Johann Nikolaus von Hontheim

püspök, történész és teológus
(Nikolaus von Hontheim szócikkből átirányítva)

Johann Nikolaus von Hontheim, álnevén Justinus Febronius (1701. január 27.1790. szeptember 2.) német érseki helynök, történész és teológus, a febronianizmus mozgalmának alapítója.

Johann Nikolaus von Hontheim
Született1701. január 27.[1][2][3]
Trier
Elhunyt1790. szeptember 2. (89 évesen)[1][2][3]
Montquintin Castle
ÁlneveJustinus Febronius
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • történész
  • teológus
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • általános helynök
  • segédpüspök (1748. december 2. – )
  • címzetes püspök (1748. december 2. – )
IskoláiOld University of Leuven
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Nikolaus von Hontheim témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Álnév alatt 1763-ban adta ki fő egyházjogi művét: De statu ecclesiae et legitima potestate Romani Pontificis, amelyben a gallikanizmus és az episzkopalizmus szellemében támadta a római pápát. Kifejtette, hogy a pápa primátusa csak tiszteletbeli, az egyetemes zsinat a pápa felett áll, a püspököknek az egyházmegyéjükben korlátlan hatalmuk van, bár a pápával egységben kell lenniük. Az egyház megújításának útja az ősegyház rendjéhez való visszatérés, a pápa és a kúria bitorolt jogait, mellyel a világi dolgokba avatkoznak, fel kell számolni.[4]

Művét több nyelvre lefordították, de a következő évben a pápa elítélte, Rómában elégették a könyvét és indexre tették. Miután rájöttek hogy ő a mű szerzője, Róma és püspöktársai nyomására visszavonta tanait, de a hatást, amelyet a latin országokban is népszerűvé váló könyv kiváltott, nem lehetett semmissé tenni. A febronianizmus eszméinek befogadására fogékonynak mutatkozott egy sor fejedelem is; a német érsekek a Róma-ellenes egyházpolitika hangadóivá lettek.[5]

1701-ben Trierben született, egy nemesi családban. Tanulmányait a jezsuita trieri, louvaini és leideni egyetemeken végezte és 1724-ben megkapta jogtudományi doktor címet.

1728-ban pappá szentelték, majd 1732-ben a trieri egyetem professzora lett.

1748-ban segédpüspök lett, 1778-ig helynök.

1763-ban álnéven tette közzé művét, 1778-ban a fenyegetésekre visszavonta a tanítását.

Életének tíz utolsó évét elsősorban a montquintini birtokán töltötte a belga Luxemburgban. Ott halt meg 1790-ben.

  • 1763: De statu ecclesiae et legitima potestate Romani Pontificis
  • 1781: Febronii commentarius in suam retractationem (Febronius kommentálja visszavonását)
  • Justinus Febronius abbreviatus et emendatus
  • Febronius: Ultramontanismus és nemzeti állam; Grill, Bp., 1891
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Hangay: A pápák könyve 201. o.
  5. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve 429. o.