Manchester City FC
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Manchester City Football Club az angol legfelső osztályban (Premier League) játszó manchesteri labdarúgóklub. 1880-ban alapították West Gorton (St. Marks) néven, a klub neve 1887-ben Ardwick AFC lett, mai nevét 1894-ben kapta.
| Manchester City | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Manchester City Football Club | |||
| Becenév | Citizens, Égszínkékek, City | |||
| Székhely | Manchester, Anglia | |||
| Alapítva | 1880 (West Gorton (St. Marks) néven) | |||
| Klubszínek | ||||
| Stadion | Etihad Stadion | |||
| Vezetőedző |  Josep Guardiola | |||
| Elnök |  Khaldoon Al Mubarak | |||
| Bajnokság | Premier League | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
 Bajnok | 10 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 7 alkalommal | |||
| Szuperkupa-győztes | 7 alkalommal | |||
| Ligakupa-győztes | 8 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
 BL | 1 alkalommal | |||
 KEK | 1 alkalommal | |||
 UEFA-szuperkupa | 1 alkalommal | |||
| FIFA-klubvilágbajnokság | 1 alkalommal | |||
| Statisztika | ||||
| Legtöbb mérkőzés | Alan Oakes (680)[1] | |||
| Legtöbb gól |  Sergio Agüero (260) | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Jelenlegi szezon | ||||
 2023–24-es szezon | ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Manchester City honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester City témájú médiaállományokat. | ||||
Tízszer nyerte meg az angol bajnokságot. Hétszer lett FA-kupa-győztes, nyolcszor Ligakupa-győztes, valamint hétszer Szuperkupa-győztes. Nemzetközi porondon pedig egyszer-egyszer sikerült a csúcsra érni az UEFA-bajnokok ligájában, valamint a Kupagyőztesek Európa-kupájában, csakúgy egyszer az UEFA-szuperkupában és a FIFA-klubvilágbajnokságon is.
Az egyetlen angol csapat, amelynek sikerült elérni a 100 pontot, a 2017-18-as bajnokságban. A következő szezonban pedig, szintén egyedüli klubként sikerült megszerezni mind a négy nemzeti trófeát: PL, FA-kupa, Ligakupa, Szuperkupa. A 2022-23-as szezonban sikerült a csapatnak a triplázás második angol klubként: Bajnokok, FA-kupa-győztesek és UEFA-bajnokok ligája-győztesek lettek. Ezek mellett az első angol klub lett, amely öt trófeát nyert egy naptári évben, az UEFA-szuperkupával és a FIFA-klubvilágbajnoksággal kiegészülve.
Egyik sikeres időszaka az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje volt, amikor Joe Mercer menedzser csapata Malcolm Allison vezényletével számos trófeát gyűjtött be, és olyan játékosaik voltak, mint Colin Bell és Francis Lee. Az ezt követő évtizedekben inkább a másik manchesteri klub, a Manchester United csillogott, a Manchester Cityre pedig nehéz idők jártak – 1976-tól a 2000-es évekig semmilyen komoly eredményük nem volt. A mélyponton három éven belül kétszer is kiestek az 1990-es években és egy évet a bajnokság harmadik osztályában voltak kénytelenek tölteni. Azóta azonban visszakerültek a legjobb klubok osztályába. A Manchester Citynek (csakúgy mint a Manchester Unitednek) nagy hagyományos rajongótábora van: otthon több mint ötvenezer néző előtt szoktak játszani a Etihad Stadionban.
A 2010-es években kezdett el egyre jobb lenni a Manchester City, 2014-től 2023-ig hatszor lettek bajnokok. 2021 és 2023 között szerzett bajnoki címeikkel a City mindössze a második csapat lett a Manchester United után (kétszer: 2007–2009 és 1999–2001), akik sorozatban háromszor lettek angol bajnokok a Premier League-érában. A 2023–2024-es bajnoki címükkel ezt a sorozatot négy címre növelték, ami a legtöbb az angol labdarúgás történetében.
