Az Old Trafford stadion Manchesterben, a Manchester United FC hazai pályája. &0000000000074310.00000074 310[1] fős befogadóképességével a legnagyobb klubstadion az országban és összességében a második a Wembley után. Európa tizenegyedik legnagyobbja. Az UEFA 5 csillagos minősítést adott a stadionnak.

Old Trafford (Az Álmok Színháza)
UEFA
UEFA 5/5
Adatok
Elhelyezkedés Anglia Manchester, Anglia

Építés éve 1909
Megnyitás ideje 1910. február 19. (112 éve)
Kibővítés éve 1995–1996, 2000, 2006
Felújítás éve 1941, 1946–1949, 1951, 1957, 1973

Méretek 105×68 méter
Felület Desso GrassMaster
Befogadóképesség &0000000000074310.00000074 310
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Manchester United
Kezelő Manchester United
Bérlő Manchester United (1910–napjainkig)
Az építkezés adatai
Építész Archibald Leitch (1909)
Kivitelezők Messrs Brameld
Smith of Manchester
Költség £&0000000000090000.00000090 000 (1909)
£&0000000000035000.00000035 000 (1936)
£&0000000000022278.00000022 278 (1946–1949)
£&0000000000350000.000000350 000 (1965)
£10 millió (1992)
£9,2 millió (1995)
£42 millió (2006)
Elhelyezkedése
Old Trafford (Anglia)
Old Trafford
Old Trafford
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 53° 27′ 47″, ny. h. 2° 17′ 29″Koordináták: é. sz. 53° 27′ 47″, ny. h. 2° 17′ 29″
Az Old Trafford weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Old Trafford témájú médiaállományokat.

A stadion beceneve The Theatre Of Dreams (Az álmok színháza), amit Sir Bobby Charlton adott neki.[2] 1910 óta a United hazai pályája, de 1941 és 1949 között a Vörös Ördögök a Manchester City otthonában, a Maine Roadon játszottak, a második világháború alatt szenvedett károk miatt. Az 1990-es és 2000-es években többször is bővítették a stadiont, a déli kivételével az összes lelátó nagyobb lett, amivel majdnem elérte az eredeti, 80 ezer fős befogadóképességét. A jövőben tervezik bővíteni a déli lelátót is, amivel 88 ezer rajongót tudna befogadni az Old Trafford. A legtöbb néző a stadionban 1939-ben volt, mikor &0000000000076962.00000076 962 fő tekintette meg az FA-Kupa elődöntőjét a Wolverhampton Wanderers és a Grimsby Town között.

Az Old Trafford egy FA-Kupa-döntőnek, két döntő-újrajátszásnak adott otthon és gyakran használták az elődöntők helyszíneként is a torna története során. Az angol válogatott mérkőzéseinek is adott otthont, itt tartottak több mérkőzést az 1966-os világbajnokságon, az 1996-os Európa-bajnokságon és a 2012-es olimpián is, illetve itt tartották a 2003-as UEFA-bajnokok ligája döntőt is. A labdarúgás mellett ligarögbi döntőjét is itt tartják minden évben, illetve a rögbi-világbajnokság eseményeit is az Old Traffordon rendezték 2000-ben, 2013-ban és 2022-ben.

TörténeteSzerkesztés

1900–1930-as évek: Építkezés és az első évek a stadionbanSzerkesztés

 
Az Old Trafford keleti bejárata 2011-ben, az épület homlokzatára egy panoráma kép van elhelyezve, amin a stadion fejlődése látható az előző 100 év során

1902 előtt a Manchester United csapata Newton Heath néven volt ismert, mikor eredetileg a North Road, majd később a claytoni Bank Streeten játszották mérkőzéseiket. Viszont mindkét stadion borzasztó állapotban volt, gyakran még fű se volt a pályán, a Bank Street pedig közel volt a manchesteri gyárakhoz, így sokszor elfedte a pályát azoknak füstje.[3] Ennek következtében, miután megmentette a csapatot a csődtől, a csapat új tulajdonosa, John Henry Davies 1909-ben úgy döntött, hogy a Bank Street nem megfelelő egy csapatnak, ami megnyerte a bajnokságot és az FA-Kupát, így adományozott egy új stadion felépítéséhez.[3] Nem akart könnyelműen költekezni, így többször is körbejárta a várost, mielőtt egy kisebb földterület mellett döntött a Bridgewater kanális mellett, a Warwick Road végén, Manchester Old Trafford városrészében.[4]

A stadiont Archibald Leitch skót építész tervezte, aki több más aréna megálmodója is volt, eredetileg 100 ezer fő befogadására építette volna, a déli lelátót befedve, míg a többi része fedetlen lett volna.[5] A föld megvásárlását beleértve a stadion felépítése 60 ezer fontba került volna, de a megemelkedő költségek miatt 90 ezerre emelkedett a befejezés idejére, aminek következtében J. J. Bentley klubtitkár javaslatára lecsökkentették a befogadóképességet 80 ezerre.[4][6] Ebben az időszakban, amikor játékosok átigazolásának ára mindössze 1000 font körül mozgott, az építkezés költsége tovább erősítette a „Pénzsákos United” gúnynevet, amit az után kapott a csapat, hogy Davies átvette felette az irányítást.[5]

1908 májusában Archibald Leitch levelet írt a Cheshire Lines Committee-nak (CLC), akik akkor egy vonatállomást működtettek a földdarab mellett. ahol a stadion épült, hogy támogassák a közeli lelátó felépítését. A támogatás összege nagyjából 10 ezer fontra jött volna ki és évente 2000 fontonként fizették volna vissza, vagy a beszedett jegyáraknak a felével, míg a kölcsön vissza nem lett fizetve. Viszont annak ellenére, hogy a klub és két helyi sörfőzde (amiknek Davies volt az igazgatója) is garanciát vállalt a visszafizetésre, a Cheshire Lines Committee elutasította az ajánlatot.[4] A CLC tervezett építeni egy állomást az új stadion mellé, amivel 2750 fontot kerestek volna évente, ami fedezte volna a közel 10 ezer fontos építési díjat. Az állomás (Trafford Park) később ugyan felépült, de messzebb a stadiontól, mint az eredeti tervek szerint.[4] A CLC később felépített egy kisebb állomást közvetlenül az Old Trafford mellett, ami 1935. augusztus 21-én nyílt meg. Eredetileg az állomás a United Football Ground nevet kapta,[7] de később átnevezték Old Trafford Football Groundra, 1936-ban. Csak mérkőzésnapokon volt használatban, egy kétirányú járat működött rajta a manchesteri központi állomásról.[7] Napjainkban a Manchester United Football Ground nevet viseli, de működését felfüggesztették biztonsági okokból.[8]

Az építkezés kivitelezését a Messrs Brameld és a Smith of Manchester vezette, 1909 végén fejeződött be.[2] Az első mérkőzést 1910. február 19-én tartották, mikor a Manchester United fogadta a Liverpool csapatát. Ennek ellenére a hazai gárda nem tudta sikerrel nyitni a stadiont, 4–3-ra kikaptak a vendégektől. Egy újságíró, aki jelen volt a stadionban, az mondta az épületről, hogy a „legjóképűbb, legtágasabb és leginkább figyelemre méltó aréna, amit valaha láttam. A stadion egyedülálló a világon, Manchester büszkesége és egy csapat otthona, ami csodákra képes.”[9]

A Wembley Stadion 1923-as felépítése előtt országszerte tartották az FA-Kupa döntőit, így az Old Trafford többször is otthont adott az eseménynek.[10] Az első alkalom 1911-es döntő újrajátszása volt a Bradford City és a Newcastle United között, miután az első találkozó a Crystal Palace-ban 0–0-ás döntetlen lett, hosszabbítás után. A Bradford nyert 1–0-ra, Jimmy Speirs góljával, &0000000000058000.00000058 000 néző előtt.[11] A második döntőt négy évvel később rendezték itt, ahol a Sheffield United 3–0-ra diadalmaskodott a Chelsea fölött, 50 ezer ember előtt, akiknek nagy része katona volt, innen kapta a mérkőzés a Khaki Döntő becenevet.[12] 1920. december 27-én az Old Trafford otthont adott a második legnagyobb nézőszámú mérkőzésének a második világháború előtt, mikor a United 3–1-re kikapott az Aston Villa csapatától a bajnokságban.[3] Az első válogatott találkozót itt 1926. április 17-én rendezték meg, &0000000000049429.00000049 429 néző előtt, amin Anglia 1–0-ra kikapott Skóciától.[4][13] Meglepően, az Old Trafford rekord nézőszámát nem egy Manchester United-mérkőzésen döntötték meg, hanem a Wolverhampton Wanderers és a Grimsby Town FA-Kupa-elődöntője közben, 1939. március 25-én, mikor &0000000000076962.00000076 962 ember volt a stadionban.[14]

1930–1940-es évek: Bombázások a második világháború idejénSzerkesztés

Az eredeti stadion egyetlen része, ami túlélte a bombázást és még ma is áll, a középső játékos kijáró (balra). Napjainkban a stadion sarkában található kijárót használják (jobbra)

1936-ban egy 35 ezer fontos felújítás részeként felépítettek egy 75 méteres tetőt a United Road lelátóra (ami napjainkban Sir Alex Ferguson nevét viseli),[5] míg a déli sarkok befedése 1938-ban történt meg.[15] A második világháború kitörését követően a hadsereg használta a stadiont raktárként.[4] Ettől függetlenül játszottak mérkőzéseket továbbra is a stadionban, de 1940. december 22-én egy német bombázás annyira tönkretette a stadiont, hogy a karácsonyra tervezett bajnoki mérkőzést a Stockport County ellen át kellett költöztetni a vendég csapat stadionjába.[4] 1941. március 8-án játszottak újra mérkőzést az Old Traffordon, de három nappal később a németek ismét lecsaptak Manchesterre, elpusztítva a stadion nagy részét, beleértve a fő lelátót is (ami ma a South Stand nevet viseli), aminek következtében a csapat a Cornbrook Cold Storage-ba költözött, ami a csapat elnöke, James W. Gibson tulajdonában volt.[4] Miután Gibson nyomást helyezett rájuk, a Háborús Károk Bizottsága &0000000000004800.0000004 800 fontot adott a Unitednak a törmelék feltakarítására és &0000000000017478.00000017 478-at a lelátó újjáépítésére.[5] A stadion építése közben a United hazai mérkőzéseit a városi rivális Manchester City pályáján játszották, a Maine Roadon, évente &0000000000005000.0000005 000 fontért és a jegybevételek egy részéért. Mindezzel a csapat &0000000000015000.00000015 000 adósságban volt, aminek következtében Stoke parlamenti képviselője, Ellis Smith petíciót indított, hogy a kormány támogassa a csapatot, sikertelenül.[5] Az Old Trafford 1949-ben fedetlen stadionként nyitotta meg újra kapuit, több, mint tíz évvel az utolsó itt játszott bajnoki mérkőzést követően.[16] A United első mérkőzését au újjáépített stadionban 1949. augusztus 24-én játszották, mikor a csapat 3–0-ra diadalmaskodott a Bolton Wanderers felett, &0000000000041748.00000041 748 néző előtt.[9]

Bővítések a 20. század közepénSzerkesztés

A Main Stand fölötti tetőt 1951-re építették vissza ls nem sokkal később befedték a fennmaradó három lelátót is, amit a Stretford End 1959-es lefedésével fejeztek be.[15] Ezek mellett a csapat befektetett 40 ezer fontot a stadion reflektorjai fejlesztésére, hogy európai kupasorozatokban is lehessen használni, amiket általában hét közben, késő délután vagy este játszottak és eddig a Maine Roadon rendezték meg. Ahhoz, hogy elkerüljék a pálya beárnyékolódását, a Main Stand tetejének két részét is el kellett távolítani.[5] Az első mérkőzés, amit az új reflektorfényben játszottak, egy bajnoki találkozó volt a Manchester United és a Bolton Wanderers között, 1957. március 25-én.[2]

