A Mintaflotta (Flotte d'échantillons) a Francia Haditengerészet (Marine nationale) 1890-es, öt egységből álló pre-dreadnought csatahajó-építési programja volt. Válasznak szánták őket a brit Royal Navy 1889-es Haditengerészeti védelmi törvény keretében épült, kiválóan sikerült Royal Sovereign osztályára. A hasonló fegyverzet ellenére jelentős különbség van az egyes hajók között, más-más tervek alapján, különböző hajógyárakban épültek, eléggé heterogén csatahajó-sorozatot alkottak. Tagjai: a Masséna, a Charles Martel, a Jauréguiberry, a Bouvet és a Carnot. A tervezők a Brennus pre-dreadnoughtból indultak ki. A francia haditengerészet célja az volt a Mintaflottával, hogy kikísérletezze a lehető legideálisabb csatahajót, az öt egység közül kiválassza a legjobban sikerültet, illetve a legmegfelelőbb technikai megoldásokat, majd ennek alapján fejlessze tovább a jövő francia csatahajóit. Azonban ezen szándék ellenére a Mintaflotta egységei harcértékre egyértelműen alulmúlták brit riválisaikat.[1]

Az öttagú mintaflotta négy egységét a Charles Martel kivételével a tat felől nézve ábrázoló rajz. Balról jobbra haladva a Masséna, a Carnot, a Jauréguiberry és a Bouvet látható.

A brit 1889-es haditengerészeti védelmi törvény (Naval Defence Act 1889) és a Royal Sovereign osztálySzerkesztés

A brit parlament által Lord George Francis Hamilton (1845-1927), az Admiralitás első lordja (1885-1886, 1886-1892) előterjesztésére megszavazott és Viktória királynő által 1889. május 31-én szentesített Haditengerészeti védelmi törvény (Naval Defence Act 1889) először tette hivatalossá a hetven éve alkalmazott két erő elvét (two-power standard), mely értelmében a brit Royal Navy (Királyi Haditengerészet) erejének akkorának kellett lenni, mint a világ két következő legreősebb haditengerészetének, akkor a franciának (Marine nationale) és az orosznak (Российский императорский флот - Orosz Császári Flotta) együttvéve. A brit flottafejlesztési program keretében a következő négy évre 21,5 millió font sterlinggel emelték a haditengerészeti költségvetést, ennek terhére megrendelték 10 csatahajó, 42 cirkáló, 18 torpedó-ágyúnaszád megépítését. A terv gerincét a Royal Sovereign osztály 8 db elsőosztályú csatahajója jelentette, továbbá megépült a Centurion osztály 2 db másodosztályú csatahajója, az Edgar osztály 9 db elsőosztályú cirkálója, a 29 db Apollo és Astraea típusú másodosztályú cirkáló és 4 db Pearl típusú, harmadosztályú cirkáló, és a 18 db torpedó-ágyúnaszád.[2]

A francia válasz, az 1890-es francia csatahajó-program, azaz a MintaflottaSzerkesztés

A Francia Haditengerészet az 1890. évi csatahajó-program keretében számos tervet kért a hajógyáraktól. A paraméterek: nem több mint 12 000 tonna vízkiszorítás, a fő fegyverzet "gyémánt" elrendezése (305 mm-es ágyú elöl és hátul, 273 mm-es ágyú a hajótest két oldalán), sebesség: több mint 17 csomó, meghatározott minimális páncélvastagság. A tervezők a csatahajók fennmaradó részei tekintetében gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptak: méretek, sziluett, a másodlagos tüzérség elrendezése, hajógépek, stb. Végül öt tervet választottak ki és építettek meg. Valamennyi külső megjelenésében tipikus 19. század végi francia hadihajó lett, erősen befelé dőlő oldalakkal, jókora, vaskos csataárbocokkal. [1]

FegyverzetSzerkesztés

A Minatflotta 5 pre-dreadnought csatahajója fő fegyverzetének száma kalibere azonos volt. Azonban míg három egység, a Carnot, a Charles Martel és a Jauréguiberry 2 db (2 x 1) 305 mm L/45 M1887, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1887 ágyúból álló fő fegyverzettel rendelkezett, addig a Masséna korszerűbb, 2 db (2 x 1) 305 mm L/40 M1893, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1893, a Bouvet pedig 2 db (2 x 1) 305 mm L/45 M1893, és 2 db (2 x 1) 274 mm L/45 M1893 ágyúkat kapott. A fő tüzérség négy egylöveges toronyban, "gyémánt alakzatban" történő elhelyezése, továbbá két kaliber (305 mm, 274 mm) egyidejű használata a britek azonos kaliberű, 4 db, két kétlöveges barbetta/lövegtorony elrendezésével szemben elavultnak és rossz felépítésűnek tekinthető. [3][4][5][6][7]

PáncélzatSzerkesztés

Négy egység páncélzata elavulóban lévő nikkelacél lemezekből készült, egyedül a Bouvet kapott igazán korszerű, Harvey típusú, edzett felületű lemezekből álló vértezetet. [3][4][5][6][7]

ÖsszegzésSzerkesztés

A Mintaflotta 5 pre-dreadnought csatahajójával Franciaország ugyan jelentősen növelte haditengerészetének erejét, azonban egy egységes osztály helyett öt különböző csatahajót építeni az erőforrások fecsérlését jelentette. A francia egységek nem érték el a fő rivális, Nagy-Britannia csatahajóinak színvonalát, harcértéküket tovább csökkentette, hogy a britek 1894-ben egy újabb 34 millió font sterlinges programot indítottak az Admiralitás első lordja, John Poyntz Spencer, Spencer earlje irányításával (Spencer Programme). Ennek gerince a Majestic osztály 9 darab korszerű, első osztályú pre-dreadnought csatahajója volt.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Gardiner, Robert-Chesneau, Roger-Kolesnik, Eugene M.: Conway's All the World's Fighting Ships 1860-1905 292 - 294. o., Conway Maritime Press Ltd 1979 ISBN 085177 133 5
  2. a b Gardiner, Robert-Chesneau, Roger-Kolesnik, Eugene M.: Conway's All the World's Fighting Ships 1860-1905, Conway Maritime Press Ltd 1979 ISBN 085177 133 5
  3. a b http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_massena.htm
  4. a b http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_carnot.htm
  5. a b http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_c_martel.htm
  6. a b http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_jaureguiberry.htm
  7. a b http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_bouvet.htm