Neumann-architektúra

A Neumann-architektúra, más néven Neumann-modell egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell. Neumann János és társai 1945. június 30-án publikálták.[1]

A Neumann-architektúra vázlata

A Neumann-architektúra szerint egy digitális számítógép a következő egységekből áll:[2]

  • aritmetikai-logikai egység (regiszterek),
  • vezérlő egység: ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert,
  • operatív tároló az adatok és az utasítások tárolására,
  • háttértár, illetve a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok.

A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet nem végezhető adatművelettel egyidejűleg, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez az architektúra szűk keresztmetszete, ami meghatározott felhasználások esetén súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Neumann  3. old
  2. Neumann  9. old

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés