Főmenü megnyitása

Willem Einthoven (Semarang, 1860. május 21.Leiden, 1927. szeptember 29.) holland orvos, fiziológus. 1924-ben elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat „az elektrokardiogram mechanizmusának felfedezéséért”.

Willem Einthoven
Willem Einthoven.jpg
Született 1860. május 21.
Semarang
Elhunyt 1927. szeptember 29. (67 évesen)
Leiden
Állampolgársága holland
Foglalkozása orvos, fiziológus
Munkáltató Leideni Egyetem
Tisztség rector magnificus of Leiden University
Iskolái Utrechti Egyetem
Kitüntetései orvosi Nobel-díj (1924)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Einthoven témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Családja harmadik gyermekeként, 1860. május 21-én született Semarang városában, az akkor holland gyarmat Jáván. Apja az orvos Jacob Einthoven, anyja Louise de Vogel, a Holland Kelet-Indiák pénzügyi direktorának lánya volt. Apjának szefárd zsidó ősei a 15. században menekültek Hollandiába a spanyol inkvizíció elől. Amikor Willem hatéves volt, apja meghalt. Négy évvel később anyja mind a hat gyermekével visszaköltözött Hollandiába, s Utrechtben telepedtek le.

A középiskola befejezése után, 1878-ban apja nyomdokaiba lépve az Utrechti Egyetemen tanult orvostudományt. Már diákkorában is írt két figyelemfelkeltő tanulmányt a könyökízületről és a sztereoszkópiáról. Kiváló képességeit mutatja, hogy még azelőtt kinevezték A. Heynsius, a Leideni Egyetem élettanprofesszorának utódjául, mielőtt 1886 januárjában megkapta volna diplomáját. Egészen 1927-ig, élete végéig az egyetem tanára maradt.

Első fontosabb kutatási eredményét 1892-ben közölte a hörgők izmainak új módszerrel való vizsgálatáról és az asthma nervosumról. Érdeklődött az optika és a szem élettana, elektromos jelenségei iránt is.

Az elektrokardiográfSzerkesztés

 
Korai EKG-készülék

Legfontosabb felfedezését akkor tette, amikor 1908-ban a szívzörejeket szerette volna minél pontosabban regisztrálni egy Lippman-elektrométer segítségével. Hogy tökéletesíthesse méréseit, kifejlesztett egy húros galvanométert, és alapos analízis alá vette az Augustus Waller által már korábban felfedezett elektrokardiogramot. A szív elektromos jelenségeit már előtte is képesek voltak mérni, de a pontos vizsgálatokhoz közvetlenül a szívre kellett helyezni az elektródákat. Műszerének tökéletesítése és továbbfejlesztése három évébe telt, de amikor készen lett vele, készülékével nemcsak a szív elektromos aktivitását, hanem a test egyéb elektromos jelenségeit, a szemideg, a periferiális és szimpatikus idegeket is képes volt tanulmányozni. Einthoven elektrokardiográfja nagy előrelépést jelentett, de a mai fogalmak szerint meglehetősen kényelmetlen volt használni; a páciens lábát sóoldatba merítették és a 270 kilós készülék működtetéséhez öt személyre volt szükség. Mindenesetre Einthoven az elektrokardiográfiát hosszas munkával a klinikumban is használható diagnosztikus eszközzé tette, és ezért 1924-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat.

Eredményeit megpróbálta továbbfejleszteni az akusztika területén: 1923-ban megalkotta a húros fonográfot.

Családja és személyiségeSzerkesztés

Lelkes híve volt a 19. század második felében kibontakozó testedzési mozgalomnak. Kollégáit is igyekezett bevonni ebbe a tevékenységébe, maga elnöke volt a torna- és vívóegyletnek, és egyik alapítója az utrechti evezősklubnak. Első, könyökízülettel foglalkozó munkáját is egy sportsérülése inspirálta.

1886-ban feleségül vette unokatestvérét, Frédérique Jeanne Louise de Vogelt. Négy gyermekük született, fiából, Willemből kiváló elektromérnök lett, aki továbbfejlesztette apja húros galvanométerét.

Willem Einthoven hosszas betegség után, 1927. szeptember 27-én gyomorrákban halt meg, Leidenben.

ForrásokSzerkesztés