Annak ellenére, hogy a szurkolók így tudták este is követni a mérkőzéseket, a kilátást sok esetben még mindig takarták az újonnan felépített tetők tartóoszlopai. Az 1966-os világbajnokság közeledtével, aminek idején a stadion három csoportmérkőzésnek adott otthont, a United vezetősége teljesen újratervezte az északi United Road lelátót. A régi oszlopokat 1965-ben lecserélték modern konzolokra, aminek köszönhetően a rajongók akadálymentesen követhették a mérkőzéseket.[15] A lelátó a 350 ezer fontos felújítás után 10 ezer helyett 20 ezer nézőt tudott befogadni.[5] Az új lelátó tervezői, a Mather and Nutter teljesen átrendezte az építményt,[2] beleértve a legelső páholyok megépítését egy brit stadionban. A keleti lelátó, ami az utolsó fedetlen volt a négy közül, 1973-ban újra lett tervezve.[5] Az első két lelátó tetejének konzolokra való átalakítását követően a csapat tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a teljes stadiont ebben a stílusban fogják felújítani, szinte egy tál alakjában.[17] Ezzel a cél a hangulatot javítása volt a stadionban, a teljes lefedésnek köszönhetően az arénában tartva és a pályára irányítva a nézők hangját.[18] Ebben az időszakban tartották a harmadik FA-Kupa-döntőt a stadionban, 1970-ben, &0000000000062078.00000062 078 néző előtt, a Chelsea és a Leeds United találkozóját. Itt rendezték az 1968-as világkupa visszavágóját is, amit a Estudiantes de La Plata nyert meg.[19] Az 1970-es években a huligánok számának emelkedett az országban,[20] egy 1971-es késdobálás után felépítettek egy kerítést a stadionban, hogy megakadályozzák a szurkolók bejutását a pályára.[5]

1980–2000-es évek: Átalakítása, az állóhelyek eltávolításaSzerkesztés

 
A Stretford End 1992-ben, átépítése előtt

Ugyan a stadion minősége egyre jobb lett a második világháborút követő évtizedek során, minden egyes felújítással kisebb lett befogadóképessége. Az 1980-as évekre az eredeti 80 ezerből már csak 60 ezer hely maradt. 1990-ben a helyzet még rosszabb lett, mikor a Taylor-jelentés azt javasolta és az ország kormánya kötelezővé tette, hogy az első két osztályban szereplő csapatok stadionjaiban csak ülőhelyek lehessenek. Ez azt jelentette, hogy a csapatnak be kellett fektetni 3–5 millió fontot a Stretford End teljes lecserélésébe, egy új lelátó felépítésével és a konzolos tető teljes átépítésével.[2] Ez a kötelező átalakítás, aminek részeként eltávolították a teraszokat az egész stadionban az alsó szintről, nem csak megemelte a költségeket 10 millió fontra, hanem a stadion befogadóképességét is lecsökkentette a legkisebbre a története során, 44 ezer főre.[5] Ezek mellett 1992-ban közölték a hírt a csapattal, hogy az átalakításra a lehetséges 2 millió font támogatás helyett csak 1,2-t fognak kapni.[5]

 
A stadion kívülről az 1990-es évek elején

A csapat népszerűségének és sikereinek visszatérése következtében az 1990-es években egyre inkább úgy tűnt, hogy muszáj lesz ismét felújítani a stadiont. 1995-ben a 30 éves északi lelátót lebontották és azonnal elkezdték a munkálatokat az új lelátón,[21] hogy az Old Trafford készen álljon az 1996-os Európa-bajnokság csoportkörére és elődöntőjére. A csapat megvásárolta a Trafford Park területét 9,2 millió fontért 1995 márciusában, ami egy &0000000000081000.00000081 000 m2-es telek volt a United Road másik oldalán. Az építkezések Júniusban kezdődtek meg és 1996 májusában fejeződtek be, a szezon idején az első két része volt megnyitva a három részes lelátónak. A felújítást ismét az Atherden Fuller (korábban: Mather and Nutter) tervezte, a Hilstone Laurie volt az építkezési menedzser, míg a Campbell Reith Hill felelt az épület három részes struktúrájáért, amit végül 18,65 millió fontért építettek fel és &0000000000025500.00000025 500 fő volt befogadóképessége, a stadionét 55 ezer fölé növelve. A konzolos tető a legnagyobb lett Európában, a stadion hátuljától a tető széléig 58,5 méter volt.[5] A csapat folyamatos sikerei további fejlesztésekhez vezettek. Először felépítették a második emeletet a keleti lelátóra. 2000 januárjában nyílt meg, 61 ezerre emelve a stadion befogadóképességét, amihez nemsokára további 7 ezer széket adtak, a Stretford End bővítésével. Nem csak Angliában, de az egész Egyesült Királyságban a legnagyobb stadion volt. Első európai kupadöntőjét 2003-ban rendezte, mikor a Milan és a Juventus itt találkoztak az UEFA-bajnokok ligája döntőjére.[22]

 
Az újjáépített kelti lelátót a 2000–2001-es szezon elején nyitották meg

2001 és 2007 között, az eredeti Wembley Stadion lebontását követően az angol válogatott az országban több helyen játszotta hazai mérkőzéseit. Ebben az időszakban játszottak a Villa Parkban és a St James’ Parkban is. 2003 és 2007 között az Old Trafford tizenkét hazai mérkőzésnek adott otthont a huszonháromból. Az utolsó angol válogatott mérkőzés, amit itt játszottak egy Spanyolország elleni vereség volt, 2007. február 7-én.[23]

A 2006-os kibővítés ótaSzerkesztés

Az Old Trafford legutóbbi nagy felújítása, ami 2005 júliusa és 2006 májusa között történt, 8 ezer további ülőhelyet adott a stadionhoz, az észak-nyugati és észak-keleti sarkokba épített második emelettel.[17] Mikor először használták a felújított sarkok egyikét, a csapat új Premier League-rekordot döntött, &0000000000069070.00000069 070 néző előtt játszottak.[24] A rekord továbbra is emelkedett, míg 2007. március 31-én befogadták az eddigi legtöbb jelenlévő nézőt: &0000000000076098.00000076 098 fő volt jelen a stadionban a United 4–1-es, Blackburn Rovers elleni győzelme során.[25] 2009-ben átrendezték az üléseket a stadionban, csökkentve a befogadóképességet &0000000000075957.00000075 957-re, ezzel eldöntve, hogy a következő bővítésig állni fog a jelenleg nézőszám-rekord.[26][27]

Az Old Trafford 2010. február 19-én ünnepelte századik évfordulóját, aminek ünnepléseként a United minden nap kiemelt egy-egy legendás eseményt a stadionból.[28] Az évfordulón különleges kiállítást rendeztek a stadion múzeumában, művészi versenyeket rendeztek a város diákjai körében és elkészítették az eredeti stadion 1:220 arányú másolatát.[29][30] Március 14-én tartott hazai mérkőzésükön minden résztvevő kapott egy másolatot a stadion első mérkőzésnapi magazinjából és félidőben felsorakoztak azoknak a játékosoknak a rokonai, akik szerepeltek az 1910-ben megtartott első hazai meccsen, illetve John Henry Davies és Archibald Leitch családtagjai. A rokonok eltemettek egy időkapszulát a sarokkijárat mellett.[31] Mindössze Billy Meredith, Dick Duckworth és Ernest Mangnall családtagjait nem jelentek meg.[32]

A 2012-es nyári olimpián több mérkőzésnek is otthont adott.[33] A csoportmérkőzések közül ötöt rendeztek itt, egy negyeddöntőt, egy elődöntőt a férfi tornán, míg a női kiírásban egy csoportmérkőzést és egy elődöntőt.[34] 2006 óta egy-egy kivétellel a két évente megrendezett Soccer Aid jótékonysági mérkőzés otthona is volt, amit Robbie Williams énekes és Jonathan Wilkes színész rendezett.[35]

