Főmenü megnyitása

Norberto Bobbio

olasz jogfilozófus, politológus, eszmetörténész

Norberto Bobbio (Torino, 1909. október 18. – Torino, 2004. január 9.) olasz jogfilozófus, politológus, eszmetörténész.

Norberto Bobbio
Született 1909. október 18.[1][2][3][4]
Torino[5]
Elhunyt 2004. január 9. (94 évesen)[1][2][3][4]
Torino[6]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2004. január 9.)
  • olasz (1909. október 18. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
  • filozófus
  • jogász
  • történész
  • politikus
  • újságíró
  • politológus
  • egyetemi oktató
  • író
Tisztség Senatore a vita (1984. július 18. – 2004. január 9.)
Kitüntetései
  • a Buenos Airesi Egyetem díszdoktora
  • Viareggio-Versilia International Prize (1981)[7]
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (1981)
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1985)
  • Balzan-díj (1994)
  • Hegel Prize (2000)

Norberto Bobbio aláírása
Norberto Bobbio aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Norberto Bobbio témájú médiaállományokat.

Élete, munkásságaSzerkesztés

1909. október 18-án született Torinóban. Szülővárosában előbb jogi, majd filozófia diplomát szerzett. Még gimnáziumi évei kötött ismeretséget Vittorio Foával, Leone Ginzburggal és Cesare Pavesevel. 1942-ben csatlakozott az akkor illegalitásban működő radikális-liberális szervezethez az Akciópárthoz (Partito d'Azione). 1943–1944-ben bebörtönözték. 1946-ban sikertelenül próbált politikai karriert építeni, és ezt követően a tudománynak szentelte életét.

1972 és 1984 között a Torinói Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője. Emellett több folyóirat szerkesztője, és számos egyetem díszdoktora volt. 1979-ben Sandro Pertini köztársasági elnök élethosszig tartó szenátori címet adományozott Bobbionak. 2004-ben Torinóban halt meg.

Szocialistának vallotta magát, ám elutasította azokat az elemeket, amiket a marxizmusban antidemokratikusnak, autoriternek tartott. A kereszténydemokraták és kommunisták közötti „történelmi kompromisszum” lelkes híve volt, ugyanakkor fanatikusan támadta Silvio Berlusconi politikáját. Rendszeresen írt a La Stampa című napilapba. Szociálliberális indíttatású gondolkodó volt, nagy hatással volt rá Hans Kelsen, és Vilfredo Pareto gondolatvilága.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Studi sulla teoria generale del diritto (1955)
  • Politica e cultura (1955)
  • Teoria della norma giuridica (1958)
  • Teoria dell’ordinamento giuridico (1960)
  • Giusnaturalismo e positivismo giuridico (1965)
  • Da Hobbes a Marx: saggi di storia della filosofia (1965)
  • Diritto e stato nel pensiero di Emanuele Kant (1969)
  • Saggi sulla scienza politica in Italia (1969)
  • Studi per una teoria generale del diritto (1970)
  • Una filosofia militante (1971)
  • Quale socialismo? discussione di un'alternativa (1976)
  • Dalla struttura alla funzione: nuovi studi di teoria del diritto (1977)
  • Il futuro della democrazia (1984)
  • Saggi su Gramsci (1990)
  • L’età dei diritti (1990)
  • Destra e sinistra: ragioni e significati di una distinzione politica (1994)
  • De senectute (1996)

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Indiana Philosophy Ontology Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. http://www.premioletterarioviareggiorepaci.it/premi/vincitori/2-Premio%20Internazionale%20Viareggio-Versilia