Martonfalvay Imre

Martonfalvay Imre, másképp Lacza vagy Lukács Imre (Martonfalva, 1510Pápa, 1591 után) az Enyingi Török család számtartója, katona, várépítő, az egyik legkorábbi magyar emlékirat szerzője.

ÉleteSzerkesztés

Vas vármegyei nemesi családba született a ma már Kemenespálfa részét képező Martonfalván (később Martonfa). Tizenéves diákként állt a nagyhatalmú földesúr, Török Bálint szolgálatába, íródeák, kulcsár, majd sáfár lett és haláláig a család bizalmasa maradt.

Katonai pályája Szigligeten indult. A mohácsi csata után I. Ferdinánd Török Bálintnak adományozta a birtokot, a Szapolyai Jánost támogató Lengyel család azonban nem adta át a várat, így 1531-ben Martonfalvay katonasággal foglalta el. Övé lett a kapitányi tisztség, a következő években a várat megerősíttette, bástyákat építtetett, a belső várban kutat ásatott.

1541-ben Buda elestekor Török Bálinttal együtt fogságba esett, de kalandos úton sikerült megszöknie. 1543-ban Pápára került, mint a földesúr számtartója, és hozzálátott a vár erődítéséhez. Vezetésével a város két török támadást vert vissza 1543-ban és 1555-ben. Jogi tudását felhasználva Martonfalvay a család több birtokát visszaszerezte a Török Bálint távollétét kihasználó földesuraktól, ezzel megnövelte az uradalom bevételeit, így anyagi alapot teremtett az erődítésekhez. Szolgálataiért Acsádon és Köveskúton kapott birtokokat.

EmlékirataSzerkesztés

Idős korában, 1585-ben birtokadományt kért Török Istvántól. Ekkor írta meg emlékiratait, amelyben, mintegy a kérvény indoklásaként, felsorolja a családnak tett szolgálatait. A mű, bár meglehetősen rövidre szabott, élénk képet fest a török kor hétköznapjairól, a végvári harcokról, különösen színesen írja le Buda elestét és Pápa két ostromát.

A kézirat 300 évig kallódott, mígnem 1866-ban előkerült Felsőbüki Nagy Sándor sitkei levéltárában, a szerző 15 oldalas naplótöredékével együtt. Szopori Nagy Imre adta ki 1881-ben a Monumenta Hungariae Historica, Scriptores sorozatban Martonfalvay beteges Imre deák szolgálatjárul rövidedőn való emlékezet címmel.

  • Martonfalvai Imre deák emlékirata; kiad. Szopori Nagy Imre; Akadémia, Bp., 1881 (Magyar történelmi emlékek. 2. oszt. Írók, 31.) – hasonmásban: 2000
  • Török Bálint deákjának Martonfalvay Imrének naplótöredéke és emlékirata, 1555, 1585. A kézirat hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel; sajtó alá rend. E. Abaffy Erzsébet, Kozocsa Sándor, közrem. Bak Borbála; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1986 (A magyar nyelvtörténet forrásai)

ForrásokSzerkesztés