Melba Moore

Lisa Melba Moore (New York, 1945. október 29. –) Tony-díjas énekesnő, színésznő.

Melba Moore
Életrajzi adatok
Születési néveatrice Melba Hill vagy Beatrice Melba Smith[1]
Született1945. október 29. (78 éves)[2][3][4]
New York[5]
Származásafroamerikai
HázastársaCharles Brenton Huggins
IskoláiNewark Arts High School
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
DíjakTheatre World Award (1970)
Tevékenység
Kiadók

Melba Moore aláírása
Melba Moore aláírása

Melba Moore weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Melba Moore témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Melba Moore_1999

Pályakép

szerkesztés

Melba Moore karrierje 1967-ben kezdődött Sheila szerepével az off-Broadway-en. 1968-tól a Hair című musical Broadway-produkciójában játszott. 1970-ben elnyerte a legjobb musical-mellékszereplőnek járó Tony-díjat (Purlie). 1978-ban Eartha Kitt mellett tűnt fel a Timbuktu!-ban. 1972-ben saját televíziós műsort vezetett Clifton Davisszel. Az 1970-es évek közepétől Moore sikereket ért el lemezeivel. Debütáló albuma, az I Got Love 1970-ben Grammy-díj jelölést kapott. 1976-ban Grammy-díjra is jelölték a Legjobb női R&B vokális előadás kategóriában a Lean On Me című felvétele, amelyen 35 másodpercig tart egy hangjegyet.

Az A Little Bit More (1986) és az I Can't Complain (1988) duettjei Freddie Jackson R&B énekessel szintén nagy sikert arattak.

1979-ben Moore egy kis szerepet kapott a Hair filmadaptációjában. 1986-ban egy évadon át szerepelt a Melba című saját sitcomjában, de annak gyártását néhány epizód után abbahagyták.

1990-ben Moore felvette a Lift Ev'ry Voice and Sing című dalt, az afroamerikai polgárjogi aktivisták dalát afroamerikai előadókkal, mint Anita Baker, Dionne Warwick és Stevie Wonder. Nem utolsósorban e kiadvány miatt ismerte el a dalt a Congressional Records − az Egyesült Államok Kongresszusának hivatalos folyóirata az afroamerikaiak hivatalos nemzeti himnuszaként. A dal top 10-es siker volt az R&B listákon.

1998-ban nőknek szóló műsora volt (Sweet Songs: A Journey In One Life).

A 2000-es években Moore a gospel zene felé fordult.

Magánélet

szerkesztés

1974 szeptemberében Melba Moore hozzáment Charles Huggins zenei menedzserhez és üzletemberhez, akitől lánya született. Moore és Huggins 1991-ben elvált. 1999-ben Huggins pert indított Moore ellen, azt állítva, hogy Moore nyilvánosan rágalmazta és gazdaságilag bántalmazta. 2015-ben Hugginst tíz év börtönre ítélték piramisjáték működtetése miatt. Akkorra Moore és Huggins kibékült. Moore 2014-ben nyilvánosan bejelentette, hogy ő a volt férje mögött áll.

  • Hair (1967)
  • Purlie (1970)
  • Timbuktu! (1978)
  • Inacent Black (1981)
  • Broadway at the Bowl (1988)
  • From the Mississippi Delta (1993)
  • Les Misérables (1995)
  • Brooklyn (2006)
  • Straight 2the Head (2013)
  • Great God A'Mighty (2013)
  • Lady Day at Emerson's Bar and Grill (2018)
  • After Midnight (2018)
  • 1971: Look What You’re Doing to the Man
  • 1975: Peach Melba
  • 1976: This Is It
  • 1976: Melba (1976)
  • 1978: Melba (1978)
  • 1979: Burn
  • 1981: What a Woman Needs
  • 1982: The Other Side of the Rainbow
  • 1983: Never Say Never
  • 1985: Read My Lips
  • 1986: A Lot of Love
  • 1988: I’m in Love
  • 1990: Soul Exposed
  • Cotton Comes to Harlem (1970) – énekesnő az Apollo Színházban
  • The Sidelong Glances of a Pigeon Kicker (1970) – Model at Party
  • Lost in the Stars (1974) – Irina
  • Christmas with Flicka (1987) – Önmaga
  • All Dogs Go to Heaven (1989) – Whippet Angel
  • Yakety Yak, Take It Back (1991) – Önmaga és Tibi the Take it Back Butterfly (hangja)
  • The Fighting Temptations (2003) – Bessie Cooley, Cuba Gooding Jr., Beyoncé Knowles
  1. (A források eltérőek
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)