Főmenü megnyitása

Niklaus Riggenbach (Guebwiller (Elzász), 1817. május 21.Olten (Svájc), 1899. július 25.) vasútépítő mérnök és mozdonytervező, a róla elnevezett, Riggenbach-rendszerű fogaslétra kifejlesztője.

Niklaus Riggenbach
Niklaus Riggenbach
Niklaus Riggenbach
Született 1817. május 21.
Guebwiller
Elhunyt 1899. július 25. (82 évesen)
Olten, Svájc
Állampolgársága svájci
Nemzetisége svájci
Foglalkozása mérnök

Élete, munkásságaSzerkesztés

Niklaus Riggenbach családja eredetileg a svájci Rünenbergből származott. Apja korai halála után anyja, nyolc kiskorú gyermekével, Elzászból visszaköltözött Svájcba, Bázelba.

Riggenbach 16 évesen gépész-szakmunkásnak kezdett tanulni, tanulmányai befejeztével külföldre utazott. 1837-ben Párizsban talált munkát, ami mellett esti iskolában járt, ahol kimagasló matematika és fizika tudásra tett szert. 1839-ben részt vett a Párizs–Saint-Germain-vasútvonal ünnepélyes átadásán, ahol elhatározta, hogy mozdonyokat fog tervezni és építeni.

1840. júniusában Karlsruhe-ba költözött, ahol az Emil Kessler-féle gépgyártó műhelyben kezdett dolgozni, a ranglétrán felkapaszkodva az üzem igazgatója lett. Nem kevesebb, mint 150 mozdony építésében vett részt, többek között az 1847. augusztus 9-én megnyitott Schweizerischen Nordbahn (magyarul Svájci Északi Vasúttársaság) számára készülő Limmat nevű gőzmozdony építésében.

1847. novemberében egy bázeli hölgyet vett feleségül, hogy a korábban tüzérségi kiképzést kapott Riggenbach elkerülje a svájci polgárháború miatti besorozást, a szertartásra a bádeni Binzenben került sor. 1848-ban születik meg egyetlen fia, aki nem az apja nyomdokait követte, pap és egyetemi tanár lett.

A Bázel–Olten-vasútvonal építése 1853-ban kezdődött, a Schweizerischen Centralbahn Gesellschaft (magyarul Svájci Központi Vasúttársaság) igazgatósága őt kérte fel a mozdonyok beszerzésére. Egy tökéletesebb gőzmozdony kifejlesztéséhez körutazásra indult Angliába és Ausztriába, ahol számos mozdonyt vizsgált át tüzetesen. 1856-ban a vasúttársaság olteni főműhelyének vezető gépésze és igazgatója lett. A vezetése alatt a főműhely Svájc egyik legnagyobb mozdonygyárává fejlődött, ahol vasúti kocsikat és acél hídelemeket is gyártottak.

A meredek vonalvezetésű Bázel–Olten-vasútvonalon nagy gondot okozott az adhéziós mozdonyok gyenge tapadása, ezért a hegyi vasutakra Riggenbach új megoldást javasolt. A sínek közé fogaslétrát tervezett, amibe a mozdony fogazott kereke kapaszkodhat, így a vonatok nagyon meredek pályákon is biztonságosan közlekedhetnek. A fogaskerekű vasútra 1863. augusztus 12-én, Franciaországban adta be szabadalmát, 59625 szám alatt. Riggenbach fogasrendszere nagyban hasonlított az amerikai Sylvester Marsh által tervezett fogasrendszerre, bár egymástól függetlenül fejlesztették ki találmányukat. A világ első fogaskerekű vasútját Marsh az Amerikai Egyesült Államokban, a Washington-hegyen építette meg, a vasútvonalat 1868. augusztus 14-én nyitották meg.

Riggenbach, Ferdinand Adolf Naeff és Olivier Zschokke mérnöktársaival, 1869. szeptemberétől megkezdi Vitznau és Rigi közötti fogaskerekű vasút építését. Európa első fogaskerekű vasútvonalát 1871. május 21-én adták át.

A Vitznau–Rigi-vasút sikerén felbuzdulva 1871-ben megvált az olteni főműhelytől és megalakította a Internationalen Gesellschaft für Bergbahnen társaságot, amely kifejezetten hegyi vasutak és fogaskerekű mozdonyok tervezésével, illetve építésével foglalkozott. A mozdonyok és felépítményi anyagok gyártásához új gyárat alapított Aarauban.

1883-tól olteni irodájában szabadúszó mérnökként dolgozott, több kontinensen, számos hegyi vasutat tervezett. Olten, Aarau és Trimbach városok tiszteletbeli polgára 1899-ben, 82 évesen hunyt el.

JegyzetSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Niklaus Riggenbach című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés