Mókusmajomformák
A mókusmajomformák (Saimirinae) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó alcsalád.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vöröshátú mókusmajom (Saimiri oerstedii)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mókusmajomformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mókusmajomformák témájú kategóriát. |
Ennek az alcsaládnak a fajait, korábban a csuklyásmajomformák (Cebinae) alcsaládjába sorolták, a Saimiri név alatt.
Előfordulásuk szerkesztés
A mókusmajomforma-fajok Közép- és Dél-Amerika erdeiben élnek, a fák koronái között. A fajok elterjedési területei szomszédosak lehetnek. A vöröshátú mókusmajomnak (Saimiri oerstedii) két, egymástól távol eső állománya van, az egyik Costa Ricában, a másik pedig Panamában.
Megjelenésük szerkesztés
Ezeknek az állatoknak a szőrzete általában rövid és sűrű. Olajzöldes és narancssárga a vállon, háton és a végtagokon. Torkuk és fülük fehér, elülső pofájuk fekete. A fej felső részén hosszabb szőrök találhatók. A pofán levő fehér-fekete rajzolatok miatt, e majmokat „halottfejű majmoknak” is nevezik.
A mókusmajomformák átlagos fej-testhossza 25-35 centiméter, farokhossza 35-42 centiméter. A hímek átlagosan 750-1100 grammosak, míg a nőstények 500-750 gramm súlyúak.
A nőstényeknek hamis hímvesszőik vannak, amelyekkel az egymásközti rangsort állítják fel, épp úgy ahogy azt a hímek teszik egymásközt.
Életmódjuk szerkesztés
Mint a legtöbb újvilági majom, a mókusmajomforma-fajok is nappali, fánlakó életmódot folytatnak. Egyéb újvilági majmoktól eltérően, ezeknek a majmoknak nincsenek fogófarkaik, farkukat csak egyensúlyozásra használják. Az ágakon történő mozgásaik nagyon gyorsak.
Az 500 főt is számláló csoportjaikban több hím és nőstény található. E hatalmas csoportok időnként szétszakadhatnak több kisebb csoportra. Sokféle hangot hallatnak; majdnem mindenféle veszélyre van saját hangjuk. Legfőbb ellenségeik a ragadozó madarak, a kígyók és a macskafélék. A területek megjelzésére, a mókusmajomformák vizelettel dörzsölik be farkukat és bőrüket.
E majmok mindenevőnek számítanak, mivel egyaránt esznek gyümölcsöket és rovarokat is. Időnként magok, diókat, leveleket, rügyeket, virágokat, tojásokat és kisebb gerinceseket is fogyasztanak.
A mókusmajomformák általában 15 évig élnek, fogságban a 20 évet is megérik.
Szaporodásuk szerkesztés
A párzási időszakuk az évszakoktól függ. A nőstények az esős évszakban ellenek, 150 - 170 napos vemhesség után. A kölykökre csak az anyaállat vigyáz. Az elválasztás a vöröshátú mókusmajomnál 4 hónapos korban történik meg, míg a bolíviai mókusmajomnál, ez sokkal később, 18 hónapos korban. A nőstények az ivarérettséget 3 évesen, míg a hímek 5 évesen érik el. A nőstények az életük közepe felé többé nem képesek vemhessé válni.[1]
Veszélyeztetettségük szerkesztés
A közönséges mókusmajmot az állatkereskedők és az orvosi laboratóriumok igen kedvelik,[2] de ezek ellenér a faj nincs veszélyben. Viszont két másik faj, a vöröshátú mókusmajom és a Vanzolini-mókusmajom, az IUCN-szerint sebezhető fajnak számít.[3][4]
Rendszerezésük szerkesztés
1984-ig minden Saimiri-fajt egy fajnak tekintettek.[5][6] Manapság a két csoportot, a szemük fölött levő fehér sáv különbözteti meg, mivel a S. boliviensis csoporté román stílusú boltívet ír le, míg a S. sciureus csoporté gótikus stílusú boltívet ír le.[7] Az alcsaládba 1 nem és 5 faj tartozik:
- Saimiri
- S. boliviensis csoport
- bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis)
- Vanzolini-mókusmajom (Saimiri vanzolinii)
- S. sciureus csoport
- vöröshátú mókusmajom (Saimiri oerstedii)
- közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus) típusfaj
- aranyhátú mókusmajom (Saimiri ustus)
- S. boliviensis csoport
Kifejlődésük szerkesztés
A Saimiri-fajok családfája körülbelül 1,5 millió éve kezdett elágazni.[8] Az eddigi kutatások szerint, az elsőként levált faj, a bolíviai mókusmajom volt, őt követte a vöröshátú mókusmajom és a közönséges mókusmajom S. s. sciureus törzsalfaja. A S. s. macrodon alfaj testvérfaja a S. oerstedii / S. s. sciureus kládnak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Walker ML, Anderson DC, Herndon JG, Walker LC (2009). „Ovarian aging in squirrel monkeys (Saimiri sciureus)”. Reproduction 138 (4), 793–799. o. DOI:10.1530/REP-08-0449. PMID 19656956.
- ↑ Rhines, C. (2000). "Saimiri sciureus", Animal Diversity Web. Accessed November 26, 2007
- ↑ Sablon:IUCN2010
- ↑ Sablon:IUCN2010
- ↑ Sablon:MSW3 Groves
- ↑ Michael Kavanagh. A Complete Guide to Monkeys, Apes and Other Primates, 84. o. (1983). ISBN 0 224 02168 0
- ↑ Rowe, N.. The Pictorial Guide to the Living Primates. Pogonia Press, Charlestown, Rhode Island (1996). ISBN 0-9648825-0-7
- ↑ Chiou KL, Pozzi L, Lynch Alfaro JW, Di Fiore A. (2011) Pleistocene diversification of living squirrel monkeys (Saimiri spp.) inferred from complete mitochondrial genome sequences. Mol Phylogenet Evol.
Források szerkesztés
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Squirrel monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Primate Info Net Saimiri Factsheet
- [1] reforestation for the endemic Squirrel Monkey of Panama and Costa Rica
