O-huang
O-huang () legendás személy a Kína történeti korszakát megelőző, öt császár korában. Jao () császár idősebbik lánya, akit apja a húgával, Nü-jing ()gel együtt a leendő Sun () császárhoz adott férjhez.
| Átírási segédlet | |
| O-huang | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 娥皇 |
| Egyszerűsített kínai | 娥皇 |
| Mandarin pinjin | Éhuáng |
| Wade–Giles | Ê2-huang2 |
Amikor a két lány Sun ()ék házához került, szembesülniük kellett azzal, hogy Sun () apja, Ku-szou (), a mostohaanyja és féltestvére, Hsziang () minduntalan az ő é férjük életére törnek, csak hogy megszerezzék a Jao () császár által Sun ()nak adott vagyont. Sun () ennek ellenére nem gyűlölte rokonait, hűséggel kitartott és tisztelettudóan szolgálta őket.
Amikor pedig Sun () később átvette Jao () császártól a kormányzást, és makulátlan erényű uralkodóként vonult be a történetírói hagyományba, és ezzel együtt a konfuciánus köztudatba.
Asszonyai férjükhöz hasonlóan rendkívül erényesek voltak. Sun () halála után a két nővér a Hsziang ()-folyóba vetette magát és megfulladtak. A későbbi hagyományban „a Hsziang ()-folyó asszonyainak” (Hsziang fu-zsen () 湘夫人, vagy Hsziang csün () 湘君) nevezték őket, és egyfajta halhatatlan folyamtündérként tekintettek rájuk.
A Hegyek és vizek könyve ugyanezen a néven említi Ti-csün () harmadik feleségét, aki a háromtestűek országának ősanyja.[1]
Megjegyzések
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Kínai mitológia 1988 446. o.
Irodalom
szerkesztés- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7
