Főmenü megnyitása

Nagy László (biokémikus)

(1966–) magyar orvos, biokémikus

Nagy László (Debrecen, 1966. október 11.) magyar orvos, biokémikus, genetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a molekuláris biológia, a genomika, illetve a szteroid hormonhatás biológiája. 2001-től a Debreceni Egyetem Klinikai Genomközpontjának vezetője.

Nagy László
Életrajzi adatok
Született1966október 11. (53 éves)
Debrecen
Ismeretes mint orvos, biokémikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Debreceni Orvostudományi Egyetem
Pályafutása
Szakterület molekuláris biológia
Kutatási terület genomika
Tudományos fokozat az MTA doktora (2005)
Munkahelyek
Debreceni Orvostudományi Egyetem oktató (1991–2000)
Debreceni Egyetem egyetemi tanár (2006–)
Tudományos publikációk száma >110
Akadémiai tagság levelező (2007), rendes tag (2013)

ÉletpályájaSzerkesztés

1985-ben érettségizett a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban, majd felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) Általános Orvosi Karára, ahol 1991-ben szerzett diplomát. Ezt követően tudományos ösztöndíjasként kezdett el dolgozni az egyetem Biokémiai Intézetében, ahol témavezetője Fésüs László volt. 1994 és 1995 között hat hónapra a Texasi Egyetem farmakológiai tanszékén kutatott tudományos ösztöndíjasként (itt 1999 és 2010 között adjunktusként tanított is). Hazatérése után a DOTE Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézete tanársegédjeként folytatta tudományos tevékenységét. 1999-ben adjunktusi, 2000-ben docensi megbízást, 2006-os habilitálása után egyetemi tanári kinevezést kapott. Közben 2001-ben a Debreceni Klinikai Genomközpontjának szakmai vezetésével is megbízták. 2007 és 2010 között a Debreceni Egyetem doktori és habilitációs tanácsának elnöke volt. 2013-ban egyetemi tanári állása mellett az orlandói Sanford-Bunham Orvostudományi Kutatóintézet genomikai programját is átvette. Ezenkívül számos alkalommal kutatott tudományos ösztöndíjakkal az Egyesült Államokban: Salk Intézet Génkifejeződési Laboratóriuma (1996–1999), Howard Hughes Orvostudományi Intézet (1997–1998), Fulbright-ösztöndíj (2010–2011). A brit Wellcome Trust posztdoktori kutatója volt 2004 és 2010 között. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1995-ben védte meg PhD-, 2005-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Bizottságának lett tagja. 2005 és 2008 között a bizottság elnöke volt (akkor még Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottság néven). 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Ezenkívül 2007-ben beválasztották az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetbe (European Molecular Biology Organization, EMBO). 2006 és 2008 között a Magyar Bioinformatikai Társaság egyik alapítója és elnökségi tagja volt. 2010-ben megalapította a Magyar Személyreszabott Medicina Társaságot, amelynek elnökségi tagjává is megválasztották. 2002 és 2004 között a Nemzeti Kutatásfejlesztési Program programtanácsának munkájában is részt vett. Ezenkívül több gazdasági társaságban is aktív: 2007-ben az UD-Genomed tudományos igazgatója lett, 2008-ban pedig a Richter Gedeon Nyrt. tudományos tanácsának . Nemzetközi téren tagja lett az Endokrin Társaságnak és az Amerikai Biokémiai és Molekuláris Biológiai Társaságnak. Több tudományos folyóirat szerkesztőbizottsága munkáját is segítette: FEBS Letters, European Journal of Clinical Investigation. Több mint száztíz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, emellett hat szabadalom birtokosa. Publikációit magyar és angol nyelven adja közre.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Pro Scientia Aranyérem (1989)
  • Weszprémi-díj (1991)
  • Cheryl Whitlock/Pathology Prize (1998)
  • Boehringer Ingelheim kutatási díj (1999)
  • ESCI Award for Excellence in Biomedical Investigation (2008)
  • Tankó Béla-díj (2014)

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Activation of Retinoid-X receptors induces apoptosis in HL-60 cell-lines (társszerző, 1995)
  • Nuclear receptor repression mediated by a complex containing SMRT, mSin3A, and histone deacetylase (társszerző, 1997)
  • Nuclear receptor coactivator ACTR is a novel histone acetyltransferase and forms a multimetric activation complex with P/CAF and CBP/p300 (társszerző, 1997)
  • PPAR gamma promotes monocyte/macrophage differentiation and uptake of oxidized LDL (társszerző, 1998)
  • Oxidized LDL regulates macrophage gene expression through ligand activation of PPARgamma (társszerző, 1998)
  • Role of the histone deacetylase complex in acute promyeolocytic leukaemia (társszerző, 1998)
  • Mechanism of corepressor binding and release from nuclear hormone receptors (társszerző, 1999)
  • Role for peroxisome proliferator-activated receptor alpha in oxidized phospholipid-induced synthesis of monocyte chemotactic protein-1 and interleukin-8 by endothelial cells (társszerző, 2000)
  • A PPAR gamma-LXR-ABCA1 pathway in macrophages is involved in cholesterol efflux and atherogenesis (társszerző, 2001)
  • PPAR-gamma dependent and independent effects on macrophage-gene expression in lipid metabolism and inflammation (társszerző, 2002)
  • The mechanism of the nuclear receptor molecular switch (társszerző, 2004)
  • Molecular mechanisms involved in nuclear hormone receptor action in health and disease (2004)
  • PPARg controls CD1d expression by turning on retinoic acid synthesis in developing human dendritic cells (társszerző, 2006)
  • PPARg reguleted ABCG2 expression confers cytoprotection to human dendritic cells (társszerző, 2006)
  • Structural basis for the activation of PPARgamma by oxidised fatty acids (társszerző, 2008)
  • 1,25-dihydroxyvitaminD3 is an autonomous regulator of the transcriptional changes leading to a tolerogenic dendritic cell phenotype (társszerző, 2009)
  • PPARs are a unique set of fatty acid regulated transcription factors controlling both lipid metabolism and inflammation (társszerző, 2011)
  • Nuclear hormone receptors enable macrophages and dendritic cells to sense their lipid environment and shape their immune response (társszerző, 2012)

ForrásokSzerkesztés