A női nemi működés ciklikus jellegű. Ez az ovarialis és menstruációs ciklus: az előbbi, vagyis az ovuláció a petesejtérés ciklusa, az utóbbi a menstruáció vagy menzesz, mely szavak a latin menses, vagyis hónap szóból származnak, ekkor a megérett, de megtermékenyítetlen petesejt vérzés kíséretében távozik a szervezetből a női hüvelyen keresztül. Ez a működés a lányoknál a serdülőkor végén, a fiatal felnőttkor elején 10-15 éves korban az első menstruációs vérzéssel (menarche)[1] kezdődik, és a változó korban a menstruációs vérzések elmaradásával, (menopauza) fejeződik be. Ettől eltérően természetesen előfordulhat menstruáció első alkalommal 9, de 17 éves korban is, ezeket a szélsőséges eseteket azonban ajánlatos kivizsgáltatni, hiszen megeshet, hogy valamilyen hormonális betegség okozza, vagy a többek közt a nemi érésért is felelős hipotalamusz nem működik megfelelően. A menstruáció a méhnyálkahártya havonta (átlagosan 28 naponként, de ez az időperiódus egyénenként, sőt ugyanannál az egyénnél is elég nagy változatosságot mutat, így gyakorlatilag 25-33 naponként) történő lelökődését és vérzés kíséretében történő kiürülését jelenti. A teljesen szabályos ciklussorozat szinte nem is fordul elő, felnőtt nőknél is megesik, hogy előbb jön, esetleg akár 2 hét csúszással is. Ha huzamosabb ideig elmarad, és a nő nemi életet él, akkor nem árt a terhességre is gyanakodni. A tinédzsereknél a ciklus még meglehetősen ingadozó lehet, csak kb. 18-19 éves korban vesz fel egy viszonylagos állandóságot. Ez a hormonális szabályozás ingadozása, majd fokozatos stabilizálódása miatt van. Terhességek alatt szünetel. Az emberen kívül csak az emberszabású majmoknál fordul elő. A folyamat több szintű hormonális szabályozás alatt áll. Ennek a szabályozó rendszernek a felső szintjét a hipotalamo-hipofízeális rendszer gonadotróp (a gonadokat, nemi mirigyeket serkentő) hormonjai jelentik, amelyeknek termelődését negatív visszacsatolással (feed-back) a petefészekben (ovarium) termelődő hormonok befolyásolják. Az anyaméh (uterus) nyálkahártyájának (endometrium)[2][3] változásait a petefészek hormonjainak szintje szabályozza.

Ovarialis és menstruációs ciklus együttes sémája

A hipotalamo-hipofízeális rendszer szerepe szerkesztés

A hipotalamuszban képződnek azok az anyagok, amelyek az agyalapi mirigy (hipophysys) elülső lebenyében a nemi mirigyeket serkentő (gonadotrop) hormonok termelődését és a hormonok ürítését elősegítik. Nőben az utóbbiak a tüszőérést, annak hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (follikulus stimuláló hormon; FSH) valamint a sárgatest képződését, hormontermelését és hormonkibocsátását serkentő hormon (luteinizáló hormon; LH).

