Ékes fűpapagáj
Az ékes fűpapagáj (Neophema pulchella), korábban ékes papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Ékes fűpapagáj | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Neophema pulchella (Shaw, 1792) | ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú médiaállományokat és Ékes fűpapagáj témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le1792-ben, a Psittacus nembe Psittacus pulchellus néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésAusztrália délkeleti területein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 20, testtömege 37-44 gramm.[5] Az alapszíne az olaj zöld. A homlokcsík, a kantár és a pofatájéka türkizkék. Hasa fényessárga, kis szárnyfedői világosabb, a nagy szárnyfedői sötétebb kékek. Közepes szárnyfedői zöld színűek. Vállán vörösesbarna folt található, ettől befelé a szárnyfedők gesztenyebarna színűek, az evezők zöldesbarnák, kék szegéllyel. Farka felül zöld, alul sárga. Írisze sárgásbarna, csőre, lába feketésbarna. A tojó színei halványabbak, homlokcsíkja keskenyebb, a kantár kevésbé kék, inkább sárga. A vállfolt hiányzik, begye inkább zöldes, a has sárgája mattabb. A fiatalok a tojóra hasonlítanak. Ha a fiatal hímnek szárnyát szétnyitjuk, jól látható egy-egy különálló, élénkzöld folt, ahol a későbbiekben majd a jellegzetes vállfolt jelenik meg.
Életmódja
szerkesztésPárokban, vagy kisebb csapatokban, a talajon keresgéli magvakból, rügyekből és levelekből álló táplálékát. Röpte hullámzó, gyors, sebes szárnycsapásokkal. Átlagos életkora 12 év. Hangja kellemes, csicsergő.
Szaporodása
szerkesztésA költési időszaka általában márciustól áprilisig szokott tartani, általában eukaliptuszfák magasan elhelyezkedő üregeiben költ. Fészekalja 4-7 tojásból áll, melyen 18-21 napig kotlik a tojó, és a hím eteti őket. A fiókák kirepülési ideje még 4-5 hét, a szülők idáig táplálják őket. A fiókák felnőttkori tollazat csak négy hónapos korukban alakul ki.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Egykor sokkal gyakoribb madár volt, de a 20. század elején nagy mennyiségben vadászni kezdték (mivel főleg fűfélék magvait fogyasztja, rájár a gabonaföldekre is).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- Unioffice.hu - magyar neve
- Dr.Romhányi Attila – Papagájok
- Hivatalos magyar neve