Magyar Mihály (pálos szerzetes)

Magyar Mihály, Michael Pannonius (? – Párizs, 1444) teológiai doktor, Remete Szent Pál-rendi szerzetes.

Életútja

A Laadi nemes családnak volt pártfogoltja és Laadi Jakab költségén Párizsban végezte teológiai tanulmányait és szintén az ő támogatásának oda később másodszor is visszatért, hogy a héber nyelvben magát kiképezze. Valószínű tehát, hogy Magyar Sajólád környékén (Borsod megye) született, ahol a család birtokai feküdtek és a pálosoknak 1387 óta volt zárdájuk, itt léphetett a szerzetbe is. Párizsban a teológiai tudományokból a doktori fokot is megszerezte. Innen visszatérve a pálosok budaszentlőrinci zárdájában kapott alkalmazást.

A boldogságos szűz szeplőtelen fogantatásáról nagy munkát készült írni, ami egyszersmind alkalmul szolgált neki, hogy ezen tételről egy más szerzet tagjával nyilvános vitába bocsátkozzék. A vita mindkét részéről nagy hévvel folyt; de Magyar egyszerre csak elnémult, és mintha magát legyőzöttnek érezte volna, elhagyta emelvényét. De hamarosan nyilvános helyre bizonyos tételeket függesztett ki ugyanazon tárgyról és késznek nyilatkozott azokat bárki ellen védelmezni. Így a vita folytatódott. Összegyűlt arra Budának színe-java; ott volt I. Ulászló király is, s ez alkalommal Magyar Mihály fényes diadalt aratott ellenfelén. De jóformán vesztére, mert magára vonta a király figyelmét, akinél ezentúl úgyszólván naponta megfordult, de bizonyára nagy hírnevet szerzett a közönségnél is; mindez elragadta a nagyra törő embert. Semmibe se vette rendjének törvényeit, elhanyagolta a lelki gyakorlatokat, sőt a magánvagyon birtoklásának vétségébe is esett.

Mindezek dacára a főnöki méltóságra törekedett; de nemcsak, hogy ezen kivánsága nem teljesült, hanem rendtársai elhatározták, hogy ezentúl rendkívüli költséget a rendtársak szokáson túl való tudományos kiképeztetésére nem fognak fordítani. Ezek elkeserítették a fennhéjázó, reményeiben csalódott embert, és hogy ellenszenves környezetétől szabaduljon, engedelmet kért és hogy Párizsba mehessen a héber nyelv megtanulása végett, amire mindig vágyott. Laadi Jakab újból segítségére volt, szerzete elbocsátotta őt, nehogy elkeseredésében rosszabbra vetemedjék; újból Párizsba ment tehát, és 1444-ben ott is halt meg. Nem csekély kárt tett szerzetének azzal is, hogy bizonyos értékes könyveket magával vitt Párizsba, melyek holtával odavesztek.

Kézirati munkái

De immaculata conceptione Virginis, De Spiritu Sancto, De operibus eremitarum, Sermones Capitulorum generalium negotia concernentes. (Ezen művek kéziratait azon névtelen pálos, ki szerzete íróit és azok műveit a XVIII. század közepén összeírta és kinek munkáját Vincze Gábor a Magyar Könyv-Szemle 1878. évf. 21. és köv. l. közzétette, még látta.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar életrajzi lexikon