A nagy halfarkas vagy szkua (Stercorarius skua) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Nagy halfarkas
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Halfarkasfélék (Stercorariidae)
Nem: Stercorarius
Faj: S. skua
Tudományos név
Stercorarius skua
(Brünnich), 1764
Szinonimák

Szkua, Catharacta skua

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy halfarkas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy halfarkas témájú médiaállományokat és Nagy halfarkas témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Morten Thrane Brünnich dán zoológus írta le 1815-ben, a Catharacta nembe Catharacta skua néven.[3]

Előfordulása szerkesztés

Az Északi-sark környékén, Izlandon, Feröeren és Skócia északi tájain fészkel, és szokatlan módon a Déli-sark környékén is honos. A fészkelésen kívüli időt a tengereken tölti, de közel a szárazföldhöz. Mind a két populáció az egyenlítő irányába vonul. Természetes élőhelyei a tundrák, tengerpartok és a nyílt tengerek.[4]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon ritka kóborló, az őszi időszakban.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 53–58 centiméter, szárnyfesztávolsága 132–140 centiméter, testtömege pedig 1400–1600 gramm.[5] Tollruhája sötétbarna, világosabb mintázattal. Repülés közben látszik a szárnyain lévő fehér folt.

 
Táplálkozás közben
 
és a levegőben

Életmódja szerkesztés

Halakból álló táplálékát vagy maga fogja, vagy a halászó madarakat addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékot, amit még a levegőben elkap. A legyengült madarakat is megöli. A szárazföldön elkapja az egereket, patkányokat, de akár az üregi nyulat is. A fészkeket megdézsmálja és a dögöket is elfogyasztja.[5]

Szaporodása szerkesztés

Május-június között földre, fűcsomók közé készíti fészkét, általában 1-2 darab 70 milliméteres tojást tojik, melyen 29 napig kotlik.[5] A kikelt fiókák közül általában csak egy nő fel. A szülők felöklendezett falatokkal táplálják utódjukat. Veszély esetén az idős madarak rátámadnak a közeledőkre.

 
Fészke, tojásaival
 
Tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 30000-34999 példány közötti és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 11.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés