Főmenü megnyitása

Közönséges lisztbogár

rovarfaj
(Nagy lisztbogár szócikkből átirányítva)

A közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Közönséges lisztbogár
Az imágó
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Gyászbogárszerűek (Tenebrionoidea)
Család: Gyászbogárfélék (Tenebrionidae)
Alcsalád: Tenebrioninae
Nem: Tenebrio
Faj: T. molitor
Tudományos név
Tenebrio molitor
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges lisztbogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges lisztbogár témájú médiaállományokat és Közönséges lisztbogár témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A közönséges lisztbogár ma már világszerte elterjedt faj. Az ember valamennyi földrészre behurcolta. Rendszeresen előfordul és gyakori egészen az északi és a déli sarkkörig.

MegjelenéseSzerkesztés

A közönséges lisztbogár 0,5-2 centiméter hosszú. Hosszúkás testű, fényes barna, gesztenyebarna vagy fekete. Szárnyfedőin finoman pontozott sávok futnak végig, tora egyenletesen, finoman pontozott, szélesebb mint amilyen hosszú. Csápja rövid, ízei kissé vaskosak. Csápja és lába vörösesbarna.

ÉletmódjaSzerkesztés

A közönséges lisztbogár a szabad természetben sem ritka, a házakban, valamint az élelmiszerraktárakban, malmokban, pékműhelyekben okozott jelentős károk miatt mégis jóval ismertebb mint raktári kártevő. Elsősorban éjjel mozog, gyakran repül fényforrások felé. A szabadban főleg fakorhadékkal táplálkozik.

SzaporodásaSzerkesztés

 
A lisztbogár lárvája, a lisztkukac

A szabadban élő megtermékenyített nőstények petéiket az avarba, a belső terekben tartózkodók pedig lisztbe és egyéb élelmiszerekbe rakják. A sárgásbarna hosszúkás lárvákat „lisztkukac”-nak nevezik, tenyésztik is, mivel kedvelt eledele a rovarevő emlősöknek és madaraknak.[1] Kutikulája kemény, kitines. Megfelelő hőmérséklet esetén évente több generáció is kifejlődhet.

Rendszertani kapcsolataiSzerkesztés

Magyarországon a Tenebrio nemnek még két faja fordul elő:

Emberrel való kapcsolataSzerkesztés

Lárvájára leginkább horgászcsaliként, illetve kártevőként gondolunk, de a fenntartható emberi élelmiszerek kifejlesztésén gondolkodó kutatók körében felmerült, mint lehetséges táplálékforrás, amely Dennis Oonincx, a Wageningen Egyetem kutatójának számításai szerint a lisztkukac tartása, szállítása sokkal kevesebb káros kibocsájtással jár, mint a hagyományos háziállatoké, viszont a fejlődésükhöz szükséges hőmérséklet fenntartása miatt összességében annyi energiát igényelnek, mint a disznók.[3]

TenyésztéseSzerkesztés

A lisztkukacot több hobbiállat is szívesen fogyasztja (madarak, hüllők, rágcsálók), emiatt tenyésztik is. Tenyésztése nem igényel különösebb szakértelmet. A petéből (barna) lárva fejlődik (akár a bogár méretének duplája is lehet a lárva), mely többszöri vedlés után (fehér) bábot képez. A bábból kikel a kifejlett bogár(először halvány, később megbarnul, majd megfeketedik). Fejlődése pár hónapot vesz igénybe. A hímek kicsit nagyobbak a nőstényeknél, külsőleg nehéz megkülönböztetni őket.

A lárvákat korpával, liszttel, kenyérrel, zabpehellyel, uborkával, répával, liszttartalmú élelmiszerekkel lehet etetni. A bogarak átalakulásuk után hamar párosodnak, majd a nőstények petét raknak.

Elhelyezésüknél figyelni kell, hogy ne tudjanak kimászni, illetve kirepülni (szárnyukból kicsit le szoktak csippenteni).

A szabadban fogott állatok fertőzéseket tartalmazhatnak, ezért kisállatboltban, állateledelboltban, tenyésztőknél lehet beszerezni őket az otthoni tenyésztéshez.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dr. Endrődi Sebő: Bogarak: Búvár zsebkönyvek. Budapest: Móra kiadó. 1975. 28. o. ISBN 9631103218  
  2. Bussler, H., Müller, J. & Dorka, V. 2005:: European natural heritage: The Saproxylic beetles in the proposed Parcul National Defileul Jiului. - Analele ICAS 48 (1): 55–71. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 4.)
  3. A lisztkukacból lesz a jövő hamburgere Index 2012.december 22.

ForrásokSzerkesztés

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X  
  • Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1957.