Ma-hedzs

ókori egyiptomi nomosz

Ma-hedzs az ókori Egyiptom 42 nomoszának (közigazgatási egységének) egyike; Felső-Egyiptom 16. nomosza.[1] Nevét a kardszarvú antilopról kapta. A nomosz fővárosa Hebenu (arabul Kóm el-Ahmar) volt. Ma Minja kormányzóság területén található, Minja városa környékén.

Ma-hedzs
Ma-hedzs nomosz szimbóluma, II. Hnumhotep Beni Haszán-i sírjából
Ma-hedzs nomosz szimbóluma, II. Hnumhotep Beni Haszán-i sírjából
A Wikimédia Commons tartalmaz Ma-hedzs témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Már Dzsószer idejében említik, az uralkodó piramiskomplexumában talált edényeken. Az Óbirodalom végén élt kormányzóit a mai Závijet el-Majitín közelében temették el.[2]

A nomosz középbirodalmi történelmének nagy részét kormányzói sziklába vájt sírjaiból ismerjük, Beni Hasszánból.[1] Több más nomoszhoz hasonlóan Ma-hedzs is az első átmeneti korban tett szert jelentőségre, mikor a központi királyi hatalom meggyengülésével a helyi kormányzók egyre nagyobb hatalomra tettek szert. A korszak végén, mikor a thébai XI. dinasztia uralkodói már közel álltak ahhoz, hogy legyőzzék a rivális hérakleopoliszi X. dinasztiát, Ma-hedzs kormányzója, az addig semleges III. Baket átállt a thébaiak oldalára.[3] Az őt követő kormányzók jelentős vagyonra tettek szert a XI. dinasztia korának végétől a XII. dinasztia uralmának közepéig, amint az hatalmas, szépen díszített Beni Hasszán-i sírjaikból látszik. Némelyikük, például III. Hnumhotep az országos jelentőségű „A keleti sivatag felügyelője” címet is viselte.[1]

III. Szenuszert uralkodása alatt a nomosz kormányzóinak hatalma jelentősen csökkent, ebből az időből nem ismert kormányzói temetkezés innen.[4] A második átmeneti korban a nomosz beolvadt a szomszédos Wenetbe (felső-egyiptomi 15. nomosz), és önálló közigazgatási egységként megszűnt.[5]

Városok és istenekSzerkesztés

A nomoszban számos jelentős város volt, de nagy részük elhelyezkedése nem ismert pontosan.[1][6]

Nem tudni pontosan, melyik lehetett a főváros, talán Herwer, bár az, hogy a kormányzók nekropolisza a feltehetőleg Menat Hufu közelében fekvő Beni Hasszánban volt, és az, hogy egyes kormányzók, pl. I. Hnumhotep, Menat Hufu polgármesterei is voltak, arra utal, ez a város lehetett az.[1]

Az I. Szenuszert Fehér kápolnájában talált feliratok szerint Ma-hedzs nomosz helyi istene a hebenui Hórusz volt. Neferusziban Hathort, Herwerben a Hnum-Heket párost tisztelték.[1][7]

KormányzókSzerkesztés

A XI. dinasztia végén és a XII. dinasztia idején ismert kormányzók családfája (a dinasztiaváltás nagyjából a 3.-4. nemzedéknél következik be). A kormányzók neve aláhúzva.[8]


 
 
Ramusenti
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Baket
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Heti
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Baket♀
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Henu♀
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. Hnumhotep
 
Szatipi
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amenemhat
 
Hotepet♀
 
 
 
 
 
Naht
 
Baket♀
 
Neheri
 
Hardai kormányzója
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Netjernaht
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hnumhotep
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tjat♀
 
II. Hnumhotep
 
Heti♀
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
III. Hnumhotep
 
IV. Hnumhotep
 
(több gyermek, de egy sem lett kormányzó)
 
 
 

ForrásokSzerkesztés

  • Browarski, Edward. The Hare and Oryx Nomes in the First Intermediate Period and Early Middle Kingdom, Egyptian Culture and Society: Studies in Honour of Naguib Kanawati. Conseil Suprême des Antiquités de l'Égypte, 31–85. o. (2010). ISBN 978-977-479-845-0 

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Oryx nome című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f Wolfram Grajetzki, The Middle Kingdom of ancient Egypt: history, archaeology and society. London, Duckworth Egyptology, 2006, pp. 111-13
  2. Wolfgang Helck, Die altägyptischen Gaue, Wiesbaden 1974, ISBN 3920153278, pp. 109-110
  3. Nicolas Grimal, A History of Ancient Egypt, New York, Barnes & Noble Books, 1997, ISBN 0-7607-0649-2, p. 144
  4. Wolfram Grajetzki, Court Officials of the Egyptian Middle Kingdom, London 2009, p. 138.
  5. Helck, 1974, p. 111
  6. Farouk Gomaa, Die Besiedlung Ägyptens während des Mittleren Reiches, 1. Oberägypten und das Fayyum, Reichert, Wiesbaden 1986, ISBN 3-88226-279-6, p. 314
  7. Upper Egypt nome 16, Digital Egypt for Universities
  8. Wolfram Grajetzki, Court Officials of the Egyptian Middle Kingdom, London 2009, pp. 110-14; 136-38

Külső hivatkozásokSzerkesztés