Magyar vadkörte
A magyar vadkörte (Pyrus magyarica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába és almaformák (Maloideae) alcsaládjába tartozó endemikus magyar faj. 1960-ban Terpó András fedezte fel az általa Pomáz felett, a Lajosforrás és a Kőhegy között gyűjtött herbáriumok között, pontos leírási helye nem ismert, mint ahogy típuspéldánya sem tekinthető meg magyar közgyűjteményben. Később Visegrád mellett is megtalálták, de egy útépítés során ez a néhány egyedből álló állomány megsemmisült. Ma ismert állományai a Pilis és a Visegrádi-hegység több pontján, a Szentendrei-szigeten és a Dél-Börzsönyben élnek, a közönséges vadkörtével alkotott hibridjeivel együtt.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1] | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pyrus magyarica Terpó, 1960 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magyar vadkörte témájú rendszertani információt. |
Lassan növő, hosszabb életű növény. Kihalás szélén álló, fokozottan védett, az IUCN Vörös listán szereplő faj.
Megjelenése
szerkesztésCserje, vagy kis fa termetű, maximum 8-10 méteres magasságot ér el, magas, karcsú alakú, kevés elágazással. Vesszeje vékony, barna, tövisei erősek, apró rügyei szórt állásúak, fényesek, sötétbarnák.
Levelek
szerkesztésA levelek szórt állásúak, tojásdadok vagy "orgonalevél" alakúak, lekerekített vagy enyhén íves vállúak, befelé hajlóan finoman fűrészfogasak, 2,5-4,5 cm hosszúságúak. A levelek fonákán nincsen viaszos bevonat, emiatt puha tapintásúak. A lombfakadás a virágzással egy időben áprilisban történik, a levelek ősszel sárgásra színeződnek.
Virágok
szerkesztésNagy, fehér virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak.
Termés
szerkesztésAlmatermése csiga alakú, vagy gömbölyded, 15–22 mm átmérőjű. Fontos határozóbélyeg, hogy a termésen található paraléces gyűrűről a csésze lehull, helyét egy világos színű heggyűrű jelzi. A mag 4–6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete. A termés szeptember-októberben érik és hullik.
Élőhelye
szerkesztésFélkultúr területekről, szegélycserjésekből ismert, erdei irtásokon, egykori legelőkön is megtalálhatók hibridjei, mész- és melegkedvelő cseres-kocsánytalan tölgyesekben ritkán ugyan, de ma is előfordul.
Környezeti igényei
szerkesztésMeleg- és fényigényes, közepesen szárazságtűrő (xeromezofil), bár az aszályos nyár nagyon megviseli, ilyenkor levelei megbarnulnak, elszáradnak. A fiatal példányok mérsékelten árnyéktűrők, de a kifejlett egyedek nem tűrik az árnyékolást. A semleges kémhatású talajokat kedveli (neutrofil).
Elterjedése
szerkesztésDombvidékek és középhegységek délies kitettségű lejtőin él, kisebb csoportokban, főleg andeziten, kevésbé dachstein-mészkövön.[2] Kizárólag Magyarországon előforduló endemikus faj. Első felfedezett példányai mára kipusztultak, jelenleg termőkorú példányai a Pilisben és a Visegrádi-hegységben már csak Pomáz és Pilisszentkereszt határában ismertek. Az utóbbi néhány évben a Dél-Börzsöny több pontján is felfedezték. Fiatal példányai a vadgyümölcsök erdőtisztítási munkák idején tiltott kivágása következtében az eltelt időszakban termőre fordultak, ezért valószínűleg a Magyar-középhegység más pontjain is előfordulhatnak. Egyes források szerint a Somogy vármegyei Lábodon is megtalálható.[2]
Védelme
szerkesztésMivel nem kedveli az árnyékot, a fellelhető példányai körül a többi fát és cserjét ki kellene vágni, leszámítva az utódait. Lassan növő faj lévén nehezen veszi fel a versenyt más növényekkel.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja
- ↑ a b c Dr. Barna Tamás - Bőhm Éva - Szulcsán Gábor - Dr. Vinis Gizella: Az erdei gyümölcsök génmegőrzése, különös tekintettel a Pyrusokra Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
szerkesztés- Dr. Gencsi László - Dr. Vancsura Rudolf. Dendrológia. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1992). ISBN 963 81 6008 X
- Dr. Bartha Dénes. Magyarország fa- és cserjefajai. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1999). ISBN 963 9239 02 X
- Bőhm Éva Irén (1998): A Pyrus magyarica Terpó és a Pyrus x karpatiana Terpó elkülönítő bélyegei a Pyrus pyraster Burgsd.-től. Kitaibelia 3. (1) pp. 109–111.
- Barna T., Bőhm É.I., Szulcsán G., Vinis G. (1999): Vadkörtefajok (Pyrus spp.) génmegőrzése. In Mátyás Cs. (Szerk.): Genetikailag veszélyeztetett ritka fafajok génmegőrzésének gyakorlati teendői. Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából és a Növényi Génbank Tanács Erdészeti munkabizottsága közreműködésével. OMMI, Budapest
- Bőhm Éva Irén (2003). A Pyrus magyarica országos értékelése. (Horváth F., Kovács-Láng E., Báldi A., Gergely E., Demeter A.) (Szerk.): Magyarország és a Natura 2000 – III. Európai jelentőségű természeti területeink felmérése és értékelése. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót
- Bőhm Éva Irén (2007): Fokozottan védett növényfajunk, a Pyrus magyarica Terpó, valamint alakkörének kutatása Magyarországon. Tilia. Vol. XIII. Dendrológiai tanulmányok II. (Szerk.: Bartha Dénes). pp. 95–104. Sopron.
- Bőhm Éva Irén (2010): Magyar vadkörte - Pyrus magyarica Terpó. Tilia, Sopron.
- Bőhm Éva Irén (2012): Magyar vadkörte. (In Bartha D. (Szerk.): Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest. pp. 195–196.