 
Az Old Trafford a Covid19-pandémia idején, az Országos Egészségügyi Szolgálat tiszteletére

2021. március 27-én rendezték meg a United női csapatának első hazai mérkőzését a stadionban, a West Ham United ellen.[36] Egy évvel később tért vissza a női csapat az Everton ellen, megdöntve a rekordot a hazai nézőszámért a ligában, &0000000000020241.00000020 241 fővel.[37] 2022. július 6-án az Old Trafford adott otthont a 2022-es női Európa-bajnokság nyitómérkőzésének Anglia és Ausztria között, rekordnak számító &0000000000068871.00000068 871 néző előtt.[38]

Jövőbeli tervek a stadion felújításáraSzerkesztés

2022-ben a csapat hivatalosan bejelentette a Szuperliga-tüntetések és a tulajdonosok elleni felszólalások után, hogy tervezik felújítani a stadiont. A United az akkor újnak számító Tottenham Hotspur Stadion építészeit nevezte ki a tervek megvalósítására.[39] 2022 októberében bejelentették, hogy a tervek elkészítése még folyamatban van és egy teljesen új stadion felépítését se zárták ki.[40] A United vezérigazgatója Collette Roche a következőt mondta az építkezésekről: „Jelenleg az a helyzet, hogy az Old Trafford felújítása lehetséges, de vannak nagyobb problémák a kivitelezésével, főleg komplexitás, időzítés, költségvetés szempontjából, nagy részben azért, mert a jelenlegi stadion nagyon közel van a vonatsínhez, kanálishoz, házakhoz és más utcákhoz. Röviden lehetséges, de nem könnyű.”[40] Roche elmondása szerint az építkezés megkezdése, bármelyik lehetőség mellett döntenek, nem valószínű 2025 előtt.[40] 2023 januárjában kiderült, hogy az Old Trafford felújítása nagyjából 1 milliárd fontba kerülne, míg az új stadion felépítésé ennek duplájába is kerülhet.[41] Azt követően, hogy a Glazer-család bejelentette a csapat eladását, a projektet felfüggesztették.[41]

