Nyeja (település)
Nyeja (oroszul: Нея) város Oroszország Kosztromai területén, a Nyejai járás székhelye.
Nyeja (Нея) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Kosztromai terület | ||
Járás | Nyejai | ||
Irányítószám | 157330 | ||
Körzethívószám | 49444 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 7816 fő (2021) | ||
Földrajzi adatok | |||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 58° 17′, k. h. 43° 52′58.283333°N 43.866667°EKoordináták: é. sz. 58° 17′, k. h. 43° 52′58.283333°N 43.866667°E | |||
Nyeja weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyeja témájú médiaállományokat. |
Lakossága: 9827 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Fekvése
szerkesztésKosztromától 231 km-re északkeletre, a Nyeja (az Unzsa mellékfolyója) jobb partján fekszik. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonal északi ágának Buj–Kotyelnyics közötti szakaszán.
Története
szerkesztésA folyóról nevezték el, a folyónév pedig a 9–10. század előtt a területen élt finnugor népcsoporttól, a merjáktól származik, jelentése kb. 'kanyargós folyó' lehetett. A városközpont helyén egykor Dorofejevo falu állt, melyet 1628-ban említ egy írott forrás.
A 20. század elején épített vasútállomást kiszolgáló munkástelepülésből jött létre azon a helyen, ahol a vasútvonal keresztezi a Nyeja folyót. 1958-ban kapott városi jogot.
Gazdasága
szerkesztésGazdaságát a szovjet korszakban fafeldolgozó ipara, erdőgazdasága, tejfeldolgozó kombinát, könnyűipar, műszergyártás jellemezte. Mai gazdasági életét is elsősorban a faipar, illetve a vasúti forgalom biztosítása és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatási tevékenység határozza meg.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
Források
szerkesztés- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Nyeja (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2017. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.) (Hozzáférés archívból: 2018-03-12)