Nyálkáshalfélék

csontoshal-család

A nyálkáshalfélék (Blenniidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család több mint 300 fajjal. Nevüket onnan kapták, hogy a család legtöbb tagjának bőre csupasz vagy igen apró pikkelyekkel borított, nyálkás.

Infobox info icon.svg
Nyálkáshalfélék
Meiacanthus atrodorsalis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Blennioidei
Család: Blenniidae
Rafinesque, 1810
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyálkáshalfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyálkáshalfélék témájú kategóriát.

ElőfordulásukSzerkesztés

A világ minden tengerében, csaknem minden tengerparton fellelhetők. Sok fajuk árapály-tócsákban él. Édesvízben csak néhány fajuk képes huzamosabban megmaradni, de azok sem állandóan élnek ott.

MegjelenésükSzerkesztés

Testhosszuk fajonként különböző, de csak 30 centiméterig terjedhet. Testük nyúlánk, oldalról lapított, a fejük nagy. Némelyek elágazó fejdíszt viselnek. A toroktájékon álló hasúszójuk csak 2–3 hajlékony sugárból áll. A hátúszók egybeolvadtak, de az elülső és a hátulsó rész megkülönböztethető. A hátúszó sugarai puhák és hajlékonyak, a mell-, az alsó- és a farokúszó sugarai nagyobbak és erősek. Fogazatuk az állkapcsokon szorosan egymáshoz csatlakozó, hosszú fogakból áll — ezek egyetlen, szabályos sorba rendeződnek.

Olykor az orrlyuk előtt, máskor a pofájukon különféle alakú érzőfonalak vannak. Szemüket egymástól függetlenül is mozgathatják, így egy időben képesek a rájuk leselkedő veszélyeket szemmel tartani és vadászni.

Sokuk képes a színezetét hangulatának megfelelően, hirtelen megváltoztatni. Ennek többféle oka lehet: önvédelem, agresszió levezetése, alárendeltség kifejezése, álcázás, ívás idején pedig nászruha.

ÉletmódjukSzerkesztés

Territoriális lények; mindegyiküknek megvan a saját területe. Kis ideig a szárazon is megélnek. A legtöbb faj legfeljebb 4 évig, ritkán 14 évig él. Valamennyien ragadozók; táplálékaik tengerimakkok, egyéb kis testű rákok, egyes algafajok és tengerifű. Egyesek igen harapósak, ezektől a halászok is félnek.

Sok faj elevenszülő, mások ivadékgondozók — némelyek fészket is raknak. Sziklás, vagy kavicsos fenék fölött kisebb csapatokban kószálnak vagy sziklarepedésekbe bújva lesnek prédára. Ha apály idején szárazon is rekednek, az nem árt meg nekik.

SzaporodásukSzerkesztés

Az ivarérettséget egyévesen érik el. Április–augusztus között ívnak. A nőstények egy mélyedésben, sőt, hulladékban helyezik el az ikracsomót. A hím úszóival oxigéndús vizet legyez az ikrákra. Az ikrák száma az adott hal korától és méretétől függ. A kifejlődéshez szükséges idő fajonként eltérő — egyes fajoknak akár két hónap is kellhet.

Gazdasági jelentőségükSzerkesztés

Néhány fajt étkezési célra halásznak. Napjainkban nem fenyegeti őket közvetlen veszély. Mivel azonban a partok mentén élnek, a környezetszennyezés hatásainak a nyílttengeri fajoknál jobban ki vannak téve.

RendszerezésükSzerkesztés

Régebben két alcsaládra — farkashalakra és pillangóhalakra — osztották őket, ez a tagolás azonban a genetikai vizsgálatok alapján indokolatlannak bizonyult.

A család nemei:

ForrásokSzerkesztés