogy egyszerű emberek is a máglyára kerülhettek.[5]

Először 1197-ben, aragóniai II. Péter törvénykönyvében szerepelt, hogy az eretnekeket tűzhalállal kell büntetni, majd III. Ince pápa 1199-ben kijelentette, hogy az eretnekség felségsértéssel azonos, ezért máglyahalált érdemel, akire rábizonyítják. Ezt a rendelkezést a negyedik lateráni zsinat kanonizálta (1215), majd II. Frigyes német-római császár birodalmi törvénnyé emelte.[6]

A 13. század első felében, az albigensek elleni keresztes háborúban rengeteg "eretnek" lelte így halálát.

Egyes magyarázatok szerint az eretnekek megégetése onnan eredt, hogy az eretnekséget a pestishez hasonlították. A pestis megállításának egyetlen módszere az volt, hogy a további fertőzést megakadályozandó, a hullákat és tárgyaikat elégették. Ezért az eretnekek ellen is ezt alkalmazták, csak itt élő személyeknél. [7]

Alkalmazásával a 18. században felhagytak, azóta kegyetlen és szokatlan büntetésnek számít.

Máglyahalált halt híres emberek

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Pallas http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/066/pc006693.html#3
  2. Roth (2010), p. 5
  3. 1Móz 38,24-25.: Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!« 
  4. ANF01. The Apostolic Fathers with Justin Martyr and Irenaeus – Christian Classics Ethereal Library. ccel.org
  5. https://mult-kor.hu/mi-volt-a-bunuk-a-kozepkori-eretnekeknek-20151130
  6. Gergely, Jenő. A pápaság története. Kossuth Kiadó, 94. o. (1999). ISBN 963 09 4105 8 
  7. Gergely Jenő: A pápaság története, 123. o.