Marosi Lajos

magyar hajómérnök

Marosi Lajos (Debrecen, 1950. február 3. –) hajómérnök, statisztikus, műfordító.

CsaládjaSzerkesztés

Szülei, Marosi Lajos és Osváth Aliz pedagógusok voltak. Házas (1974–), felesége Nagy Ildikó Eszter biológia-kémia szakos középiskolai tanár, igazgató (Kosztolányi Dezső Gimnázium); gyermekeik: Angéla (1978) és Péter (1983).

ÉletpályájaSzerkesztés

Dr. Marosi Lajos Debrecenben született, a család fél éves korában költözött Miskolcra. Iskolás éveit is ott töltötte, 1968-ban érettségizett matematika-fizika tagozaton a Kilián Gimnáziumban.

Érettségi után a Szovjetunióba került: 1968-1974 között a Leningrádi Hajóépítő Egyetemre járt, itt szerzett hajómérnöki oklevelet, diplomatémája egy iskolahajó tervezése volt. (Hazatérve szembesült azzal, hogy 1974-ben megszűnt Magyarországon a folyam-tengerjáró hajók gyártása.) Pár hónapig az Óbudai Hajógyárban dolgozott szerkesztőként, majd a tiszalöki Hajójavítóban tervezési csoportvezető lett. 14 hónapig tiszai hajók rekonstrukcióját vezette (Jégvirág I. és II. jégtörők, Tokaj vontató).

1975 őszén pályamódosítást hajtott végre: KISZ-iskolai tanár lett Nyíregyházán, filozófiaszakot végzett az ELTE-n (1978–1981), filozófiát oktatott a Tanárképző Főiskolán és a pártiskolán. 1984–1987 között szociológiából kandidátusi disszertációján dolgozott Moszkvában, a Társadalomtudományi Akadémián (a technikai kultúra és szerepe a személyiség fejlődésében témakörben). Ennek nyomán idehaza 1987-ben szerzett doktori fokozatot. 1990-1995 között igazgatója, ill. helyettes igazgatója volt a nyíregyházi Munkaerőfejlesztő és Átképző Központnak.

Szakmai publikációs tevékenységeSzerkesztés

1995-ben költözött Budapestre, s a Központi Statisztikai Hivatalban vállalt munkát. Elemző, osztályvezető, valamint 14 évig a Területi Statisztika c. folyóirat felelős szerkesztőjeként. (Szakterülete a munkanélküliségi és a bűnözési statisztika volt.) Szerkesztői munkájának egyik eredménye, hogy a tudományos kritériumoknak megfelelőbbé, lektorálttá tette a lapot, nagyobb teret adott a doktorjelöltek publikációinak. A partner doktori iskolák gyakran kérték fel opponensnek. 8 évig rovatot vezetett az Élet és Tudománynál (Adatok, tények). 2011-2013 között olvasószerkesztője volt a Tér és Társadalom c. tudományos folyóiratnak is. 62 évesen a KSH-ból vonult nyugdíjba.

Sajtólevelezői tevékenységeSzerkesztés

Szülei példáját követve a hétköznapokban tapasztalt rossz szolgáltatás, lelketlen ügyintézés, figyelmetlenségből eredő hiba, tárgyi tévedés ellen gyakran felszólalt. Egyetemi éveitől kezdve leveleivel a szolgáltatót, vállalatot, ellenőrző testületet kereste meg, és egyre gyakrabban a sajtót (Ludas Matyi, Magyarország c. hetilap, Grafikon, Kosár Magazin, Metró, Népszabadság, nyíregyházi lapok). Csípős olvasói leveleit, cikkeit a legtöbbször közölték.

Tagsága szakmai szervezetekben és testületekbenSzerkesztés

Műfordítói tevékenységeSzerkesztés

Vlagymir ViszockijSzerkesztés

Műfordítóként orosz költőket ültet át magyar nyelvre, ezeket többnyire folyóiratokban és napilapokban, ill. gyűjteményes kötetekben publikálta. Legtöbbet Vlagyimir Viszockijjal foglalkozott, akinek 160 verséből önálló fordításkötetet adott közre 2018-ban (Zavarni néha még fogok).[1] Viszockijjal kapcsolatos gondolatait fordítói esteken (könyvtárakban, kultúrházakban, klubokban), ill. rádióműsorokban, valamint esszékben ismertette a magyar olvasók körében. Fordította Leonyid Volodarszkij (1950–) moszkvai költő magyar témájú verseit.

Rejtő JenőSzerkesztés

Rejtő Jenő halálának 75. évfordulója előtt figyelt fel a Csontbrigád c. regény 1993-as orosz fordítására. Részletes elemzést adott róla, arra a következtetésre jutva, hogy a rejtői stílus, humor és minőség oroszra fordításának nincs elvi (kultúraközi) akadálya, viszont orosz anyanyelvű fordító és magyar anyanyelvű lektor(ok) szoros együttműködésére van szükség. Észrevételeit 2018-ban nemzetközi konferencián osztotta meg műfordítókkal a Debreceni Egyetem Orosz Központjában.[2]

Versfordításai kötetekbenSzerkesztés

  • Tilalmakat szegve. Vlagyimir Viszockij versei és dalai; szerk. Viczai Péter; magyar-orosz nyelvű kiadás; Hanga–Új Mandátum, Bp., 2003
  • Vlagyimir Viszockij: Farkasösvényen; szerk. Viczai Péter; ÚMK, Bp., 2005
  • A végzet dalai. Vlagyimir Viszockij versei és dalai; szerk. Viczai Péter; ÚMK, Bp., 2008
  • Leonyid Volodarszkij: Karácsonyi folyosó; szerk. Cseh Károly; Bíbor, Miskolc, 2010
  • Zavarni néha még fogok. Viszockij 80; ford., bev., jegyz. Marosi Lajos; Ad Librum Kft., Bp., 2018

ForrásokSzerkesztés

  • MTA köztestületi adatlapja[3]

További információkSzerkesztés

  • Magyarul Bábelben – Magyar fordítások orosz nyelvről, Marosi Lajos oldala[4]
  • http://www.wysotsky.com – Vlagyimir Viszockij dalai a világ nyelvein, köztük magyarul Marosi Lajos fordításai
  • Interjú Marosi Lajossal Viszockij-fordításkötetéről (Könyvguru, 2018)[5]
  • Zavarni néha még fogok kötetbemutató Nyíregyházán, Kölcsey TV (2018. ápr. 25.)[6]
  • Zavarni néha még fogok kötetbemutató és irodalmi teadélután Budapesten (Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. máj. 24.)[7]
  • Zavarni néha még fogok beszélgetés a budapesti Írók Boltjában (2018. okt. 10.)[8]
  • Rejtő Jenő és Csontbrigádja nyomában (előadás az 1941-es regény keletkezéséről és 1994-es orosz fordításáról Thuróczy Gergellyel; KSH Könyvtár, 2019. márc. 20.)[9]

JegyzetekSzerkesztés