Tüszőérés szerkesztés

A női ivarsejt (petesejt; ovum) a tüszőérés során válik megtermékenyülésre alkalmassá. A petesejtek szaporodása már a három-négy hónapos leánymagzatok petefészkében (ovarium) befejeződik, ekkorra két petefészekben összesen mintegy 400 ezer található, és ezután számuk már csak csökken. (Férfiakban a hím ivarsejtek (spermiumok) előalakjainak szaporodása folyamatos, és egészséges egyénekben az egész élet folyamán tart. A hím nemi működésben ciklikusság nincs.) Születéskor a petefészkekben lévő petesejtek az első érési oszlás profázisában megállapodva találhatók, és így maradnak a ciklusos női nemi működés beindulása után is, eltekintve azoktól, amelyek egy-egy ciklusban érésnek indulnak. A nyugalomban lévő, elsődleges tüszők az előbb említett stádiumban lévő petesejtekből, és az azokat körülvevő lapos tüszőhámsejtekből állnak. A petefészek felszínhez közelebb lévő kéregállományának sejtdús kötőszövetébe vannak beágyazva. A follikulusz-stimuláló hormon (FSH) hatására néhány tüsző fejlődésnek indul. Ez azt jelenti, hogy a petesejtek megnagyobbodnak és tartalék tápanyagot halmoznak fel, a tüsző hámsejtjei magasabbak lesznek, majd szaporodni kezdenek és többrétegűvé válnak (fejlődő, másodlagos tüsző). A többrétegű hám megvastagodása elér egy olyan fokot, hogy a belső sejtek már nem jutnak elég tápanyaghoz és elfolyósodnak, így üreg alakul ki (cavum folliculi), amelyben folyadék gyűlik fel (liquor folliculi), a petesejt az üregbe bedomborodó tüszőhámsejt halmazban, a petedombban (cumulus oophorus) foglal helyet. Közben a tüszőt körülvevő petefészekállomány szövetében is lényeges változások következnek be. A tüsző gyors növekedése átrendezi a petefészek szövetének rostállományát, kialakul a külső tok (theca externa), lényegesebb azonban, hogy a tüszőhámmal határos sejtek megduzzadnak, hajszálérellátásuk bőségessé válik. Utóbbi szolgálja a tüsző megfelelő tápanyagellátását. Másrészt összefügg azzal, hogy a belső tok (theca interna) sejtjei lényegében belső elválasztású (hormontermelő) sejtekké alakulnak. Ezek a sejtek termelik a tüszőhormont (ösztrogént), aminek hatására a méhnyálkahártya (helyreállítási és fejlődési) (regenerációs és proliferációs) fázisa következik be, ugyanakkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer felé ható negatív visszacsatolással csökkentik az FSH termelést, ezzel fokozatosan előtérbe kerül az ovulációt, a sárgatest (corpus luteum) kialakulását, és hormontermelését elősegítő luteinizáló hormon (LH) hatása. A több érésnek induló tüsző közül általában egy a többit meghaladó ütemben fejlődik, és hormontermelése a többi fejlődését visszaszorítja. Ezek tönkremennek és felszívódnak (follikulus atrézia), a páros vagy többszörös tüszőfejlődés normál körülmények között ritka, a terhesség kialakulása érdekében végzett hormonális kezelések után viszont gyakori (nem mindig kívánatos) jelenség.

Érett tüsző szerkesztés

 
Előrehaladott érési fázisban lévő tüsző

Az érett tüsző (folliculus ovaricus vesiculosus) az ovarium felszínét kidudorítva helyezkedik el. Szerkezete a harmadlagos tüszőnek nagyjából megfelelő, annak végső, kifejlett formája. Részei: (kívülről befelé haladva): külső tok (theca externa), a petefészeknek a tüsző növekedése miatt átrendeződött állománya; belső tok (theca interna) a petefészek ösztrogén termelésre módosult állománya, amelynek jó vérellátása a tüsző táplálását is szolgálja. A tüszőhám (membrana granulosa) (utóbbi neve onnan származik, hogy felvágva, belső felszíne szemcsés szerkezetűnek látszik), a petedomb (cumulus oophrus) a tüszőhám bedomborodása, amelynek csúcsközeli részében van a petesejt. A tüsző ürege (cavum folliculi), amelyet folyadék (liquor folliculi) tölt ki. A petesejtet körülvevő tüszőhámsejtek (corona radiata), amelyek nyúlványaikon keresztül fontos szerepet játszanak a petesejt táplálásában. A petesejtet borító, alaphártya jellegű réteg (zona pellucida), amely védelmet nyújt a petesejtnek, de ugyanakkor átbocsátja a petesejtet tápláló corona radiata sejtjeinek nyúlványait.

Tüszőrepedés szerkesztés

A tüszőrepedés (ovulatio) a ciklus közepén (kb. 14. napján) következik be. (A testhőmérséklet emelkedése is jelzi, lásd a sémás ábrát). Ilyenkorra a FSH hatása a negatív visszaszabályozás miatt visszaszorul, és a hirtelen megemelkedő LH hatására a petefészek vérellátása úgy változik, hogy fokozódik a tüszőre kifejtett nyomás. A fokozott nyomás hatására a tüsző megreped, és a hirtelen kiáramló tüszőfolyadék a petesejtet és az azt közvetlenül körülvevő sejteket kisodorják a hashártyaüregbe (cavum peritoneale), a méhkürt (tuba uterina) hashártyaüregi nyílásának közelébe. A petesejt a méhkürt „szívó” hatásának következtében bekerül a méhkürtbe, és - a méhkürt mechanizmusainak köszönhetően - megkezdi lassú vándorlását a méhüreg felé. (A folyamat időzítése olyan, hogy oda akkorra érkezik, amikor a sárgatesthormon hatására a méhnyálkahártya éppen a beágyazódásra legalkalmasabb (szekréciós) fázisában van. A beágyazódáshoz persze az is szükséges, hogy a petesejt közben megtermékenyüljön (ez a felhatoló hímivarsejtek közreműködésével a méhkürtben történik), fejlődésnek induljon, és a méhüregbe éppen beágyazódásra képes állapotban kerüljön. (A terhesség bekövetkezéséhez így egy természetes módon időzített, bonyolult folyamatokból álló rendszer összehangolt működésére van szükség.)

