Főmenü megnyitása

A Mabinogion az összefoglaló neve annak a tizenegy walesi mesének, amelyek az 1350-ből származó Rhidderchi fehér kódexben és az 1382 és 1410 között íródott Hergesti piros kódexben szerepelnek. A történetek a kelta mitológiából származnak, illetve a Mabinogion tartalmazza az Arthur-románcot is, ám a mesék ismétlődő motívumaik ellenére nem alkotnak szerves egységet. Szerkezetükön felismerhető, hogy szájhagyomány útján terjedtek, mielőtt végső, írott formájukat elnyerték volna, közös szerzőjük nem mutatható ki.

Mabinogion

Szerző nem ismert
Eredeti cím Pedair Cainc y Mabinogi
Megírásának időpontja 1213. század
Nyelv walesi
Témakör a walesi mondavilág történetei
Műfaj mese
Részei 11 mese
Kiadás
Magyar kiadás Walesi legendák: Mabinogion. Budapest: General Press. 2008. ISBN 9789636430559
Külső hivatkozás http://www.mabinogion.info/
A Wikimédia Commons tartalmaz Mabinogion témájú médiaállományokat.
Illusztráció a Mabinogionhoz, a Peredur és a véres lándzsa története

LeírásaSzerkesztés

Az összefoglaló neve (Mabinogion) a „mabinogi” walesi szóból származik, annak egy félreírása. Jelentése: fiúgyermek, a feltételezések szerint fiúknak szóló meséket jelentett, de az ifjak meséiként is fordítják. Az elnevezés a 19. században terjedt el Lady Charlotte Guest (1812–1895) 1838 és 1849 között keletkezett angol fordításai nyomán. Lady Guest úgy gondolta, hogy a Mabinogion a mabinogi többes száma, ezért a gyűjtemény címének is ezt adta. Az elnevezés a későbbiekben rögzült.

A tizenegy mese közül négy külön ágat alkot, ezek a Mabinogi négy ága néven váltak ismertté. Ezeket tartják ténylegesen a mabinoginak, mivel mindkét, már említett kódexben ezek a mesék azonos formulával záródnak: „És így ér véget a mabinogi ezen ága”. A maradék hét történet nem sorolható egységesen rendszerbe. Az Erfug fia Peredur az Erbin fia Geraint és A Kút Úrnője elbeszéléseket úgy említik, mint a három románc, vagy három lovagtörténet, amelyek Chrétien de Troyes verses románcaira hasonlítanak (Perceval, Érec et Énide, Yvain), amelyeket a 12. században írt, és amelyekben a főhős útra kel, hogy kalandok során bizonyítsa lovagi erényeit.

Két további történet az Arthur mondakör egy darabját meséli el (Hogyan nyerte el Culhwch Olwent, illetve Rhonabwy álma, míg a maradék kettő a britek korai történetéből hoz szemelvényeket (Lludd és Llefelys, illetve Maxen császár álma).

A fordítás előtörténeteSzerkesztés

Lady Guest fordításai előtt a történetek csak szűk körben voltak ismertek, a romantika azonban feltámasztotta az igényt a középkori irodalom, főként a hőseposzok kutatása iránt. A brit őstörténet, a kelta mitológia és főként a lovagkor eszméi iránti kereslet már Walter Scott és Tennyson munkái nyomán megélénkült. Lady Guest több kötetes munkájával próbálta bizonyítani a welsi románcköltészet elsőbbségét az európai irodalomban. Az irodalom és a mesék lefordítása és széles körű népszerűsítése mellett az ősi, a welsi nyelv propagálása is szerepet játszott.

1841-ben németre, majd 1842-ben (illetve később 1889-ben) franciára is lefordították. Ezek a fordítások alkalmat adtak John Cambellnek, illetve Alfred Nuttnak a Nibelung- és Gudrun-énekekkel való összehasonlítására.

1948-ban újabb fordítás látott napvilágot, amelyet pontos, tudományos igényességgel Gwyn Jones és Thomas Jones készített el. Azóta több angol nyelvű fordítás is született, 2007-ben Sioned Davies készített el az Oxford University Press számára igényes fordítást.

A Mabinogion MagyarországonSzerkesztés

1961-ben a Dégh Linda Világjáró királyfi c. válogatásában (Móra) megjelent Culhwch és Olwen története Külhuk herceg kalandozásai címen (sajnos az ír mesék között), 1965-ben Dömötör Tekla válogatott be a Germán, kelta regék és mondák c. kötetbe (Móra) néhány rövidebb mesét, G. Beke Margit 1977-ben tette közzé néhány történet első magyar fordítását a Bárdok, mesemondók c. kötetben (Móra). 2009-ben két kiadó is kiadta. A Castellanum jelentette meg Farkas Bíborka fordításában, Csonka Erzsébet illusztrációival (Walesi regék alcímmel). A General Press Kácsor Lóránt fordításában adta közre (Walesi legendák alcímmel).

Fejezetek, szerkezetSzerkesztés

  • Hogyan nyerte el Culhwch Olwent /Culhwch and Olwen/ (1100 körül)
  • A Mabinogi négy ága /The Four Branches of the Mabinogi/ (1190 körül)
    • Dyfed hercege Pwyll /Pwyll Prince of Dyfed/
    • Llyr leánya Branwen /Branwen Daughter of Llyr/
    • Llyr fia Manawydan /Manawydan Son of Llyr/
    • Mathonwy fia Math /Math Son of Mathonwy/
  • Lludd és Llyfelys /Lludd and Llyfelys/ (1200–1250 körül)
  • A három románc /The Three Romances/ (1200–1250 körül)
    • A kút úrnője /The Lady of the Fountain/
    • Efrog fia Peredur /Peredur son of Efrawg/
    • Erbin fia Geraint /Geraint son of Erbin/
  • Maxen császár álma /The Dream of Macsen Wledig/ (1200–1250 körül)
  • Rhonabwy álma /The Dream of Rhonabwy/ (1300–1350 körül)[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A fejezetek magyar fordítása a Walesi legendák, i. m.  készült, a fejezetek felosztása The Mabinogion. mabinogion.info. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.) alapján

ForrásokSzerkesztés