Nemzetközi védjegyjog
A nemzetközi védjegyjog az iparjogvédelmen belül egy olyan jogterület, amelyet számos különböző nemzetközi megállapodás szabályoz, figyelembe véve a védjegyjog alapvetően területi (territoriális) jellegét. Egyetemes, valamennyi államra egységesen kiterjedő szabály nincs. Léteznek ugyanakkor átfogó és egyes részterületeket szabályozó megállapodások, amelyek a védjegyoltalom bizonyos követelményeit valamennyi tagországra nézve kötelezően írják elő.
Tágabb értelemben ide tartoznak a regionális együttműködések is, azonban ezek területi hatálya a tagországok összterületére korlátozódik.
A területi jelleg szerkesztés
A védjegyjog területi jellegéből következik - szemben pl. a tulajdonjog egyetemes, országhatárokon túlnyúló jellegével -, hogy elvileg minden egyes államban külön - külön kellene védjegybejelentést tenni annak érdekében, hogy az adott megjelölés (védjegy) oltalomban részesüljön az adott ország(ok)ban. Az országok túlnyomó többségében ez ma is lehetséges illetve szükséges.
Már a 19. század második felében számos kétoldalú államközi megállapodás jött létre annak érdekében, hogy kölcsönösen megkönnyítse az oltalomszerzést a másik államban is.
A regionális védjegyjogi együttműködés a 20. század során fejlődött ki, jogegységesítési és jogharmonizációs folyamatok eredményeként. Ide tartozik
- a Benelux-államok közös védjegyoltalma[1]
- az európai uniós védjegy (korábbi nevén közösségi védjegy) (Magyarországra 2004. május 1-jétől terjed ki.)[2]
- OAPI
Átfogó megállapodások szerkesztés
- A nemzetközi szabályok közül kiemelkedően fontos Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény,[3] amely - többek között - a védjegyoltalomra vonatkozó alapvető rendelkezéseket is tartalmazza.
- Megállapodás a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásairól.[4][5] A WTO 1994-es Uruguayi fordulója keretében elfogadott ú.n. TRIPS-egyezmény alapvető célja, hogy meghatározza az egyes iparjogvédelmi oltalmi formáknál a tagállamok nemzeti jogalkotása
A védjegyek nemzetközi lajstromozása szerkesztés
A védjegyek nemzetközi lajstromozását alapvetően a Madridi védjegy-lajstromozási rendszer (röviden Madridi rendszer) szabályozza, amely két önálló nemzetközi szerződésből áll. A két egyezménynek közös végrehajtási szabályzata van, amely lehetővé teszi, hogy mindkét egyezmény alapján megtett védjegybejelentések ügyében a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája járjon el.
A védjegyjogosult egyetlen ú.n. nemzetközi védjegybejelentéssel, egyetlen díjfizetéssel, egyetlen nyelven tehet bejelentést bármely tagállamban illetve regionális szervezet területén, amely a Madrid rendszernek részese.
Magyarország vonatkozásában a magyar védjegytörvény[6] tartalmaz illeszkedési szabályokat.
A Madridi rendszer elemei szerkesztés
- A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás[7]
- A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv'' (röviden Madridi Jegyzőkönyv)[8]
- Közös végrehajtási szabályzat.[9] (A 41. szabály szerint a WIPO főigazgatójának ügyintézési utasításait is figyelembe kell venni.)[10]
Nemzetközi szabályozás egyes részkérdésekről szerkesztés
- Védjegyjogi Szerződés[11]
- A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás (röviden Nizzai Osztályozás)
- A védjegyek ábrás elemeinek nemzetközi osztályozását létrehozó Bécsi Megállapodás
- Az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, Nairobiban, 1981. szeptember 26-án elfogadott szerződés[12]
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra egyaránt kiterjed; ezen országok egyikére sem szerezhető külön oltalom
- ↑ Magyarország vonatkozásában az illeszkedési szabályokat a 2003. évi CII. törvény szabályozza.
- ↑ Magyarország csatlakozása eredetileg az 1908. évi LII. törvénnyel, a hatályos szöveget az 1970. évi 18. tvr. hirdette ki.
- ↑ angol rövidítése: TRIPS
- ↑ Magyarországon kihirdette az 1998. évi IX. törvény
- ↑ a többször módosított 1997. évi XI. törvény
- ↑ Magyarországon kihirdette az 1973. évi 29. tvr.
- ↑ Kihirdette az 1999. évi LXXXIII. törvény, a módosítást kihirdette a 2009. évi XXVI. törvény a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv módosításának kihirdetéséről
- ↑ Magyarországon kihirdette a 4/2005. (III. 11. ) IM rendelet
- ↑ A közös végrehajtási szabályzatban nem szabályozott kérdésekben - lásd A védjegytörvény magyarázata, 425. old.
- ↑ Magyarországon kihirdette az 1999. évi LXXXII. törvény
- ↑ Magyarországon kihirdette a 2008. évi LX. törvény
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
További információk szerkesztés
- Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. ISBN 963 05 4592 6
- Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika. Országos Találmányi Hivatal, Budapest, 1995. ISBN 963 85273 2 3
- A védjegytörvény magyarázata. HVG Orac, Budapest, 2014. ISBN 978 963 258 203 0
- SZTNH a Madridi rendszerről
- Vida Sándor: "Precedensek" az EU Bíróság gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny 2013, 2. szám