Wikipédia

Nyul Imre

helytörténeti kutató

Nyul Imre (Debrecen, 1952 –) magyar pedagógus, helytörténet-kutató.

Nyul Imre
Született1952 (72 éves)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • helytörténész
  • pedagógus
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

szerkesztés

1952-ben Debrecenben született. Szülei Nyúl László gyógypedagógiai tanár[1][2] és Szűcs Gizella Gabriella postáskisasszony, majd gyermekfelügyelő.[3] Általános iskolai tanulmányait a Füvészkert utcai, majd az Ady Endre Általános Iskolában végezte, 1971-ben a debreceni Dienes László Szakközépiskola és Gimnáziumban érettségizett.[4] Kitanulta az elektronikai műszerész szakmát, majd technikusi oklevelet is szerzett. Nyíregyházán számítástechnika tanári, majd Debrecenben informatika tanári oklevelet kapott. Öt évig aktívan atletizált.

1973 és 1993 között a TANÉRT 1.sz. Mechanikai Gyáregységében, majd utódainál, a Calderoni 1.sz. Mechanikai Gyáregységében, illetve a Techno Calderoni Ipari és Kereskedelmi Kft.-nél dolgozott műszerészként, csoportvezetőként, elektromos fejlesztőként, számítógépes szervezőként. 1993-tól 2015-ig a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskolában dolgozott szakoktatóként, műszaki tanárként, majd informatikatanárként.

Az iskola több mint 100 éves történetének feldolgozásában aktívan részt vett. 2010-ben családtörténeti könyvet szerkesztett, majd helytörténeti kutatás során a lakóhelyének, illetve az iskola jelenlegi területének történetét kutatta. 2015 márciusában nyugdíjba vonult. Ekkortól jutott több ideje a helytörténeti kutatásra. Elsősorban Debrecen kertségeit, valamint Debrecen elfeledett építészei életét és munkásságát kutatja. Tíz helytörténeti könyve és számos helytörténeti publikációja jelent meg.

Jelenleg a debreceni Hatvan utcai kert, Postakert és Vargakert történetét kutatja.[5] A kutatott témákban több előadást is tartott, illetve kiállítást is rendezett, valamint több kertségi helytörténeti sétát is vezetett.

1977-ben házasságot kötött, melyből két fia született.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • 2016. január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából az Újkert helytörténeti kutatásához a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíjában részesítette.[6]
  • 2018-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságának alkotói ösztöndíját.[7]
  • Munkásságát a Debreceni Értéktár Bizottság a 135/2020. (09.29.) sz. határozatával befogadta mint kulturális örökség[8][9]
  • 2022. július 15-én Podmaniczky-díjban részesült, amit a XXXIX. Városvédő Konferencián adtak át.[10][11]

Bibliográfia

szerkesztés

Könyvei

szerkesztés
  • Jost Ferenc, a templomépítő. A Jost család és Debrecen (2017, Debrecen, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Könyv- és Levéltár)
  • A debreceni Újkert (2018, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Sestakert (2018, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Sétakert (2019, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Vénkert (2020, Debrecen, magánkiadás)
  • Aczél Géza, a nagyváros megálmodója. Stahl család és Debrecen (2020, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Libakert (2021, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Tócóskert (2021, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Széchenyikert (2022, Debrecen, magánkiadás)
  • A debreceni Csigekert és Köntöskert (2023, Debrecen, magánkiadás)

Publikációi

szerkesztés
  • Nagyapám testvére, Nyúl Ágoston Gábor haláláról, avagy egy 50 éves keresés története. In: Matrikula I.évf. 2.szám 2011. 33-38. pp.[12]
  • Visszaemlékezés. Az 1971-ben végzett IV.C osztály. In. Dienes. Debrecen 50. 2017. 68-72. pp.
  • Zita Hadiárvaház, Debrecen In. Debreceni Szemle 2019/1 78-83. pp.[13]
  • A debreceni Sesztina-síremlék egykori kőpadjai (HAON - 2019. december 9.)[14]
  • A Sesztina-sír betemetett kőpadjai In. Hajdú-Bihari Napló 2019. december 16. 4. p.
  • Kétszáz éve díszíti fasor a debreceni Simonyi utat (DEHIR - 2020. augusztus 6.)[15]
  • Nagyapám testvére, Nyúl Ágoston Gábor haláláról, avagy egy 50 éves keresés története (bővített) (Bocskai Lövészdandár könyvtára)[16]
  • Háromszéki Szotyori Nagy család debreceni ága. In: Új Nézőpont. VIII. évfolyam 3. szám. 24-48. pp.[17]
  • Debrecen méltatlanul elfeledett építészéről Adalékok a Jost család életéhez. In. Debreceni Szemle 2022/1 17-25. pp.[18]
  • Egy ideiglenes sír rövid története, amit csak az emlékezet őriz. (Bocskai Lövészdandár könyvtára)[19]
  • Egy elfeledett debreceni mérnök - Haty Kálmán. In. Debreceni Szemle 2022/3 276-287. pp.[20]
  • A Perczel család és Debrecen –  A debreceni méntelep In. Debreceni Szemle 2023/2 192-210. pp.[21]
  • Az egykori tócóskerti „bagolyvár” története. In. Új Nézőpont 2023. X. évf. 1. szám 18-23. pp.[22]
  • Egy elfeledett klinikai látszerész, feltaláló – Cserép Sándor. In. Debreceni Szemle 2023/3 267-275. pp.[23]
  • Debrecen egykori kertségei a város nyugati peremén. In Cívisporta 2024/1 55-74. p. A 2022-ben megrendezett I. Örökségünk Debrecen konferencia előadásának anyagából[24]
  • Egy elfeledett klinikai látszerész, feltaláló – Cserép Sándor (újra közlés, új fényképekkel kiegészítve) In. Déri Múzeum, Cívisek világa[25]
  • Egy elfeledett építészmérnök - Csanak József. In. Debreceni Szemle 2024/1 108-132. pp.[26]
  • Egy elfeledett debreceni építőmester – Stegmüller Árpád In. Debreceni Szemle 2024/1 188-224. pp.[27]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Pedagógusok arcképcsarnoka 2020. 201-203. pp.. (Hozzáférés: 2024. június 26.)
  2. ↑ szerk.: V. Agárdi Ilona: Emlékkönyv – Egy évszázados a hallássérültek debreceni oktatása. [2003] 
  3. ↑ szerk.: V. Agárdi Ilona: Emlékkönyv – Egy évszázados a hallássérültek debreceni oktatása [2003] (2003) 
  4. ↑ Dienes – Debrecen 50. [2017] 
  5. ↑ Dehir.hu: Mielőtt eltűnne a régi város: Debrecen kertségeinek múltját kutatja Nyul Imre (magyar nyelven). www.dehir.hu. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  6. ↑ Operaénekest, irodalomtörténészt és költőt díjaztak Debrecenben. (Hozzáférés: 2021. december 15.)
  7. ↑ Kiadvány szimpózium. (Hozzáférés: 2021. március 6.)
  8. ↑ A Debreceni Értéktár Bizottság által elfogadott és Debreceni Értéktába vett javaslatok. (Hozzáférés: 2021. december 15.)
  9. ↑ Nyul Imre, helytörténész munkássága - Debreceni Értéktár. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  10. ↑ Városvédők Hírlevele. (Hozzáférés: 2024. június 30.)
  11. ↑ Podmaniczky-díj. (Hozzáférés: 2024. június 30.)
  12. ↑ http://www.macse.hu/matrikula/Matrikula-2011-2.pdf
  13. ↑ Debreceni Szemle. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  14. ↑ A debreceni Sesztina-síremlék egykori kőpadjai (magyar nyelven). HAON. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  15. ↑ Dehir.hu: Kétszáz éve díszíti fasor a debreceni Simonyi utat (magyar nyelven). www.dehir.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 6.)
  16. ↑ Nagyapám testvére (magyar nyelven). MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára. (Hozzáférés: 2020. szeptember 6.)
  17. ↑ Új Nézőpont. (Hozzáférés: 2021. december 14.)
  18. ↑ Debreceni Szemle. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  19. ↑ Egy ideiglenes sír rövid története, amit csak az emlékezet őriz. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  20. ↑ Debreceni Szemle. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
  21. ↑ Debreceni Szemle 2023/2. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  22. ↑ Új Nézőpont. (Hozzáférés: 2023. augusztus 15.)
  23. ↑ Debreceni Szemle. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
  24. ↑ Debrecen egykori kertségei a város nyugati peremén.. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  25. ↑ Egy elfeledett klinikai látszerész, feltaláló – Cserép Sándor, 2024. február 2. (Hozzáférés: 2024. február 6.)
  26. ↑ Egy elfeledett építészmérnök – Csanak József. (Hozzáférés: 2024. március 28.)
  27. ↑ Egy elfeledett debreceni építőmester – Stegmüller Árpád. (Hozzáférés: 2024. június 26.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyul_Imre&oldid=27252317”