Münz Mózes

Münz Mózes, más írásmóddal Minz Mózes (Podólia, 1750 körül – Óbuda, 1831) óbudai főrabbi, egyházi író.

Élete

Egy ideig Brodyban működött, ahol híres jesivát tartott fenn. Ezekiel Landau prágai főrabbi ajánlotta az óbudai főrabbi székre 1790-ben, miután Günsburger Náthán halála óta (1781) a rabbi széke betöltetlen volt. Münz híre csakhamar községe, és az ország határain is túlterjedt, véleményét távoli országokból is megkérdezték. Sógora volt Herschel Mózesnek, a Jam ha-Talmud szerzőjének, és Szófer Mózessel is rokonságba került házassága révén. Úgy Szófer, mint Ezekiel Landau említik őt responsumaikban.

Amikor 1794-ben Benet Mordechai eltiltotta a dupla bőrszíjú tefillin használatát, Münz ezt tudatlanságnak minősítette és a bőrimaszíjak használatát jogosnak jelentette ki. Támogatták őt ebben a véleményében Hurwitz Ph. frankfurti, Hirsch Levin berlini, Mesullam Tysmicnitz pozsonyi rabbik. Később megállapították, hogy Elija Vilna régebben hasonlóképpen döntött. Ekkor Münz rábírta Chorin Áron aradi rabbit, hogy az ő álláspontját védje meg Benet előtt, de Benet nem válaszolt Chorinnak. 1803-ban, amikor Chorin Münz előszavával megjelentette Emek ha-Sóvé című művét, Benet ezt a művét eretnekség vádjával illette. Az aradi hitközség megkérdezte Münz véleményét, aki azzal oszlatta el a vitát, hogy bizonyos fejezet valóban kifogásolható, de az ott elhangzott vélemények már évszázadokkal előbb is ugyanilyen vitát eredményeztek; másrészt Münz véleménye szerint semmiféle eretnekséget nem tartalmaz Chorin műve. Az ortodox párt később mégis keresztülvitte, hogy Münznek meg kellett idéznie akarata ellenére Chorint a Bész din elé Óbudára. Chorin meg is jelent, de a második nap már nem ment el és művének kárhoztatását nem vette tudomásul.

Sokan belátásáért liberálisnak tartották Münzt, mások a reform-mozgalmak hívének, de ő saját maga cáfolta meg ezeket a feltevéseket. Chorin ezért elszakadt tőle és Kinat ha-Emesz (1818) című művében reformernek vallja magát. Ezt a művét azonban 1819 febr. 19. visszavonta, mert Münz állásfosztással fenyegette meg. Ez utóbbi rendkívüli tekintélyét bizonyítja.

Münz 1831-ben hunyt el a kolerajárvány áldozataként. Halála után három évig a rabbiszéket nem töltötték be Óbudán. Csak 1834-ben hívták meg rabbinak Ráv Cvi Hirs Hellert, aki korábban Ungváron működött.

Művei

Deróso, amely 1814 jelent meg Mordechai Rechnitz német fordításával, Óbudán
Responsumok, amelyeket fia, Joszef Isaac adott ki Prágában 1827.
kiadta és kommentárokkal látta el Jakob ben Moses Peri Jaakov halachikus értekezéseit (1830)

Források

Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [1]

További információk

(főszerk.) Népessy Noémi: Óbuda története, Óbudai Múzeum Kiadása, Budapest, 2020, ISBN 978-615-6096-00-5

Egyéb külső hivatkozások

Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap