Muldenfaltenstil
Muldenfaltenstil / Muldenstil (ném.) – A vájatolt redővetés stílusa a gótikus szobrászatban, ötvösségben, miniatúra- és üvegablakfestészetben a 12. század végén és a 13. század első harmadában jelentkezik. Nevét a redőhátak jellegzetes vájatolásáról (Mulde = teknő, vájú) kapta, Albert Boecklertől,[1] a könyvfestészet kutatójától. A drapériakezelés jellemzői még a villás redőindítások, a hajtűráncok, a gyakran párhuzamosan futó, az egyik végükön szélesen lekerekített, a másik végük felé elkeskenyedő redővájatok, a szoros, merőlegesen ráncolt ruhaujjak. A stílus végső soron az i. e. 5. század utolsó negyedében és a 4. században jelentkező késői klasszikus görög szobrászatra vezethető vissza. Közvetlen előképül Gallia provincia helyi római emlékei, szarkofágok és más faragványok szolgálhattak. A Muldenfaltenstil a monumentális plasztikában különösen a chartres-i katedrális keresztház-kapuinak szobrászatán és a reimsi székesegyház kivételesen gazdag szobrászi dekorációján mutatható ki. Villard de Honnecourt rajzstílusa is a vájatolt redőkezelés jellegzetességeit mutatja. A Muldenstil a bambergi dóm díszítésén dolgozó későbbi szobrásztársaság nyilvánvalóan reimsi eredetű művein is megjelenik. A magyarországi példák, így a pilisi ciszterci apátságban feltárt síremlékek és egy esztergomi atlasztöredék is szorosan kötődnek az említett francia példákhoz.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hahnloser 1972. 216.
Források szerkesztés
- Sauerländer, Willibald: Gotische Skulptur in Frankreich 1140-1270, München, 1970.
- Hahnloser, Hans R.: Villard de Honnecourt. Kritische Gesamtausgabe des Bauhüttenbuches ms. fr 19093 der Pariser Nationalbibliothek. Zweite, revidierte und erweiterte Auflage, Graz, 1972.
- Buschhauschen, Helmut: Der Verduner Altar. Das Emailwerk des Nikolaus von Verdun im Stift Klostrneuburg, Wien, 1980.
- Barnes, Carl F. Jr.: The Drapery-Rendering Technique of Villard de Honnecourt, Gesta, The International Center of Medieval Art, 20/1, 1981, 199-206.
- Carl F. Barnes, Jr.: The Portfolio of Villard de Honnecourt (Paris, Bibliothèque nationale de France, MS Fr 19093). A New Critical Edition and Color Facsimile, Farnham – Burlington, 2009.