2023 januárjában a csapat bejelentette, hogy a 2024–2025-ös szezon előtt eltávolítják a páholyokat a Stretford End lelátóból, hogy több rajongó férjen el a stadion ezen részén, illetve, hogy javitsák a hangulatot az Old Traffordon.[42]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Old Trafford Manchester United FC, Info & Map | Premier League (angol nyelven). www.premierleague.com. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  2. a b c d e Barnes, Justyn; Bostock, Adam; Butler, Cliff; Ferguson, Jim; Meek, David; Mitten, Andy; Pilger, Sam; Taylor, Frank OBE; Tyrrell, Tom: The Official Manchester United Illustrated Encyclopedia. New ed. 2001. ISBN 0-233-99964-7 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  3. a b c The Official Illustrated History of Manchester United, 1878-2006. Alex Murphy–Andrew Endlar. 2006. ISBN 0-7528-7603-1 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  4. a b c d e f g h Iain McCartney: Old Trafford: Theatre of Dreams. 1996. ISBN 1-874427-96-8 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  5. a b c d e f g h i j k l Simon Inglis: Football Grounds of Britain. 3rd ed. 1996. ISBN 0-00-218426-5 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  6. John White: The United Miscellany. John White. [Updated, expanded ed.]. 2007. ISBN 978-1-84442-745-1 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  7. a b R. V. J. Butt: The Directory of Railway Stations: Details every public and private passenger station, halt, platform and stopping place, past and present. 1995. ISBN 1-85260-508-1 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  8. National Rail Enquiries - Station facilities for Manchester United Football Ground. www.nationalrail.co.uk. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  9. a b John White: The Official Manchester United Almanac. 2008. ISBN 978-0-7528-9192-7 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  10. FA Cup Final Results: 1872 to Present. www.fa-cupfinals.co.uk. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  11. 1911 FA Cup Final | Bradford City Score a Famous Victory Over Newcastle. www.fa-cupfinals.co.uk. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  12. 1915 FA Cup Final | Sheffield United vs Chelsea. www.fa-cupfinals.co.uk. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  13. The OT Story: 1910–1930. manutd.com, 2010. január 18. [2012. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 10.)
  14. Rollin, Glenda; Rollin, Jack: Sky Sports Football Yearbook 2008-2009. Jack Rollin. 2008. ISBN 978-0-7553-1819-3 Hozzáférés: 2023. jan. 11.  
  15. a b c Brandon, Derek. A–Z of Manchester Football: 100 Years of Rivalry. London: Boondoggle (1978) 
  16. Philip, Robert: How Matt Busby arrived at Manchester United. The Telegraph, 2008. február 1. [2008. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  17. a b Old Trafford 1909–2006. manutdzone.com, 2008. február 17. [2008. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  18. Hibbs, Ben: OT atmosphere excites Ole. manutd.com, 2006. augusztus 15. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  19. Macchiavello, Martin: Nostalgia Alá vista (spanyol nyelven). Olé, 2012. március 2. [2012. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  20. Pearson, Geoff: University of Liverpool FIG Factsheet – Hooliganism. Football Industry Group | Liverpooli Egyetem, 2007. december. [2008. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  21. Gary James: Manchester – A Football History. 2008. ISBN 978-0-9558127-0-5 Hozzáférés: 2023. jan. 13.  
  22. UEFA Champions League Statistics Handbook 2012/13. Nyon: Union of European Football Associations, 154. o. (2012) 
  23. England 0-1 Spain”, 2007. február 7. (Hozzáférés ideje: 2023. január 13.) (brit angol nyelvű) 
  24. Man Utd 3-0 Birmingham”, 2006. március 26. (Hozzáférés ideje: 2023. január 13.) (brit angol nyelvű) 
  25. Coppack, Nick: Report: United 4 Blackburn 1. manutd.com, 2007. március 31. [2011. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  26. Morgan, Steve; McLeish, Ian (szerk.). „Design for Life”. Inside United (212), 44–48. o, Kiadó: Haymarket Network. ISSN 1749-6497.  
  27. Bartram, Steve: OT100 #9: Record gate. manutd.com, 2009. november 19. [2011. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  28. Bostock, Adam: My Old Trafford. manutd.com, 2010. január 25. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  29. Nichols, Matt: OT art competition. manutd.com, 2010. január 14. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  30. Bartram, Steve: New OT exhibit unveiled. manutd.com, 2010. február 19. [2010. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  31. Bostock, Adam: Stadium set for centenary match. manutd.com, 2010. március 12. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  32. Nichols, Matt: Dream day for 1910 relatives. manutd.com, 2010. március 14. [2011. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  33. Old Trafford. London2012.com. [2013. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  34. Borden, Sam. „Rare at Old Trafford: A Women’s Match”, The New York Times, 2012. július 31.. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2023. január 13.) (amerikai angol nyelvű) 
  35. Gibson, Sean. „Soccer Aid 2016, England vs Rest of the World: What time is kick-off, what are the teams and which TV channel is it on?”, The Telegraph, 2016. június 2. (Hozzáférés ideje: 2023. január 13.) (brit angol nyelvű) 
  36. MU Women to play first-ever match at Old Trafford (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  37. Man Utd come from behind to beat Everton”, BBC Sport (Hozzáférés ideje: 2023. január 13.) (brit angol nyelvű) 
  38. Batte, Kathryn: England 1-0 Austria - Hosts win Euro 2022 opener with Beth Mead goal. Mail Online, 2022. július 6. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  39. England: Old Trafford Renovations. What's Going On? (angol nyelven). stadiumdb.com. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  40. a b c Marshall, Tyrone: Man Utd issue update on Old Trafford redevelopment plans and confirm timescales (angol nyelven). Manchester Evening News, 2022. október 20. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  41. a b Dixon, Ed: Manchester United put Old Trafford upgrade on hold during sales process, says report (brit angol nyelven). SportsPro, 2023. január 13. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  42. Manchester United to remove executive seats from Stretford End. manutd.com, 2023. január 23. (Hozzáférés: 2023. január 23.)


További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés