Magyarbikali református templom

(Magyarbikali templom szócikkből átirányítva)

Magyarbikal első írásos említése, Tera Bekaly néven, 1249-ből származik. Régen a falu a felette húzódó bükkerdő alatt helyezkedett el – erre utal elnevezése is -, ám a lakosság a rájuk leselkedő veszélyek miatt lehúzódott a védettebb, jobban elrejtett völgybe, így alakult ki a mai falu.

Története és leírásaSzerkesztés

 
Magyarbikal református temploma

Az első birtokos Pál országbíró volt, aki a falut IV. Béla királyunktól kapta adományként, majd a Sebesvári királyi vár birtokai közé került, s innen adományozták a székely eredetű Tamásfalvi családnak. A falu birtokosai 1450-től a Vitézek, majd a Homoródszentmártoni Bíró család örökli és végül az altorjai Szabók következtek a birtokosok sorában, akiknek 1940-ig voltak itt birtokrészei.

1400. december 6-án kelt az a pápai engedély, amelyben IX. Bonifác pápa jóváhagyja Tamásfalvi Gergely kérését és engedélyezi számára egy templom építését. A Szent Lénárd tiszteletére emelt gótikus templom 1402-re épült fel. A 16. század közepén a templom gyülekezetével együtt református hitre tért.

Az 1669-es török fosztogatások és rombolások során meggyengült csúcsíves mennyezete az 1693-as kalotaszegi földrengés során beomlott. A falu akkori birtokosa báró Korda Zsuzsanna 1697-ben saját költségén festett famennyezettel fedette be a templomot. Ezt a mennyezetet Gyalui Asztalos János festette meg. A szentély 101 és a hajó 84 kazettája ebből az időből való, melyek jól meghatározzák a templom bővítése előtti méreteit. Gyalui mester énekeskarzatot és úrasztalát is készített. 1746-ban újabb földrengés pusztította a templomot, de az újjáépítésre csak 1790-ben került sor. Az akkori birtokos Homoródszentmártoni Bíró Zsigmond igen pártolta a vallást és a református egyházat, s elhatározta a templom bővítését, de korai halála miatt a hívek 1792-re egyedül fejezték be a templom bővítését. Ebben az időben a templom keleti - délkeleti falát mintegy 3 méterrel kitolták. A régi templom ablakai közül kettőt felhasználtak, de a többi ablak és az ajtók is a bővítés során elvesztek.

Az 1790-es átalakítás évében Bíró Zsigmond felesége, Vitéz Klára megbízásából Umling János készítette a szószékkoronát, és Bíró Zsigmond, illetve Gyarmati Sándor megbízásából három, családi címerrel ellátott padmellvédet. 1794-ben Umling János a kibővített templomrész új famennyezetén dolgozott, amelyből napjainkra a szentélyben 21, a hajóban 37 tábla maradt meg. Ő készítette a nyugati és keleti karzatmellvédet is, melynek középső tábláján kétoldalt egy-egy trombitát fújó angyal látható, alattuk egy-egy kartusban bibliai idézetekkel. Középen a Liliomok völgye című könyvből származó ábrázolás látható, forráshoz siető szarvas és férfi alakjával, alatta vers idézettel:

„Véres sebeimnek mérge szivem hatya / Ezt tsak az Igasság Napja gyogyit hatya, / Köszál Vizekre sietek mint Szarvas / Ott lész szomjuságom hivesitö orvas.”

A templomot 1843-ban, 1861-ben, majd 1923-ban javították. Ekkor Kós Károly tervei szerint bővítették a templomot, a régi különálló harangláb helyére négy fiatornyos tornyot emeltek. A szentély mennyezetébe 24, a hajóéba 54 sablonnal festett tábla került, melyek Csöregi Márton és Asztalos József munkái.

A templom harangja 1627-ből való.

KépgalériaSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  • Magyarbikali Református Egyházközösség
  • Lángi József - Mihályi Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések 2., Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2004
  • ”VIRÁGOZÓDOTT…ANNO” - Az Umlingok Kalotaszegen – Néprajzi Múzeum, Budapest, 2007
  • Várady Péter Pál – Borbély Anikó – Erdély magyar templomai – Kalotaszeg, Unikornis, 1991.

Külső hivatkozásokSzerkesztés