Nagy Béla (gyorsírástanár)

(1857–1883) gyorsírástanár, joghallgató, lapszerkesztő, postatiszt

Nagy Béla (Sárospatak, 1857. szeptember 14. – Budapest, 1883. február 21.) gyorsírástanár, joghallgató, lapszerkesztő, postatiszt. Nagy Sándor gyorsíró testvéröccse.

ÉleteSzerkesztés

Nagy Ferenc könyvkötő és könyvárus és Nagy Erzsébet fia. Középiskolai tanulmányait szülőhelyén, Budán és a pesti református főgimnáziumban végezte. Ekkor postatiszt lett, de egyúttal folytatta egyetemi tanulmányait. 1877-ben bátyjától, Nagy Sándortól átvette a Kezdő Gyorsíró című szaklap szerkesztését és tulajdonjogát; ezt másfél évig szerkesztette. Egyike volt azon egyéneknek, akik az akkor divatos két rendszerből a Gabelsberger-Markovits és Stolze-Fenyvessy gyorsírásból a tanári oklevelet megszerezte.

Több a gyorsírásra vonatkozó humorisztikus elbeszélést írt lapjába; a kiválóbbak: A gyorsirás apostola, A gyorsirt napló, Gyors nyelv, Pedig már tudnék gyorsirni, Szerencsétlen gyorsiró.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gopcsa László, Magyar gyorsirás története. Bpest, 1893. 90., 106. l.
  • Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Bp., Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940.