Nassau-öbölbeli csata

A Nassau-öbölbeli csata a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren zajlott 1943. június 30. és július 2. között, amikor a szövetséges csapatok partra szálltak Új-Guineán. Az akció a Cartwheel hadművelet egyik fázisát jelentő Postern hadművelet részeként zajlott. A Cartwheel hadművelet elsődleges célja az Új-Guineán található nagy japán bázis, Rabaul semlegesítése volt.[1]

Nassau-öbölbelicsata
A Nassau-öböl a partraszállás után
A Nassau-öböl a partraszállás után

Konfliktus Második világháború
Időpont 1943. június 30.1943. július 2.
Helyszín Új-Guinea
Eredmény Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
US flag 48 stars.svg
Egyesült Államok
Flag of Australia (converted).svg
Ausztrália
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Stanley Savige
Ross McKechnie
Hatazo Adacsi
Hidemicu Nakano
Csunendo Takamura
Szemben álló erők
1400600
Veszteségek
23 halott76 halott

A partraszállás céljaSzerkesztés

A Nassau-öbölbeli partraszállást a Chronicle hadművelettel egy időben, de a Postern hadművelet támogatása érdekében hajtották végre a szövetségesek. Az akció célja a Laénál tervezett invázió támogatása volt. A Nassau-öböl a fő japán védelmi vonalon kívül esett, de elég közel volt a tervezett partraszállás helyszínéhez, és kisebb erőfeszítéssel el lehetett foglalni.

Az invázióSzerkesztés

 
A terület térképe

A tervek szerint az Új-Guineán harcoló ausztráloknak kellett fényekkel megjelölniük a kiválasztott partszakaszt az érkező amerikaiak számára. Más ausztrál egységeknek az öböltől északra elterülő Bitoi-folyó torkolatát kellett ellenőrzésük alá vonni. Úgy számolták, hogy a japánok 300-400 embere van az öbölnél, 75 a torkolatnál. Valójában csak 150 katona volt a területen, száz gyalogos és ötven haditengerész.[1]

Június 28-áról 29-ére virradó éjszaka felderítők elfoglaltak számok kicsi szigetet Morobe és a Nassau-öböl között, és jelzőfényeket üzemeltek be. Az inváziós erők három hullámban érkeztek. Heves esőzésben, nagy hullámokon közelítették meg a partot. Több kétéltű jármű a parttól messze megfeneklett. Az öblöt őrző néhány japán katona a dzsungelbe menekült, mert egy partara rakott bulldózert tanknak nézett. Az első és a második hullámban 770 amerikai szállt partra. A harmadik hullám a rossz idő miatt visszafordult, és július 23-áig nem is tudott partra szállni.[1]

A partraszállás után a tengerészgyalogosok nagyjából 600 méter széles hídfőállást építettek ki hajnalig. Északra haladva japán ellenállásba ütköztek, amelyet csak délután sikerült felszámolni. Késő délután összecsapások voltak a dél felé előretörő amerikaiak és a területet védő japánok között is. A japán ellentámadás visszaszorította az amerikaiakat a hídfő felé, és ezért kénytelenk voltak új védelmi vonalat kialakítani. Éjszaka japán támadások érték a tengerészgyalogosokat. A harcokban az amerikaiak közül 18 meghalt, 27 megsebesült, a japánok vesztesége ötven halott volt. Július 2-án a területet biztonságosnak minősítették, és az amerikai csapatok felvették a kapcsolatot az ausztrál egységekkel. Az egyesült erők a következő két hónapban szívosan haladtak a nehéz terepen. A japánok szeptember közepén evakuálták katonáikat.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés