Nagy Olivér (karmester)

(1912–2000) magyar zeneszerző, karmester, egyházkarnagy, zenei szakíró

Nagy Olivér (Budapest, 1912. szeptember 24. - Budapest, 2000. október 12.) magyar zeneszerző, karmester, egyházkarnagy, zenei szakíró.

Nagy Olivér
Született1912. szeptember 24.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2000. október 12. (88 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1936)
SírhelyeFarkasréti temető (1-2-133/134)[3][4]
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Tevékenységzeneszerző, karnagy, pedagógus és szakíró

SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte: 1933-ban egyházkarnagyi, 1935-ben középiskolai énektanári, 1936-ban zongoratanári oklevelet szerzett. 1933-tól 1939-ig a Palestrina Kórus korrepetitora és másodkarnagya, 1936 és 1951 között az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1945-től 1982-ben történt nyugalomba vonulásáig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1971 és 1980 között a KÓTA munkatársa volt. 1982-ben vonult nyugdíjba.

Hangjáték-kísérőzenéket, szimfonikus műveket (pl. Divertimento), kórusokat, népdalfeldolgozásokat írt, klasszikus zeneszerzők műveit adta közre, zongorakivonatokat készített, szerkesztői munkát végzett.

1953-ban kiadott, majd 1975-ben második kiadásban megjelent alapvető tankönyve a Partitúraolvasás - partitúrajáték. Szerkesztője az 1975-ben megjelent A magyar kórusművészet 30 éve című tanulmánykötetnek.[5] Munkásságának részét alkotják tanulmányai, cikkei, műismertetései és hangversenykritikái.

Díjai, kitüntetései szerkesztés

  • 1955 – Szocialista Kultúráért
  • 1972 – Munka Érdemrend, ezüst fokozat
  • 1975 – Szocialista Kultúráért
  • 1982 – Munka Érdemrend, arany fokozat

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés