Főmenü megnyitása
A dollár, az euró, a font, a jen, a đồng és a sékel jele

A nemzetközi devizapiac (angolul foreign exchange, ebből származik a Forex, FX elnevezés) a különböző devizákkal való kereskedésnek a legális színtere.

A kereskedelmi és jegybankok, spekulánsok, multinacionális vállalatok, kormányok és más pénzügyi piacok és pénzügyi intézmények igényeit kielégítő piacok naponta több mint 3000 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak le. A magánszemélyek csak a forgalom elenyésző részét adják, az ő ügyleteiket általában brókerek és bankok intézik. Sok tekintetben a devizapiacok állnak a legközelebb a tökéletes piac elméletéhez, aminek forrása a hatalmas forgalom, a piac rendkívüli likviditása, a szereplők magas száma, földrajzi szétszórtsága, a kereskedési idő (hétvégék kivételével napi 24 óra), az árfolyamokat befolyásoló tényezők sokfélesége és a magas elérhető haszonkulcs. Számos külföldi és hazai bróker kínál virtuális kereskedési felületeket, köztük olyanok is, akik nem közvetítik a kereskedő megbízásait a tőzsdére, hanem saját tőkével vállalnak fedezetet arra. Ők az úgynevezett "market maker"-ek. Legtöbbször nem biztonságos a kereskedés náluk, sokuk egyáltalán nem áll semmilyen pénzügyi felügyelet ellenőrzése alatt. Azok a brókerek, az ún. ECN brókerek, akik azonnal, jutalék nélkül továbbítják a kereskedők megbízásait a tőzsdére, sokkal megbízhatóbbak, lényegesen olcsóbbak és stabil technikai hátteret biztosítanak.

FenntarthatóságSzerkesztés

Több szerző (pl. David C. Korten, James Tobin), köztük Dr. Gyulai Iván úgy látja, hogy rengeteg társadalmi és környezeti kár okozói a spekulatív pénzmozgások, köztük a valutaárfolyamok ingadozását kihasználó valuta kereskedelem.[1] A reálgazdaságról leváló spekulációs műveletek révén a nagybefektetők zsarolni képesek a reálgazdaság szereplőit, legyenek azok vállalatok, vagy akár nemzetgazdaságok. Gyulai a megoldást a Silvio Gesell által 1910-es években kidolgozott[2] negatív kamatozású pénzben látja, amely gátolja a spekulatív pénzmozgásokat.[3]James Tobin a spekulációs pénzmozgásokat nagyon károsnak ítélte, és ezek ellehetetlenítésére javasolt nagyon kis mértékű adója, a Tobin-adó megnehezítené, hogy a valuták értékének ingadozását kihasználó pénzváltásokból - teljesítés nélküli - jövedelemre lehessen szert tenni, viszont csekély, pár ezrelékes mértéke miatt a reálgazdasági folyamatokat nem gátolná.[4][5][6][7]

Vezér-Szörényi László megoldásnak a már több országban (Svájc, Argentína, Uruguay, Brazília, Kína) működő duális pénzrendszer bevezetését látja, amelyben a normál valutát kiegészíti egy közösségi pénz, amely kamatmentes, vagy negatív kamatú, és elegendő készpénzzel látja el az azt elfogadók közösségét, és enyhíti a globális valuta ingadozásából fakadó terheket, veszélyeket.[8][9][10]

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés