Nagy rágványbogár

rovarfaj

A nagy rágványbogár (Uloma culinaris) a gyászbogárfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, korhadó faanyag gombáival táplálkozó bogárfaj.

Nagy rágványbogár
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Gyászbogárfélék (Tenebrionidae)
Nem: Uloma
Tudományos név
Uloma culinaris
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy rágványbogár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy rágványbogár témájú médiaállományokat és Nagy rágványbogár témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A nagy rágványbogár testhossza 10-12 mm. Teste megnyúlt, kissé domború, az előtor és a szárnyfedők oldalai nagyrészt egy vonalban, párhuzamosan futnak. Felszíne sima, fénylő, színe vörösbarna. A hím előtorának elülső szélénél bemélyedés található. Feje jelentősen keskenyebb az előtornál és a szemek vonala előtt erősen benyomott. Csápjai rövidek és a fej széle alól erednek, így első íz töve felülről nem is látszik. Az előtor oldalai ívesek, elülső és hátsó sarkai jól kifejezettek. Pajzsocskája (scutellum) látható. A sima és fényes szárnyfedőkön 7-7 pontozott és benyomott barázda húzódik végig; a közöttük lévő bordák kissé domborúak. Első és középső (itt kisebb mértékben) lábain a lábszár (tibia) vége kiszélesedő, külső élük fogazott.

Hasonló fajok

szerkesztés

A kis rágványbogár (Uloma rufa) 8-9 mm-es, a hím előtora nem benyomott, szárnyfedőinek bordái alig domborúak.

Elterjedése

szerkesztés

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, kb. Iránig. Európában széleskörűen elterjedt.

Életmódja

szerkesztés

Éjjel aktívak, nappal elhalt vagy beteg fák, vagy korhadó fatörzsek, vastagabb ágak (fenyők és lombhullatók egyaránt) kérge alá bújnak. Éjszaka jönnek elő, de ilyenkor is a fatörzseken tartózkodnak (nem feltétlenül a kérgén). Az imágó és a lárva is a korhadó fán vagy fában található gombamicéliummal táplálkozik. A két évig élő imágók tavasztól őszig láthatók, leggyakrabban június-szeptember között. A telet a fakéreg alá vagy a moha közé bújva vészelik át. A lárva hasonló életmódot folytat, mint a kifejlett bogár, a korhadó faanyag gombáit eszi, nappal pedig a kéreg alá bújik. Fejlődése mintegy tíz hónapig tart, majd bebábozódik.

Magyarországon nem védett.