Főmenü megnyitása

Az 1575-ben alapított Leideni Egyetem (hollandul Universiteit Leiden, 1998-ig Rijksuniversiteit Leiden) Hollandia legrégebbi egyeteme.[1] Az intézmény a holland aranykor során vált híressé, amikor egész Európából jöttek diákok a Holland Köztársaságba az itt tapasztalható intelektuális tolerancia miatt. Ebben az időszakban Leiden olyan személyiségek otthona volt, mint René Descartes, Rembrandt, Christiaan Huygens, Hugo Grotius, Baruch Spinoza és Paul Henri Thiry d’Holbach.

Leideni Egyetem (Universiteit Leiden)
UniversiteitLeidenLogo.svg

Leiden - Rapenburg 73.jpg
Alapítva 1575
Hely Hollandia, Leiden
Mottó Libertatis Praesidium
Típus egyetem
Tanulólétszám 25 800 (2015)
Rektor Carel Stolker
Elhelyezkedése
Leideni Egyetem (Hollandia)
Leideni Egyetem
Leideni Egyetem
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 09′ 25″, k. h. 4° 29′ 07″Koordináták: é. sz. 52° 09′ 25″, k. h. 4° 29′ 07″
A Leideni Egyetem weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Leideni Egyetem témájú médiaállományokat.

A leideni egyetem a holland királyi család tagjainak hagyományos képzési helye. Tagja az Europaeumnak, az európai kutatóegyetemek ligájának (LERU) és a Coimbra csoportnak.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A leideni egyetemet I. Vilmos orániai herceg alapította 1575. február 8-án, pár hónappal azután, hogy véget ért a város spanyol csapatok általi ostroma a nyolcvanéves háborúban. Ez volt a néhány évvel később megalakult köztársaság, a Hét Egyesült Tartomány Köztársasága első egyeteme. (Dél-Németalföldön ugyan már létezett egy egyetem Leuven városában, de az a spanyolok fennhatósága alatt állt). Az alapító célja az volt, hogy Észak-Németalföldnek legyen egy olyan intézménye, amely vallási oktatást képes adni polgárainak, de egyúttal más tudományokban is jártas vezetőket nevel az országnak és kormányzatnak. Úgy tartják, hogy a helyszín megválasztásában szerepet játszott a város hősies helytállása az előző évi spanyol ostrom alatt. A sors iróniája, hogy az egyetem alapító okiratában II. Fülöp spanyol király neve szerepelt, mivel de iure ő volt a Holland Grófság uralkodója. II. Fülöp válaszul megtiltotta mindenkinek, hogy Leidenben folytasson tanulmányokat.

Az intézmény és könyvtára hamarosan az ország tudományos központjává fejlődött. Az egyetem hírnevét olyan jelentős tudósok növelték, mint például Justus Lipsius, Joseph Scaliger, Franciscus Gomarus, Hugo Grotius, Jacobus Arminius, Daniel Heinsius, Gerhard Johann Vossius. Az egyetem - összhangban a Praesidium Libertatis (szabadság bástyája) mottóval - a kutatás szabadságáról is elhíresült. 1633-ban nyílt meg a leideni csillagvizsgáló, egyike a világ legrégebbi egyetemi csillagvizsgálóinak. A 18. században Jacobus Gronovius, Herman Boerhaave, Tiberius Hemsterhuis és David Ruhnken tevékenykedtek az egyetemen. 1882-ben Heike Kamerlingh Onnest, a későbbi Nobel-díjas tudóst nevezték ki a kísérleti fizika professzorává. Az egyetem további Nobel-díjasai Hendrik Lorentz, Pieter Zeeman és Willem Einthoven voltak. Az 1920-as és 1930-as években az egyetemen dolgoztak Albert Einstein, Enrico Fermi, Paul Ehrenfest fizikusok, Christiaan Snouck Hurgronje arabtudós, Cornelis van Vollenhoven jogtudós, valamint Johan Huizinga történész.

A második világháború alatt az egyetemet a német megszállók ideiglenesen bezárták azt követően, hogy tiltakozásokra került sor a zsidó alkalmazottak elbocsátása miatt. Hollandia legrangosabb tudományos díját, a Spinoza-díjat a leideni egyetem 18 professzora kapta meg: Frits van Oostrom (holland irodalom), Frederik Kortlandt, Pieter Muysken (nyelvészet), Hendrik Lenstra (matematika), Carlo Beenakker, Jan Zaanen és Dirk Bouwmeester (fizika), Ewine van Dishoeck (molekuláris asztrofizika), Marijn Franx (csillagászat), Alexander Tielens (asztrofizika, asztrokémia), Els Goulmy (biológia), Frits Rosendaal (klinikai epidemiológia), Rinzai van IJzendoorn (pedagógia), Wil Roebroeks (régészet), Corinne Hofman (a Karib-tenger környékének régészete), Michel Ferrari (neurológia), Ineke Sluiter (görög nyelv és irodalom), Naomi Ellemers (szociálpszichológia).

KarokSzerkesztés

 
A Kamerlingh Onnes épület
 
Az egyetem társadalomtudományi kara
 
Az egyetem nyelv és irodalmi kara

Az egyetem hét karral rendelkezik:

  • Régészet
  • Humán tudományok
  • Közigazgatás és globális ügyek
  • Matematika és természettudományok
  • Orvostudomány
  • Jogtudományok
  • Társadalomtudományok

2008 szeptemberében a teológiai, filozófiai, művészeti, irodalmi, nyelvészeti karok egyesülésével jött létre a Humán tudományok nevű új kar.

Elhelyezkedése és épületeiSzerkesztés

Az egyetemnek nincs központi kampusza, épületei a városban szétszórva találhatóak. Egyes épületek, mint például a Gravensteen, igen régiek, mások pedig, például a Lipsius és a Gorlaeus sokkal modernebbek.[2]

Az egyetemhez kapcsolódi intézmények között van az 1851-ben alapított KITLV azaz a Délkelet-Ázsiai és Karibi Tanulmányok Holland Királyi Intézete, a csillagvizsgáló (1633), a természettudományok történeti múzeuma, a Rijksmuseum van Oudheden (régiségmúzeum) különösen értékes egyiptomi és indiai gyújteményekkel, három néprajzi múzeum. Az egyetem botanikus kertje (Hortus Botanicus Leiden) a legrégebbi Hollandiában és egyik legrégebbi a földön.

Híres személyekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Universität Leiden című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leiden University című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés