Marduk

Marduk (akkád név talán a sumer AMAR.UTU 𒀫𒌓 Utu-borjú kifejezésből) az ókori Babilon főistene volt. A kháld II. Marduk-apla-iddína felirata Aszari néven is említi, néhány listában Kinma (^Dkin-ma), feladatköre szerint jelzője lehet az öntözőcsatornák védnöke, illetve ezek megszemélyesítője ^dMarduk šá pa-ta-ti néven. Fő temploma a babiloni Észagíla, az akítu (újévi)-ünnepségek helyszíne és a hozzáépített zikkurat, az Étemenanki volt, amelyhez Bábel tornya legendája kapcsolódik. Ő a Biblia Merodachja és a modern zsidó Mordeháj név is az ő nevének változata.

Marduk
Marduk és sárkánya egy babiloni pecséthengerről
Nem	férfi
Szülei	Damgalnuna Ea
Házastárs	Szarpánítum
Gyermekei	Nabu
A Wikimédia Commons tartalmaz Marduk témájú médiaállományokat.

Felemelkedése

Először az i. e. 3. évezred közepén említik, a III. uri dinasztia idején már Babilon védőistene. Marduk Babilonba közvetlenül talán Eriduból került, a nomád amurrú dinasztia házi isteneként. Felemelkedése az I. babiloni dinasztia felemelkedésével párhuzamosan ment végbe. A mezopotámiai mitológiában Hammurapi idején átvette a sumer Enlil szerepét – mint Enki elsőszülött fia –, ennek kedvéért Hammurapi átdolgoztatta az Enúma elis teremtéseposzt. Az eposz szerint legyőzte Tiamatot – a korábbi változatokban először An, majd Enlil játszotta ezt a szerepet – kettévágta, s darabjaiból megalkotta az eget és földet. A győzelem fejében az istenek elismerték őt vezérüknek. Amikor a babiloni akítu-ünnepségen felolvasták az eposznak ezt a változatát, akkor mindig letakarták An koronáját és Enlil trónját, hogy ne sértsék meg a korábbi főisteneket.

Marduk valószínűleg ekkor azonosult a sumer Aszalluhival (későbbi átirat szerint Aszari), Kuara védőistenével.

Szerepe

Számos állandó jelzője és tulajdonsága közül az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak többségben. Antól származik ugyanakkor az „istenek atyja”, Enliltől az „istenek ura”, akik Hammurapi törvénykönyvének bevezetője szerint ráruházták az „enlilséget”, azaz az istenek feletti uralmat, mint Enki elsőszülött fiára. A néha fivérének mondott Utu/Samas istenről az „istenek bírája” cím száll rá. Felesége Szarpánítum, fia Nabú. Tulajdonságai közül bölcsessége, gyógyító- és ígézőereje a legfontosabb, de ő a víz és a növényzet istene is.

Jelképe a bárd alakú fejsze és a Mushussu sárkány. Egy újasszír szöveg testrészeit különféle állatokhoz, növényekhez, fémekhez hasonlítja, amelyek talán szerepet játszottak kultuszában.

„	...az ő főbb belső részei oroszlánok, kisebb belső részei kutyák, hátgerince cédrus, ujja nád, koponyája ezüst, magvának ömlése arany.	”

Kultusza Asszírába is átterjedt, de az Asszír Birodalom felemelkedésével ott Assur, akit gyakran azonosítottak vele, átvette tőle a főisten szerepét.

Családfa

A legismertebb mítoszváltozatok szerinti családfa:

Nintu (Ereškigal)

Enki Abzu ura

Ninazu (Tišpak)

Ningišzida (Nirah)

Marduk

Nabû

Az Enúma elisben Éa és Damkina (sumer Damgalnunna) fia.

Források

• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 
• A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8  
• Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

• Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie V; Ia – Ki, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven), Berlin: Walter de Gruyter & Co (1980). ISBN 3-11-007192-4 ; W.G. Lambert: Kinma, 603. old.