Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem

brandenburgi választófejedelem és porosz herceg

I. Frigyes Vilmos, ném.: Friedrich Wilhelm I., (Berlin, 1620. február 16.Potsdam, 1688. május 9.) a Nagy Választófejedelemként (der Große Kurfürst), régi magyar nyelvű anyagokban Nagy Választóként[1] emlegetett brandenburgi választófejedelem és porosz herceg, aki ezeket a tisztségeket 1640-től gyakorolta. A Hohenzollern-ház tagja, apja György Vilmos választófejedelem volt.

Frigyes Vilmos
Govert Flinck festménye (1652)
Govert Flinck festménye (1652)

Brandenburg választófejedelme
Uralkodási ideje
1640 1688
Elődje György Vilmos
Utódja I. Frigyes
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenzollern-ház
Született 1620. február 16.
Berlin
Elhunyt 1688. május 9. (68 évesen)
Potsdam
NyughelyeBerlini dóm
Édesapja György Vilmos brandenburgi választófejedelem
Édesanyja Pfalzi Erzsébet Sarolta
Testvére(i)
  • Hedwig Sophie of Brandenburg
  • Margravine Louise Charlotte of Brandenburg
Házastársa
Gyermekei
  • Charles, Electoral Prince of Brandenburg
  • I. Frigyes porosz király
  • Fülöp Vilmos brandenburg–schwedti őrgróf
  • Marie Amalie of Brandenburg
  • Margrave Albert Frederick of Brandenburg-Schwedt
  • Margravine Elisabeth Sophie of Brandenburg
  • Margrave Christian Ludwig of Brandenburg-Schwedt
  • Charles Philip of Brandenburg-Schwedt
  • Ludwig von Brandenburg
  • Wilhelm Heinrich von Brandenburg
  • Amalia von Brandenburg
  • Heinrich von Brandenburg
  • Dorothea von Brandenburg
A Wikimédia Commons tartalmaz Frigyes Vilmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Uralkodása szerkesztés

Uralkodásának kezdetén birodalma nem alkotott egységes egészet, így legfontosabb törekvése ezen területek egyesítése volt. A vesztfáliai béke (1648) lehetővé tette Poroszország felemelkedését, amennyiben új területekkel gyarapodott, így például Hátsó-Pomerániával, Halberstadttal, Mindennel, a kammini püspökséggel, valamint Magdeburg érsekségével.

I. Frigyes Vilmos nevéhez fűződik Poroszország katonai hatalommá tétele. Az állandó hadsereggel (miles perpetus) a fejedelem megteremtette a militarizált porosz állam alapjait, mely tovább erősödött az 1675. június 28-i fehrbellini ütközettel, és az 1678-79-es téli hadjárattal, amelynek során a Kelet-Poroszország felől betört svéd seregeket egészen Rigáig kergették.

Poroszország katonai megerősödése egyúttal új fenyegetést jelentett elsősorban déli szomszédjának, a Habsburg Birodalomnak.

Támogatta ezen kívül az ipart, utakat építtetett, fejlesztette a közlekedést és kereskedelmet.

Külpolitika szerkesztés

1672-ben Poroszország–Brandenburg az uralkodó vezetésével szövetségre lépett Hollandiával a franciák ellen. A francia–holland háborúban Brandenburg Hollandia szövetségeseként lépett be, emiatt 1674-ben XIV. Lajos szövetségese, XI. Károly svéd király megtámadta Brandenburgot. Kitört a svéd–brandenburgi háború, amelybe Dánia is bekapcsolódott (skånei háború). A svédek támadását Frigyes Vilmos hadserege több sikeres ütközetben (pl. az 1675-ös fehrbellini csatában) visszaverte, és kiűzte őket Svéd-Pomerániából. 1678-ban azonban szövetségesei, a legyőzött Hollandia és a protestáns Brandenburgra féltékeny I. Lipót császár különbékét kötöttek Franciaországgal. A nijmegeni békeszerződés aláírásával magára hagyták Brandenburgot, szemben a francia–svéd szövetséggel. Frigyes Vilmos 1678-ban így is megszerezte egész Pomerániát, és 1678-79 telén gyors ellenoffenzívával visszaverte a Kelet-Poroszország felől támadó svéd hadakat is, visszaűzve őket kiindulási állásaikba, Rigába. XIV. Lajos – megvert svéd szövetségesének érdekeit képviselve – minden elfoglalt terület visszaadására szólította fel Frigyes Vilmost, aki visszautasította a zsarolást és minden diplomáciai eszközzel igyekezett megőrizni országa integritását. 1679 májusában azonban a francia hadsereg megtorló támadást indított Brandenburg nyugati tartományai ellen, ennek nyomán júniusban Frigyes Vilmos kénytelen volt aláírni a saint-germaini békeszerződést, amelynek értelmében ismét vissza kellett adnia a svédeknek a tőlük karddal megszerzett nyugat-pomerániai tartományt.

A császárban csalódott Frigyes Vilmos ezért Franciaországgal kötött katonai szövetséget, és az 1683-ban kitört francia–spanyol háborúban XIV. Lajost támogatta. Később ismét megromlott a viszonya Franciaországgal. 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot és protestáns-üldözésbe fogott. Ennek hatására francia hugenotta menekültek özönlöttek Poroszországba (a menekültek száma kb. félmillióra tehető, ebből 15 ezren Brandenburg-Poroszországban telepedtek le). A nantes-i ediktum visszavonására válaszul Brandenburg-Poroszország uralkodója 1685-ben kiadta a potsdami ediktumot, ennek szellemében letelepedést és vallásszabadságot biztosított a hugenotta menekülteknek. Az ediktum a vallási tolerancia egyik jelképévé vált. A francia hugenotta kereskedők és iparosok beköltözése jelentősen hozzájárult Brandenburg és a Poroszország gazdaságának fejlődéséhez.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 77. old.

Lásd még szerkesztés


Előző uralkodó:
György Vilmos
Brandenburg választófejedelme
16401688
Hohenzollern
 
Következő uralkodó:
III. Frigyes