P. Nagy Anzelm O.Cist, született Nagy Sándor (Buják, 1915. február 2.Dallas, 1988. augusztus 5.), ciszterci szerzetespap, a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának Our Lady of Dallas apátságának perjele, majd apátja 1955 és 1988. között, egyetemi tanár.

P. Nagy Anzelm O.Cist
Életrajzi adatok
Születési név Nagy Sándor
Született 1915. február 2.
Buják, Osztrák-Magyar Monarchia
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1988. augusztus 5. (73 évesen)
Dallas, Texas, USA
Sírhely Calvary Hill Cemetery and Mausoleum, Dallas, Texas, USA
Munkássága
Vallás római katolikus
Felekezet katolikus
Gyülekezet Dallasi ciszterci apátság
Tisztség apát

Hivatal A Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának Our Lady of Dallas apátságának perjele
Hivatali idő 1955-1963
Felszentelés 1941. június 13.
Elődje nem volt
Utódja A cím megszűnt

Hivatal A Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának Our Lady of Dallas apátságának apátja
Hivatali idő 1963-1988.
Utódja P. Farkasfalvy Dénes O.Cist
Nagy Anzelm
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Nagy Anzelm O.Cist portréja

ÉleteSzerkesztés

Nagy Sándor Bujákon született 1915. február 2-án. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1934-ben, majd ugyanebben az évben augusztus 29-én lépett be a ciszterci rendbe. Filozófiai tanulmányait Zircen végezte 1934 és 1937. között. 1940. augusztus 30-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd 1941. július 13-án szentelték pappá. Elöljárója, Endrédy Vendel apát Rómába küldte, hogy az Angelicum növendékeként tanuljon tovább. 1942-ben teológiai doktorátust szerez, majd apáti jegyző lett Zircen.

1947-ben távozott külföldre, s az Egyesült Államokban telepedett le, a wisconsini Spring Bank-i ciszterci kolostorban. 1952-ben Milwaukee-ban matematika tanári oklevelet szerzett. 1955-től a dallasi monostor perjele, majd 1963-tól haláláig apátja. Közben a Dallasi Egyetem matematikai tanszékének tanára. Dallasban hunyt el, 1988. augusztus 5-én.

MűveiSzerkesztés

  • De tractatu de miseria humanae conditionis Innocentii papae III. Bp., 1943.

ForrásokSzerkesztés