Manierizmus (művészet)

A manierizmus a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stílustörténeti korszak elnevezése, amely a reneszánsz és a barokk korszakot kötötte össze. A fogalom az olasz maniera szóból ered, melynek magyar jelentése mód vagy manír, de később modorosságot is jelentett. Itáliából indult ki, Németalföldön, Franciaországban és Németországban terjedt el. A 16. század első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és 1600 után a korai barokkal él együtt. Az új elvek már az érett reneszánsz két nagy alkotójánál is jelen voltak, Raffaellónál például a Borgó égése című mű (1514–17, Vatikán), Michelangelónál pedig az Utolsó ítélet című festményen (1535–41, Vatikán, Sixtus-kápolna). Ezeknél a munkáknál a művész már szakít a hagyományos ikonográfiával.

Parmigianino: Hosszúnyakú Madonna (1534–40)

Jellemzői

Egyéni érett látásmód jellemzi. Erősen intellektuális jellegű, megoldásai nem természetesek. Különleges ritmusú kompozícióival, valóságellenes térképzéssel, és új szépségeszméivel szemben állt a reneszánsz tulajdonságaival – gyakoriak a meghosszabbított formák, mint az illusztráción a Madonna nyaka, vagy a testrészek elcsavart, természetellenes pózban láthatók.

• figurák lapossága
• egymás mellé helyezett, elkülönített alakok
• sokalakos kompozíciónak nincs megfelelő súlypontja
• erősen körvonalas, rajzos ábrázolásmód
• részletezés, túlzott aprólékosság
• sajátos téralkotás
• újszerűség hajszolása
• emlékezetből festett képek jellegzetes féktelensége, megjelenik a fantázia.
• nyugtalanság érzése
• misztikum felé fordulás.

A manierista építészet

Fő jellemzői a szokatlan, egyedi kompozíciók, az épület elszigetelése a közvetlen környezetétől, magasabb síkon helyezkedik el, szűkre zárja a kilátást és ezt a szűk falmezőt zsúfolja különböző díszítményekkel, melyek a fal síkjához kötődnek.

Feloldják a tektonikus logikát, a homlokzat egyenlőtlen pillérekkel tagolódik, az udvar hosszú utcának tűnik, majd keskeny nyújtott loggiával zárják le. Az épület formai tisztasága és a díszítmények közötti ellentét a manierizmus szellemiségét mutatja. A külső homlokzati részre a kulisszaszerűség jellemző, és a rusztika önkényes félbeszakítása.

A kor neves építészei

• Michelangelo Buonarroti
• Giorgio Vasari
• Baldassare Peruzzi
• Giovanni Sallustio Peruzzi
• Giulio Romano
• Giacomo Barrozi Vignola

Manierista festők

Első nemzedék

• Jacopo Pontormo (1494–1557)
• Giulio Romano (1499–1546)
• Rosso Fiorentino (1494–1540)
• Domenico Beccafumi (1486–1551)
• Agnolo Bronzino (1503–1572)
• Parmigianino (1503–1540)
• Tiziano Vecellio (1485–1576)
• Jacopo Tintoretto (1518–1594)

Második nemzedék

• Daniela da Volterra
• Giuseppe Arcimboldo
• El Greco
• Santi Gucci
• Taddeo Zuccaro

Németalföldi és német manieristák

• Hans von Aachen
• Johann Friedrich Vermeer (további neve ismeretlen)

Szobrászok

• Benvenuto Cellini
• Bartolomeo Ammanati
• Pietro Bernini

Irodalom

A manierista irodalom a késő reneszánsz irodalommal élt együtt, nyomai még a barokk korban is felbukkannak. A manierista költők kedvelt műfaja a parafrázis, amivel a zaklatottság érzését fejezték ki, az embléma, a certamen. Magyarországon Rimay János képviselte ezt az irányzatot.

Források

• Bán Imre: Eszmék és stílusok. Budapest, 1977.
• Kelényi György: A manierizmus. Budapest, 1995.
• Arnold Hauser: A manierizmus. A művészet válsága és a modern művészet születése.

További információk

• A manierizmus, a barokk, a rokokó és a XVII. századi francia klasszicizmus művészete. A Kulturális Enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. február 26.)