Salamaua–lae-i hadjárat

(Salamaua–Lae–hadjárat szócikkből átirányítva)

A salamaua–lae-i hadjárat a második világháború egyik hadművelete volt Új-Guineán 1943. június 30. és szeptember 16. között, amelynek során a szövetséges csapatok kiszorították a japánokat a névadó két településről.

Salamaua–lae-i hadjárat
B-24-es Salamaua felett
B-24-es Salamaua felett

Konfliktus Második világháború
Időpont 1943. június 30.1943. szeptember 16.
Helyszín Új-Guinea
Eredmény Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
US flag 48 stars.svg
Egyesült Államok
Flag of Australia (converted).svg
Ausztrália
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Edmund Herring
Stanley Savige
Edward Milford
George Wootten
George Alan Vasey
Hidemicsu Nakano
Szemben álló erők
30 00011 000
Veszteségek
237710 300

HáttérSzerkesztés

 
A térség térképe

A japánok által megszállt Salamaua és Lae elleni akciók a Postern hadművelet első mozzanatai voltak. A japánok 1942 márciusában foglalták el a Huon-öböl partján fekvő két települést. A két bázis először a japán védelmi vonal része volt, később azonban innen kezdtek terjeszkedni a sziget délkeleti része felé. A Kokoda ösvényért folytatott harcok idején a településeknek támogató szerepük volt. Amikor elbukott a japán erőfeszítés Port Moresby elfoglalására, a szövetségesek az északi parton fekvő Buna és Gona közelében kialakított japán hídfők ellen fordultak, amelyek 1943. január 22-én elestek. A területről 5400 japán katonának sikerült visszavonulnia Salamauába és Laébe.[1]

1943 áprilisában megszületett az Elkton III terv, amelynek célja az Új-Britannián található japán bázis, Rabaul semlegesítése volt. A terv értelmében William Halsey admirális csapatai a Salamon-szigeteken, Douglas MacArthur tábornok katonái pedig Új-Guineán és Új-Britannián fognak tevékenykedni. Az első hadmozdulat, amelyet a Chronicle hadművelet keretén belül hajtottak végre, a Woodlark- és Kiriwina-szigetek elfoglalása volt, Pápua keleti csücskén. Az Elkton III második része Salamaua, Lae, Finschhafen és Madang elfoglalását irányozta elő. Ezt az akciósorozatot a Postern hadműveletbe illesztették, amely 1943. június 30. és 1944. április 26. között zajlott. A hadművelet első fejezete a két kulcsfontosságú japán bázis, Salamaua és Lae elfoglalása volt.[1]

A japánok tisztában voltak a két településre leselkedő veszéllyel, ezért 1943 januárjában megpróbálták elfoglalni az ausztrál Kanga Force központját, a Salamauától 45 kilométerre fekvő Waut, de akciójuk sikertelen volt. Márciusban megkíséreltek a tenger felől erősítést juttatni Salamauába és Laéba, de a konvojt a szövetséges légierő a Bismarck-tengeri csatában megsemmisítette. A nyolc szállítóhajóból mindet, a nyolc kísérő romboló közül négyet elsüllyesztettek, háromezer japán katona halálát okozva így. A japánok kénytelenek voltak a térségben állomásozó 11 ezer katonával felvenni a harcot.[1]

A hadmozdulatokSzerkesztés

Az első hadmozdulat Salamaua bevételére irányult. 1943. június 29-30. éjszakáján 1400 amerikai katona szállt partra a Nassau-öbölben. Ezután az ausztrál csapatok Wauból kiindulva átvágtak a hegyeken, és július 17-én elfoglalták Mubo falut, majd a Tambu-hegyet, és megkezdték a Salamaua közötti gyűrű bezárását. A japán kiürítették a települést, amelybe szeptember 11-én vonultak be az amerikaiak.[1]

Szeptember 4-én ausztrál csapatok szálltak partra Laétól keletre, majd másnap amerikai ejtőernyősök elfoglaltak a nadzabi repülőteret, majd egyesültek az ausztrálokkal, és Lae ellen vonultak. A japánok hevesen ellenálltak, de szeptember 16-án a falu elesett. Miután a két falu elesett, a szövetséges csapatok két irányból indultak a madangi japán bázis ellen.[1]

A hadjárat során a japán veszteség 10 300 katona volt, közülük 2722 meghalt. Az ausztrálok közül 500 meghalt, 1300 megsebesült, míg az amerikai veszteség 81 halott és 396 sebesült volt.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés