Wikipédia

Nichifor Crainic

román író, politikus, teológus, újságíró

Nichifor Crainic, eredeti nevén Ion Dobre[4] (Bulbucata, 1889. december 22. – Mogoşoaia, 1972. augusztus 20.) román író, költő, műfordító, teológus, filozófus, rasszista ideológus,[5][6][7] szélsőjobboldali politikus,[8] az egyik legjelentősebb román fasiszta[9] és antiszemita ideológus,[5][10][3] a két világháború közötti etnokráciai(wd) elmélet képviselője.[11]

Nichifor Crainic
SzületettIon Dobre
1889. december 22.
Bulbucata
Elhunyt1972. augusztus 20. (82 évesen)
Mogoșoaia község
ÁlneveVictor Raţiu
D. Crainic
D.I. Crainic
D.I. Nichifor
N. Crainic
Victor Mărginaş
Állampolgárságaromán
Foglalkozásaköltő, író, filozófus, teológus, politikus
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetéseia Bécsi Egyetem díszdoktora (1940)[1]
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers, esszé
Irodalmi díjaiNemzeti Költészeti Díj (1930)[2]
Politikai pályafutása
PártNemzeti-Keresztény Védelmi Liga(wd)
Nemzeti Keresztény Párt(wd)
Románia nemzeti propagandaminisztere
Hivatali idő
1940. július 4.[3] – 1940. szeptember 3.[3]
miniszterelnökIon Gigurtu
Ion Antonescu
Románia kulturális és vallásügyi minisztere
Hivatali idő
1941. január 27. – 1941. május 26.
miniszterelnökIon Antonescu
A Wikimédia Commons tartalmaz Nichifor Crainic témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Használta a Victor Raţiu (1908), D. Crainic (1909), D.I. Crainic, D.I. Nichifor, N. Crainic (1910), Victor Mărginaş írói álneveket is. 1926. áprilisában hivatalosan is felvette a Nichifor Crainic nevet.

1940-ben a Román Akadémia tagjává választották,[12] 1946-ban kizárták, 1995-ben tagságát ismét érvényesnek ismerték el.[2]

Életpályája szerkesztés

Teológiát tanult a bukaresti Központi Szemináriumban (1904-1912), majd a teológia karon (1912-1916).[13] Tanulmányai befejezései után a Zlătari-templomban óhajtott pap lenni, de Constantin Nazarie, Gala Galaction, Nicolae Iorga és Ion Gheorghe Duca támogatása ellenére Conon Arămescu-Donici mitropolita elutasította kinevezését.[14]

Miután Románia belépett az első világháborúba, besorozták a hadseregbe, és egy egészségügyi alakulatba osztották be. 1917 telén tüdőgyulladásban betegedett meg, majd a jászvásári katonai kórházba vezényelték. 1917–1918-ban Nicolae Iorga folyóiratánál, a Neamul românescnél dolgozott, 1918–1920 között pedig a Dacia szerkesztőségében.[13]

Lucian Blaga biztatására Bécsbe utazott, és beiratkozott az egyetemre, ahol 1920 és 1922 között filozófiát és teológiát tanult.

1926-ban a kisinyovi egyetemen a modern vallási irodalom tanárává nevezték ki, 1932-től egyházi irodalomtörténetet és modern keresztény irodalmat tanított Bukarestben az egyetem teológiai karán.[1]

Az 1930-as évek végén nyíltan dicsőítette Mussolinit és Hitlert, és az antiszemitizmus ideológusa volt.[10][3] Nézetei nagy hatással voltak a Vasgárda légiós mozgalomra annak ellenére, hogy Crainic a gárdistákkal szemben álló II., Károly király támogatójának tekintette magát. Programul statului etnocratic című írásában (1938) Romániára alkalmazta az etnokratikus állam elméletét.[11] Megalapította a szélsőjobboldali szellemiségű Calendarul című lapot (1932-1933), és vezette az azonos szellemiségű Sfarmă-piatră című hetilapot (1935-1942).[15] 1940–1941-ben Ion Gigurtu nácibarát kormánya illetve Ion Antonescu diktatúrája alatt a propagandaminiszteri illetve a kulturális és vallásügyi miniszteri tisztséget töltötte be.[10]

1944-ben tüdőgyulladással ápolták a cernicai kolostorban, majd Nagyszebenben, ahonnan október közepén bocsátották el. Utána különböző erdélyi falvakban rejtőzködött volt tanítványainál.[16] 1945-ben vád alá helyezték,[17] és népbíróság a még rejtőzködő Crainicot a „fasiszta újságírók perében” 1945. június 2-án életfogytiglani kényszermunkára és tíz évi jogfosztásra ítélte.[18] Belefáradva a bújkálásba, és abban a reményben, hogy a párizsi békeszerződések megkötése után ügyének kedvezőbb újratárgyalására kerülhet sor, 1947. május 24-én Crainic meggyőzte házigazdáját, Ion Sămărghițan papot, hogy jelentse fel a helyi csendőrségen.[19] Először Bukarestbe vitték, később a văcărești-i börtönbe illetve Jilavára. Miután az 1945-ös ítéletet megsemmisítették, következett az újratárgyalás, amely azonban minden jogi indoklás nélkül megszakadt, amikor Lucrețiu Pătrășcanut és Petre Pandrea ügyvédet letartóztatták. A nagyenyedi börtönbe került, ahol ítélet nélkül tizenöt éven át tartották fogva.[20] Fogsága idején a Securitate informátorává vált.[21][22]

Az Államtanács 1962. április 18-én kiadott 293-as számú rendeletével kegyelmet kapott, és két nappal később szabadon bocsátották. Szabadulása után 1962-től 1968-as nyugdíjazása között Nichifor Crainic a belügyminisztérium által kiadott, a külföldön élő román értelmiségieknek szánt Glasul patriei propagandalapnak dolgozott.[23]

1972-ben hunyt el. 1995-ben rehabilitálták, és akadémiai tagságát is visszaadták.

Irodalmi munkássága szerkesztés

Versei kezdetben különböző irodalmi és nacionalista-hagyományos lapokban jelentek meg (Ramuri, Luceafărul, Drum Drept, Flacăra, Dacia, Transilvania, Cuget Românesc).[24] Șesuri natale (1916), Darurile pământului (1920), Țara de peste veac (1931) című versesköteteivel a neves költők sorába emelkedett, 1930-ban nemzeti költészeti díjat nyert. Versei a hagyományos szemléletet tükrözik, a vidéki életet ábrázolják, stílusuk is a hagyományos vonulatba illeszkedik. Megkülönböztető jegye a vallásos hang, a kegyesség. Tizennyolc éven át szerkesztette a Gândirea című folyóiratot, amelyet ortodox vallásos irányba állított át. Az 1940-es évek elejétől, amikor teljesen belemerült a politikába, felhagyott az irodalommal.[15][2]

Verseit Fekete Tivadar, Franyó Zoltán, Keresztury Sándor, Gáldi László, József Attila, Szemlér Ferenc fordította magyarra.[25]

1945-1946-ban megírta emlékiratát Zile albe, zile negre [Fehér napok, fekete napok] címmel, amelyet 1963–1964-ben megszerkesztett. Ebben helyenként csúsztatásokkal él a fasiszta csoportokkal való kapcsolatait illetően, és a hangsúlyt inkább hazafias motivációjára helyezi, semmint antiszemita érzelmeire.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Nichifor Crainic, o. Univ.-Prof. Dr. geschichte.univie.ac.at (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  2. ↑ a b c Nichifor Crainic. www.revistamemoria.ro (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  3. ↑ a b c d Background and Precursors to the Holocaust. Roots of Romanian Antisemitism. The League of National Christian Defense and Iron Guard Antisemitism. The Antisemitic Policies of the Goga Government and the Royal Dictatorship. In International Commission on the Holocaust in Romania: Final Report. Ed. Tuvia Friling, Radu Ioanid, Mihail E. Ionescu. Iași: Polirom. 2004. 35–37. o. ISBN 9789736819896  
  4. ↑ Cicerone Ionițoiu: Victimele terorii comuniste: arestați, torturați, întemnițati, uciși. București: Editura Mașina de Scris. 2002. 245. o. ISBN 9789739999427  
  5. ↑ a b c Roland Clark: Nationalism and orthodoxy: Nichifor Crainic and the political culture of the extreme right in 1930s Romania. Nationalities Papers, XL. évf. 1. sz. (2012)
  6. ↑ Ovidiu Caraiani: Identities and Rights in Romanian Political Discourse. Polish Sociological Review, 142. sz. (2003) 161–169. o.
  7. ↑ Michael Wedekind: The mathematization of the human being: anthropology and ethno-politics in Romania during the late 1930s and early 1940s. New Zealand Slavonic Journal, XLIV. évf. (2010) 27–67. o.
  8. ↑ Irina Livezeanu: Reviews of Books: Eugenics and Modernization in Interwar Romania Maria Bucur. The American Historical Review, CVIII. évf. 4. sz. (2003) 1245–1247. o.
  9. ↑ Radu Ioanid: Nicolae Iorga and Fascism. Journal of Contemporary History, XXVII. évf. 3. sz. (1992) 467–492. o.
  10. ↑ a b c Antisemitic Propaganda and Official Rhetoric concerning the Judeo-Bolshevik Danger: Romanian Jews and Communism between 1938–1944. In International Commission on the Holocaust in Romania: Final Report. Ed. Tuvia Friling, Radu Ioanid, Mihail E. Ionescu. Iași: Polirom. 2004. 93 és 116. o. ISBN 9789736819896  
  11. ↑ a b Peter F. Sugar: Eastern European Nationalism in the Twentieth-Century. (hely nélkül): American University Press. 1995. 275–276. o. ISBN 9781879383395  
  12. ↑ Membrii Academiei Române. acad.ro (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  13. ↑ a b Mircea Păcurariu: Dicționarul Teologilor Români. București: Editura Enciclopedică. 2002. 136–137. o.  
  14. ↑ Nichifor Crainic: Zile albe, zile negre. Memorii. București: Casa Editorială Gândirea. 1991. 114–115. o.  
  15. ↑ a b Dicționar de literatură română. Coord. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 123–124. o.  
  16. ↑ Călin Gavrilaş: Nichifor Crainic, în anchetele comuniştilor: „Legat prin gândire de fascism, rămâne permanent un antidemocrat“. Adevărul, (2018. február 12.)
  17. ↑ Nichifor Crainic și Stelian Popescu trimiși în fața Tribunalului Poporului. Scânteia, 235. sz. (1945. május 27.) 6. o.
  18. ↑ Ioan Botis: Procesul lotului „ziariştilor fascişti”. Gazeta de Maramureş, (2012. május 18.)
  19. ↑ Nichifor Crainic: Zile albe, zile negre. Memorii. București: Casa Editorială Gândirea. 1991. XXXI. o.  
  20. ↑ Pompiliu Dinu: Biografii luminoase: Nichifor Crainic, teologul misionar printre intelectuali. Lumina, (2007. november 25.)
  21. ↑ Bethlen Béla: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam. Budapest: Zrínyi. 1989. 267–268. o.  
  22. ↑ Tatiana Niculescu: Ei mă consideră făcător de minuni: Viața lui Arsenie Boca. (hely nélkül): Humanitas. 2018. 158. o. ISBN 9789735061579  
  23. ↑ Jürgen Henkel: Eros und Ethos: Mensch, gottesdienstliche Gemeinschaft und Nation als Adressaten theologischer Ethik bei Dumitru Stăniloae. Münster: LIT Verlag. 2003. 23. o. ISBN 9783825859046  
  24. ↑ P. Tóth Irén (szerk.): Crainic, Nichifor oldala, Román életrajz. www.magyarulbabelben.net (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  25. ↑ Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája. Bukarest: Irodalmi. 1966.  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nichifor Crainic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nichifor Crainic című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nichifor_Crainic&oldid=27099618”