Marius Petipa

Victor Marius Aphonse Petipa (Marseille, 1818. március 11. – Hurzuf, Krím, 1910. július 14.) francia koreográfus. Apja Jean Antoine Petipa (1878-1855), elismert balettmester, anyja Victorine Grasseau-Maurel (1794-1860), tragikus színésznő és drámatanár.

Marius Ivanovics Petipa
Született	Victor Alphonse Petipa 1818. március 11. Marseille
Elhunyt	1910. július 14. (92 évesen) Hurzuf, Krím
Álneve	Мариус Иванович Петипа
Állampolgársága	francia orosz
Házastársa	Mariia Surovshchikova-Petipa (1854–1869) Lyubov Savitskaya (1876–1910)
Gyermekei	Marie Petipa Marius Mariusovich Petipa Mariy Petipa
Szülei	Jean-Antoine Petipa
Foglalkozása	táncművész balettmester koreográfus librettista balett-táncos tanár
Iskolái	Conservatoire royal de Bruxelles
Kitüntetései	Order of Saint Anna, 2nd class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Order of Saint Stanislaus, 3rd class Akadémiai Pálmarend Román Korona-rend
Sírhelye	Tyihvini temető
Marius Ivanovics Petipa aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marius Ivanovics Petipa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A csecsemő Petipa pontosan reggel kilenckor született a Petipa házban. Éppen az egyik, apja által próbavezetett balett – a Jean-Baptiste Blanche által koreografált, Vénusz születésének – színpadi próbája folyt, a Marseille-i Operaházban. 6 testvére közül, ő a harmadik legidősebb.

Testvérei

• Joseph Lucien (1815-1898)
• Elisabeth Marianne (1816-?)
• Jean Claude Tonnerre (1820-1873)
• Aimee Victorine Anne (1824-1905)
• AdélaÏde Antoniette (1826-?)

Életpályája

Marseille-i származású régi balett-dinasztia sarja, híres eloroszosodott francia táncos és balettmester. Eredetileg zeneszerzőnek készült, ennek később a balettek szerkesztésénél nagy hasznát vette. 1846-ban még Carlotta Grisivel és Fanny Elsslerrel Párizsban táncolt, a következő évben már a pétervári cári színházba került, ahol Jules Perrot és Saint Léon balettmesterek mellett a koreográfia-készítés minden csínját-bínját tökéletesen megtanulta. Huszonöt éves korától hetvenöt éves koráig működött a cári színházakban, s végül 50 évi munkásságával sikerült biztosítania az orosz balett vezető szerepét Európában.

Hatalmas koreográfiai fantáziával rendelkező, nagy tudású balettmester volt, aki a nyugati balett hanyatlása idején, amikor a balett már csak operák díszítő elemeként jöhetett számba, egész estét betöltő, négy–hatfelvonásos balettjeiben a hibátlan klasszikus táncot a virtuozitással, a lenyűgöző látványosságot a költőiséggel színesen és változatosan tudta összekapcsolni. Kitűnően értett a hatásos szólók, pas de deux-k, pas de trois-k, csoporttáncok megalkotásához.

A zeneszerzőknek – még Csajkovszkijnak is – pontos kompozíciós terveket adott, ahol utasításszerűen, taktusszámok szerint előírta, hogy a zenei frázisok milyen terjedelműek, milyen ritmusban legyenek, sőt azt is meghatározta, hogy hangulatilag mit fejezzenek ki. Utasításai kitűnőek voltak, megkönnyítették a zeneszerzők munkáját, s így Csajkovszkij is örömmel alkalmazkodott hozzájuk. Együttműködésük ideje a múlt század végi klasszikus orosz balett fénykora volt.

Petipa ötven év alatt 54 balettet vitt színre, ezek közül többet ma is táncolnak. A Petipa-féle hagyományokon nevelkedett és a Gyagilev-féle társulattal nyugatra került nagy orosz táncos és koreográfus generáció és a mai orosz balettművészet veterán gárdája megőrizte művészetének emlékét, így hatása nem csak az orosz, hanem az egyetemes balettművészetben is tovább él.

Koreográfiái

• A kalóz (1858. január 24.) – Zeneszerző: Adolph Adam, Cesare Pugni és Léo Delibes, Szövegkönyv: Henri Vernoy de Saint-Georges és Joseph Mazilier
  • (Eredeti koreográfiáját Joseph Mazilier készítette, ősbemutató: Párizs, 1856. január 23.)

• A fáraó lánya (1862. január 30.) – Zeneszerző: Cesare Pugni, Szövegkönyv: Henri Vernoy de Saint-Georges és Marius Petipa
• Don Quijote (1869. december 26.) – Zeneszerző: Ludwig Minkus, Szövegkönyv: Marius Petipa
• A bajadér (1877. február 4.) – Zeneszerző: Ludwig Minkus, Szövegkönyv: Marius Petipa és Sergei Khudekov
• Paquita (1882. január 9.) – Zeneszerző: Édouard Deldevez és Ludwig Minkus, Szövegkönyv: Paul Fouche és Joseph Mazilier
  • (Eredeti koreográfiáját Joseph Mazilier készítette, ősbemutató: Párizs, 1846. április 1.)
• Csipkerózsika (1890. január 15.) – Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij, Szövegkönyv: Ivan Vsevolozhsky
• A diótörő (1892. december 18.) – Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij, Szövegkönyv: Ivan Vsevolozhsky, és Marius Petipa
• A hattyúk tava (1895. január 27.) – Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij, Szövegkönyv: Vladimir Begichev nyomán Modeste Csajkovszkij
  • (Eredeti koreográfiáját Julius Reisinger készítette, ősbemutató: Moszkva, 1877. március 4.)
• Raymonda (1898. január 19.) – Zeneszerző: Alexander Glazunov, Szövegkönyv: Countess Lydia Pashkova

Források

• Vályi Rózsi, Szenthegyi István, Csizmadia György: Balettek könyve
• The Marius Petipa Society | The Father of Classical Ballet

További információk

• A klasszikus balett mestere. Marius Petipa. Emlékiratok, koreográfiai tervek, tanulmányok, emlékezések; szerk. L. Merényi Zsuzsa, ford. Sz. Szentpál Mária; Magyar Táncművészek Szövetsége, Bp., 1979