Sárgatest szerkesztés

A sárgatest (corpus luteum) a LH hatására a visszamaradt tüszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával jön létre. (Ennek megfelelően theca és granulosa eredetű lutein sejtekből áll.) A LH hatása tovább is fennmarad, ami fokozza a sárgatesthormon (progeszteron) termelődését. A progeszteron hatására a méhnyálkahártya tovább vastagodik, tápanyagokat halmoz fel, jól megkülönböztethetővé válik a felszínesebb tömör és a mélyebb szivacsos réteg, mirigyei váladékot termelnek. Összességében: felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására. Közben a sárgatesthormon a negatív visszacsatolás mechanizmusán keresztül visszaszorítja a FSH és LH termelődését. Ha bekövetkezik a terhesség a kialakuló magzatburkok hormonális hatására a sárgatest még kb. három hónapig fennmarad (terhességi sárgatest), majd szerepét átveszi a méhlepény hormontermelése. Ha terhesség nem következik be, a visszacsatolási mechanizmus következtében leeső LH szint miatt a sárgatest tönkremegy, a progeszteron termelés lecsökken, a méhnyálkahártya nem képes tovább fennmaradni, és egy vékony alapi réteg kivételével vérzés kíséretében leválik és kiürül (menstruáció). Az FSH termelés blokkolódása a progeszteron szint leesésével megszűnik, ezzel az egész ciklus újrakezdődik.

Méhnyálkahártya szerkesztés

A méhnyálkahártya (endometrium) közvetlenül tapad a méhizomzathoz (myometrium), nincs nyálkahártya alatti rétege. A méhizomzattal közvetlenül érintkező, sőt abba részben beterjedő alapi rétege a (stratum basale) nem vesz részt a menstruációval járó változásokban és lelökődésben. Ez az a réteg, amiből menstruáció után a méhnyálkahártya újraképződik. Az e fölött lévő réteg (stratum functionale) mutatja azokat a változásokat, amelyek a menstruációs ciklussal összefüggésben fentebb tárgyalásra kerültek. Terhesség esetén az endometrium tovább fejlődik és alapvető szerepe van a megtermékenyített petesejt táplálásában, részt vesz a méhlepény anyai részének kialakításában, és ezzel a magzat táplálásában. Szüléskor a placentát és magzatburkot képző része leválik, és a szülés placentáris szakaszában a méhlepénnyel együtt kiürül.

A női nemi ciklus összefoglalása szerkesztés

  • A menstruációt követően a tüszőérést serkentő hormon (FSH – follikuluszstimuláló hormon) szintje lassan emelkedni kezd, új tüsző érését segítve.
  • A ciklus közepe táján az ösztrogének szintje is emelkedik, amit hamarosan követ a luteinizáló hormon (LH) mennyiségének ugrásszerű növekedése (a grafikonon ezt spike-nak hívják – angolul tüskét jelent), ez az érett petesejt kilökődését idézi elő.
  • A petesejt bekerül a petevezetőbe, közben a felrepedt tüszőből kialakul a sárgatest (corpus luteum), amely a ciklus hátralévő részében, egészen a menstruációig termeli a progeszteront. Ebben az időszakban a legnagyobb a megtermékenyítés esélye.
  • Közben a méh nyálkahártyája megvastagszik, dúsan erezetté és mirigyessé válik, felkészül a megtermékenyített petesejt (zigóta) beágyazódására.
  • Amennyiben ez nem történik meg, a sárgatest elsorvad, progeszterontermelése leáll, és vérzés kíséretében megkezdődik a nyálkahártya leválása.
  • Az ovuláció során a nemileg érett női testben egy petesejt érik meg (esetenként kettő, ami kétpetéjű ikrek születéséhez vezethet).
  • A méh nyálkahártyája, az endometrium folyamatosan vastagszik. Ovuláció után a méhfal megváltozik (izomzata ellazul), képessé válik a megtermékenyített petesejt befogadására.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

Külső linkek szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Menstruációs ciklus témájú médiaállományokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. "At what age does a girl get her first period?," from Menstruation and the Menstrual Cycle'. National Women's Health Information Center, 2005. June 11. [2007. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
  2. Donáth Tibor. "Anatómiai nevek" (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest), 122. o. (2005). ISBN 963-242-178-7. Hozzáférés ideje: 2007. január 2. 
  3. Szentágothai János; Réthelyi Miklós. "Funkcionális anatómia" (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest) (1989). ISBN 963-241-789-5. Hozzáférés ideje: 1990. augusztus 1.