Malabári dánió

pontyféle halfaj

A malabári dánió (Devario malabaricus, régebben Brachydanio malabaricus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik.

Malabári dánió
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Danioninae
Nem: Devario
Faj: D. malabaricus
Tudományos név
Devario malabaricus
(Jerdon, 1849)
Szinonimák
  • Danio malabaricus
  • Perilampus aurolineatus
  • Perilampus canarensis
  • Perilampus ceylonensis
  • Perilampus malabaricus
  • Perilampus mysoricus
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Malabári dánió témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Eredetileg a trópusi Dél-Ázsiából, Indiából és Srí Lankáról származik, de közkedvelt akváriumi halként az egész világon megtalálható. Kedveli a folyóvizeket, ennek ellenére őshazájában a gyors folyású patakoktól a kisebb tavakig mindenütt megtalálható.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 12–15 cm. Világoskék színezetű hal, oldalán vonzó aranysárga csíkokkal. Háta szürkéskék, hasa és úszói – a mellúszók kivételével – halvány rózsaszínek. Testének mintázata a farokúszó középső részére is kiterjed. A kopoltyúfedő mögött egy sötétkék folt és pár függőleges aranysárga keresztcsík látható. A szem írisze aranysárga. A kifejlett egyedeknél a hímet, hasonlóan a többi dánióhoz, élénkebb színe és karcsúbb teste, míg a nőstényt ikrával telt alakja különbözteti meg a másik nemtől.

A malabári dánió megjelenése és viselkedése olyannyira hasonlít egy másik dániófajéra, az óriás dánióéra (Devario aequipinnatus), hogy sokáig egy fajként kezelték. A két faj megkülönböztethetőségét tovább rontja, hogy a két dániófaj egymással nemzőképes hibrid utódokat hozhat létre, így manapság akváriumi tartásra malabári vagy óriás dánió néven kínált halak már nagyrészt a két faj több generációs keveredéséből származnak. Mára azonban már genetikai és morfológiai vizsgálatok támasztják alá a két faj különbözőségét,[1] de sok helyen még mindig helytelenül használják a tudományos nevét.

Életmódja szerkesztés

Falánk, mindenevő, békés rajhal. Őshazájában főként rovarokkal, apró férgekkel, növényi törmelékekkel táplálkozik. Fogságban tartott példányai akár 10 évig is elélhetnek.

 
Fiatal malabári dánió

Szaporodása szerkesztés

Szabadon ikrázó faj. A partmenti növényzet között a sekély vízben, sokszor a reggeli órákban vagy egy nagyobb esőzést követően ívnak. Egy ívás alkalmával a nőstény cca. 200 halvány narancssárga, ragadós ikrát rak. A lárvák 24–28 óra elteltével kelnek ki, de egy részüknél ez akár 2–3 napig is elhúzódhat. Pár nappal később, szikzacskójuk felszívódása után kezdenek neki az önálló táplálkozásnak. Szapora hal, már a 7 cm-es egyedek is ivarérettek, a populáció duplázásához szükséges idő pedig kevesebb, mint 15 hónap.[2]

Akváriumi tartása szerkesztés

Berendezése szerkesztés

Akváriumi tartása könnyű, kezdőknek is ajánlható békés hal. Testmérete és nagy mozgásigénye miatt hosszú, legalább 120 cm-es medencét igényel. A malabári dánió rajhal, ezért mindenképp több, legalább 6–8 egyedet tartsunk együtt. Habár a vízminőségre igénytelen, a mind hőmérséklet(22–25 °C), mind a vízkeménység(4–18 nk°) mind pedig a víz kémhatása (pH 6.2–7.8) szempontjából, meghálálja a jó szűrést, az áramlást és a rendszeres vízcserét. Kedveli a hosszú levelű növényekkel beültetett, tágas, hosszanti úszóteret biztosító akváriumot. Az akváriumot érdemes lefedni, ugyanis könnyen kiugorhat.

 
A malabári dániók élénk rajhalak, tágas medencét igényelnek

Etetése szerkesztés

Akváriumi etetése nem okoz gondot, mindent megeszik, ami befér a száján. Adhatunk neki élő tubifexet, vörös szúnyoglárvát, vízibolhát, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát (sóférget), egyéb plankton eleséget, száraz lemezes díszhaltápot. Az élőeleség különösen szépen kihozza a halak színét!

Szaporítása szerkesztés

Akváriumi körülmények között is jól szaporodik, habár viszonylag nagy, legalább 30 literes (40 cm hosszú, 25 cm magas és 30 cm széles) ívató medencére van szüksége. A dániók heves ikrafalók, ezért az ívató akvárium aljára mindenképpen 4–5 cm magasságban ikrarácsot vagy nagyobb kavicsokat, üveggolyókat kell elhelyeznünk. A friss vízzel ellátott medencébe előbb az ikrával telített nőstényt tegyük ki, majd pár óra elteltével tegyünk hozzá egy-két hímet. Előszeretettel ívnak a napsütéses reggeli órákban, ezért célszerű az ívató medencét olyan helyre tenni, ahol éri azt a reggeli napfény. Az ívási kedvet fokozhatjuk, ha Ívás idejére vizének hőmérsékletét megemeljük 26 °C-ra, illetve ha biztosítjuk számára a növényes környezet érzetét egy jávai moha vagy perlonvatta csomóval. A hímek egy-két napon belül kihajták a nőstényből az ikrákat, ezután távolítsuk el a szülőket. Ha mégsem jártunk sikerrel, egy hét múlva újra próbálkozhatunk. A sikertelenség oka lehet, hogy a nőstény nem telt még be ikrával, túl fiatal, esetleg elhízott és egy ún. zsírdugó gátolja az ikrázásban.

A pár nap múlva kikelő lárvákat szikzacskójuk felszívódása után infusoriával, tojássárgájával, apró rotatoriával és aprószemű, frissen keltetett sórákkal etethetjük. Hála gyors növekedésüknek, pár nap elteltével már képesek elfogyasztani a porrá tört száraz haltápot, mikrót, apróra vágott tubifexet, grindált is.

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Malabar danio című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Képek szerkesztés

Videók szerkesztés