Maisel-zsinagóga
A Maisel-zsinagóga egy zsinagóga Prága egykori zsidó negyedében, a Maisel utca (Maislova u.) 10-ben.
| Maisel-zsinagóga | |
 | |
| Település | Prága |
| Ország |  Csehország |
| Vallás | zsidó |
| Névadó | Mordecháj Maisel |
| Építési adatok | |
| Stílus | barokk építészet |
| Építés kezdete | 1590 |
| Építés befejezése | 1592 |
| Építész(ek) | Juda Goldschmied de Herz |
| Elhelyezkedése | |
 Maisel-zsinagóga
Pozíció Prága térképén
| |
| é. sz. 50° 05′ 20″, k. h. 14° 25′ 07″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 20″, k. h. 14° 25′ 07″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maisel-zsinagóga témájú médiaállományokat. | |
TörténeteSzerkesztés
Eredetileg Mordechai Maisel, II. Rudolf császár bankára, a prágai zsidó közösség fontos mecénása építtette magán imaházának (Barangoló); 1590-ben a császártól előbb telket, majd különleges kiváltságot kapott az építkezésre. A zsinagóga terveit Juda Coref de Herz készítette el, az építkezést Josef Wahl vezette. 1592-ben a Simchat Tora (a Tóra örömének) ünnepén adták át. Maisel halála (1601) után a zsinagógát automatikusan a prágai zsidó közösségnek kellett volna örökölnie, ehelyett azonban birtokait (a császári végrendeleti kiváltság ellenére) elkobozták, és a zsinagógát a hitközösség csak néhány évtized múlva kapta meg (CsWiki). A következő fél évszázadban néhányszor átalakították (Szombathy), aminek eredményeként ez lett a prágai gettó legnagyobb épülete, és gazdag felszereltségének köszönhetően a legfényűzőbb is (CsWiki).
Az 1689-es nagy tűzvészben teljesen leégett (Barangoló), ami után redukáltan építették újjá; korábbi hosszának kétharmadán (CsWiki).
A 19. században a neológ közösség otthonává vált. 1893–1905 között Josefov felújításának részeként Alfred Grotte műépítész tervei szerint neogótikus stílusban teljesen átalakították; ekkor építették az orgonát is (Szombathy).
A német megszállás idején raktár lett: ide hordták a zsidók bútorait, szakrális és személyes tárgyait (Szombathy). A világháború óta ismét a a Prágai Zsidó Hitközség tulajdona. 1955 óta a Prágai Zsidó Múzeum kezeli. az 1960-as években felújították, 1965 és 1988 között itt gyűjtötték össze a hitközségeiket vesztett cseh és morva zsinagógák megmaradt tárgyi emlékeit. Az ezekből összeállított kiállítást egy újabb rekonstrukció után, 1996-ban nyitották meg.
Az épületSzerkesztés
Az épület háromhajós, húszoszlopos, a nőknek külön mellékhajóval.
Jelenlegi funkciójaSzerkesztés
A sors iróniája, hogy az elkobzott tárgyakból állították össze a cseh- és morvaországi zsidók történetét bemutató kiállítást, amelynek első (a 10. századtól a 18. századig terjedő időszakot felölelő) része látható ebben az épületben. A kiállítás második része (a polgári jogok kivívásától napjainkig) a Spanyol zsinagógában van.
A kiállításSzerkesztés
A csehországi zsidók életét vallását a betelepüléstől a felvilágosodás koráig bemutató kiállításon főleg fémtárgyakat láthatunk, köztük feltűnően sok ezüstholmit. A múzeumba nemcsak több száz magánház istentiszteleti tárgyait gyűjtötték össze, de 153 zsinagóga kegytárgyait is; ez a világ legnagyobb (több mint 6000 darabos) ilyenfajta kollekciója. Különösen gazdag a „Cseh zsinagógák ezüstje” gyűjtemény; emellett számos darab nürnbergi, bécsi, augsburgi és más ötvösmesterek alkotása. A kiállításon az egyes kegytárgyak jellegzetességeit típusonként mintegy tucatnyi darab bemutatásával szemléltetik. A legújabb rekonstrukció óta a bemutatás módja korszerűbb, de a tematika változatlan (CsWiki).
A kiállítás második része (a polgárjogok kivívásától napjainkig) a Spanyol zsinagógában látható (Szombathy).
JegyzetekSzerkesztés
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maiselova synagoga című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
ForrásokSzerkesztés
- Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest)
- Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 89–90.
