Nagy Olivér (karmester)

karmester

Nagy Olivér (Budapest, 1912. szeptember 24. - Budapest, 2000. október 12.) magyar zeneszerző, karmester, egyházkarnagy, zenei szakíró.

Nagy Olivér
Életrajzi adatok
Született 1912. szeptember 24.
 Magyarország
Budapest
Származás magyar
Elhunyt 2000. október 12. (88 évesen)
 Magyarország
Budapest
Pályafutás
Műfajok komolyzene
Tevékenység Zeneszerző, karnagy, pedagógus és szakíró

ÉletpályájaSzerkesztés

Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte: 1933-ban egyházkarnagyi, 1935-ben középiskolai énektanári, 1936-ban zongoratanári oklevelet szerzett. 1933-tól 1939-ig a Palestrina Kórus korrepetitora és másodkarnagya, 1936 és 1951 között az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1945-től 1982-ben történt nyugalomba vonulásáig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1971 és 1980 között a KÓTA munkatársa volt. 1982-ben vonult nyugdíjba.

Hangjáték-kísérőzenéket, szimfonikus műveket (pl. Divertimento), kórusokat, népdalfeldolgozásokat írt, klasszikus zeneszerzők műveit adta közre, zongorakivonatokat készített, szerkesztői munkát végzett.

1953-ban kiadott, majd 1975-ben második kiadásban megjelent alapvető tankönyve a Partitúraolvasás - partitúrajáték. Szerkesztője az 1975-ben megjelent A magyar kórusművészet 30 éve című tanulmánykötetnek.[1] Munkásságának részét alkotják tanulmányai, cikkei, műismertetései és hangversenykritikái.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • 1955 – Szocialista Kultúráért
  • 1972 – Munka Érdemrend, ezüst fokozat
  • 1975 – Szocialista Kultúráért
  • 1982 – Munka Érdemrend, arany fokozat

JegyzetekSzerkesztés

  1. A könyv adatlapja a WorldCat-ben (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 24.)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés