Merénylet III. Napóleon ellen
A III. Napóleon francia császár elleni merényletet 1858. január 14-én követték el Párizsban. Az uralkodó túlélte a támadást.
| Merénylet III. Napóleon ellen | |
 | |
| Vittori Romano 1862-es festménye a támadásról | |
| Ország |  Franciaország |
| Helyszín |  Franciaország Párizs |
| Célpont | III. Napóleon francia császár |
| Időpont | 1858. január 14. |
| Típus | emberölési kísérlet |
| Fegyverek | Orsini-bomba |
| Áldozatok | 8 halott 156 sebesült |
| Sérültek | Eugénia francia császárné |
| Elkövetők | Felice Orsini Antonio Gomez Carlo de Rudio Giovanni Pierri |
| Térkép | |
 Operaház
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 52′ 21″, k. h. 2° 20′ 19″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 21″, k. h. 2° 20′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Merénylet III. Napóleon ellen témájú médiaállományokat. | |
A támadás szerkesztés
A merénylet napján III. Napóleon és felesége, Eugénia az operaházba, hivatalos nevén a Császári Zeneakadémia Színházába volt hivatalos. Este fél kilenc körül érkeztek a Rue Le Peletier 12. alatti épület elé, hogy részt vegyenek az opera híres énekese, Eugène Massol visszavonulása alkalmából meghirdetett esten. A színház előtt tömeg várta a császári párt, hiszen korábban nyilvánosságra hozták részvételüket az eseményen.[1]
Először a királyi háztartás tagjai érkeztek, majd a császári gárda lándzsás lovasai következtek. Őket követte a császári pár hintója, amelyen Roguet tábornok, az uralkodó egykori szárnysegédje is utazott. Amikor a hintó megállt, a tömegből három robbanóeszközt dobtak a kocsi felé, amelyek az útnak ütődve detonáltak. Az egyik gránát a kocsi előtt, egy másik balra, a harmadik alatta robbant. Az operaház és a közeli épületek ablakai, a gázlámpák üvegburái kitörtek, az úttesten kisebb-nagyobb kráterek alakultak ki.[1][2]
A császári hintó az oldalára borult; később 76 repesztalálatot számoltak össze rajta. A hintóban ülő császári házaspár nagyjából sértetlenül vészelte át a támadást a kocsiba épített páncélzatnak köszönhetően.[1] Csak Eugénia szemét sértette meg egy üvegszilánk. A császár megúszta annyival, hogy a kalapját átütötte egy repesz.[2] Sokkal rosszabbul jártak az utcában összegyűlt emberek. A szilánkok megölték a hintó hajtóját, eltaláltak sok császári őrt és járókelőt; nyolc ember meghalt, 156 (köztük 21 nő, 13 lándzsás, 11 más őr és 31 rendőr) megsebesült.[2] A hajtó mellett ülő Rouget a nyakán kapott sebet, és sok vért vesztett.[1] A császári pár az események dacára megjelent az előadáson, és csak éjfél körül távozott.[1]
A kitervelők szerkesztés
A támadás mögött Felice Orsini olasz forradalmár állt, aki úgy tekintett Napóleonra, mint egy „despotizmuson és áruláson alapuló kormányzat fejére”. Orsini abban bízott, hogy forradalom tör ki Párizsban, ha megöli a császárt, amely végül kontinentális köztársaságpárti háborúvá alakul, és elhozza az itáliai félsziget függetlenségét is. Orsini nem bocsátotta meg Napóleonnak, hogy 1849-ben a pápát támogatta a római köztársasági mozgalommal szemben. Orsininek három társa voltː Antonio Gomez, Carlo de Rudio és Giovanni Pierri. Utóbbit elárulta ideges viselkedése, és még a robbantás előtt néhány perccel őrizetbe vették. Egy bombát, egy pisztolyt és egy tőrt találtak nála.[2][1]
Antonio Gomezt azután fogták el, hogy gyanúsan viselkedett egy étteremben. Carlo de Rudiót késő éjszaka vették őrizetbe, miután Pierri elárulta őt. Kora reggel a magát angol állampolgárnak kiadó, Allsopnak nevező Orsini is horogra került. Mind a négy merénylő elismerte tették, azt politikai motivációjúnak nevezve. A nyomozás megállapította, hogy a bomba Nagy-Britanniában készült. 1858. február 13-án valamennyiüket megvádolták. A bíróság Orsinit, Rudiót és Pierrit halálra, Gomezt élethosszig tartó kényszermunkára ítélte. Végül Rudio büntetését is erre változtatták. Egyikőjük sem fellebbezett. Orsinit és Pierrit 1858. március 13-án lefejezték a Roquette-börtön nyaktilójával.[2][1]
A merénylethez házilag készített robbanóeszközt használtak, amely később Orsini-bomba néven a 19. századi anarchisták és más merénylők kedvelt eszközévé vált. Az ovális formájú eszköz két öntöttvas héjból állt, amelyet egymáshoz rögzítettek. Közéjük került a nagyjából 50-80 grammnyi robbanóanyag. A marokra fogható gránátból ütközésre érzékeny detonátorok álltak ki. A szerkezet higany-fulminátot tartalmazott, amely jóval erősebb robbanást idézett elő, mint a lőpor. Az anyagok beszerzése nem okozott gondot az összeesküvőknekː Orsini egyik segítője, Simon Bernard 1857. novemberben egy londoni patikában vásárolta meg a szükséges mennyiségű salétromsavat. A higanyt szintén a gyógyászatban használták, azzal kezelték a szifiliszt.[2]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Crossland: James Crossland. Radical Warfare’s First “Superweapon”: The Fears, Perceptions and Realities of the Orsini Bomb, 1858-1896. Taylor & Francis Online (2021). Hozzáférés ideje: 2023. december 25.
- ↑ Napoleon: Orsini's Attakc on Napoleon III Outside the Opera 14 January 1858. Napoleon.org. Hozzáférés ideje: 2023. december 25.