Mocsári fülesbagoly
A mocsári fülesbagoly (Asio capensis) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Mocsári fülesbagoly | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Asio capensis (A. Smith, 1834) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mocsári fülesbagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári fülesbagoly témájú médiaállományokat és Mocsári fülesbagoly témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1834-ben, az Otus nembe Otus Capensis néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Asio capensis capensis (A. Smith, 1834) - az alapfaj él az elterjedési terület java részén, Afrika hatalmas területein
- Asio capensis hova (Stresemann, 1922) - az alapfajtól elkülönülten él Madagaszkár szigetén
- Asio capensis tingitanus (Loche, 1867) - az alapfajtól elkülönülten él Marokkó északi részén [2]
Előfordulása
szerkesztésElterjedése Észak-Afrikától egészen Kelet-Fokföldig tart. A nyugati Palearktikumban csak Marokkó északnyugati részén található.
Mocsarakban vagy nedves, magas füvű réteken költ, élőhelye nagyon hasonlít a réti fülesbagolyéra. Vonuló faj.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 36 centiméter, szárnyfesztávolsága 82-99 centiméter, testtömege 225-485 gramm.[4]
Szárnyai viszonylag rövidek és szélesek, csúcsai kissé lekerekítettek. A teste hátulsó része zömök. A felsőteste és begye egyszínű sötétbarna, arca krémfehér. Karevezői felül sötétek, alul pedig világosak, de sávosak. Hasán finomabbak a sávok. Szemei feketék. A fiataloknak a felső testén és mellén jól látható széles sávok húzódnak.
Életmódja
szerkesztésA mocsári fülesbagoly éjjeli ragadozó, de részben nappali életmódot folytat. Általában kis rágcsálókkal, rovarokkal és más kis gerincesekkel táplálkozik.
Szaporodása
szerkesztésHangja érdes, békához hasonló "krarkogás". Nászidőszakban ugyanezt a hangot szaggatottan ismétli, miközben körözve repül. Ha izgatott nyikorgó füttyöt hallat, akár szárnyával is tapsolhat.
A földön fészkel. A tojó 2-6 fehér tojást rak, melyeken körülbelül 28 napig kotlik. A kotlás időszaka alatt a hím táplálja a tojót.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- Madárhatározó, Park kiadó (2018). ISBN 978-963-355-396-1 - magyar neve