Klubtörténet
szerkesztésA Manchester Cityt West Gorton (St Mark's) néven 1880-ban alapította Anna Connel és a St. Mark's templom két gondnoka, akik Manchester Gorton nevű kerületében, egy vasgyárban is együtt dolgoztak. 1887-ben a gárda új pályára, a Hyde Roadra költözött, mely a város Ardwick nevű részén volt, keletre a központtól. A csapat új neve Ardwick AFC lett. 1892-ben alapító tagjai lettek a Labdarúgó Liga másodosztályának. Az 1893–94-es idényben anyagi gondjaik támadtak, ami miatt újraalakultak Manchester City FC néven.
A City első sikerét 1899-ben érte el, amikor megnyerte a másodosztályt, így feljutott az élvonalba. 1904. április 23-án megnyerték első komolyabb trófeájukat, mikor a Bolton Wandererst 1–0-ra verték az FA-kupa döntőjében. A duplázáshoz sem sok kellett volna, hiszen a bajnokságban másodikok lettek. Nem sokkal a kupasiker után a csapat büntetést kapott, mivel az Angol Labdarúgó-szövetség által meghatározott összegnél nagyobb fizetést adtak néhány játékosuknak. 1906-ban 17 játékost tiltottak ki a Kékektől, köztük Billy Meredith-et is, aki a város másik csapatához, a Manchester Unitedhez igazolt. 1920-ban egy tűzvészben elpusztult a Hyde Road főlelátója, így a klub 1923-ban átköltözött a Maine Roadra.
Az 1930-as években a manchesteriek egymás után kétszer is bejutottak az FA-kupa fináléjába. 1933-ban vereséget szenvedtek az Evertontől, de egy évvel később legyőzték a Portsmouth-t. 1937-ben megnyerték első bajnoki címüket, de rögtön a következő szezonban kiestek, bár minden csapatnál több gólt szereztek. Az 1950-es években szintén két egymást követő FA-kupa-döntő következett, melyek közül az elsőt elvesztette, a másodikat megnyerte a City csakúgy, mint 20 évvel korábban. 1955-ben a Newcastle United volt az ellenfél, 1956-ban pedig a Birmingham City. Utóbbit 3–1-re verte a csapat úgy, hogy Bert Trautmann kapus törött nyakkal játszott.
1963-ra ismét a másodosztályban találta magát a gárda, 1965 januárjában a Swindon Town elleni meccsükre mindössze 8015 néző volt kíváncsi, ez máig élő negatív rekord. Nyáron Joe Mercerre és segédjére, Malcolm Allisonra bízták a csapat irányítását. Első szezonjában Mercer feljuttatta a Cityt az élvonalba és tehetséges játékosokat igazolt, például Mike Summerbee-t és Colin Bellt. Az 1967/68-as idényben aztán megnyerték második bajnoki címüket, azzal, hogy a szezon utolsó napján 4-3-ra verték a Newcastle Unitedet. 1969-ben ismét megnyerték az FA-kupát, így a következő idényben indulhattak a KEK-ben, melyet a Górnik Zabrze elleni bécsi döntőn meg is nyertek. A Ligakupát is hazavihették, amivel az övék lett a második csapat, mely egy szezonon belül nemzetközi és hazai trófeát is nyert.
A trófeákért való küzdelem az 1970-es években is folytatódott, kétszer másodikok lettek a bajnokságban, 1974-ben pedig bejutottak a Ligakupa-döntőbe, de ott kikaptak. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1973–74-es idény végén jött el a City számára. Ekkor a nagy rivális Manchester Unitednek győznie kellett volna, hogy elkerülje egy kiesést, de éppen egy korábbi Vörös Ördög, Denis Law gólja ejtette ki őket. Utolsó nagy trófeájukat 1976-ban nyerték, amikor a Newcastle United elleni győzelemmel elhódították a Ligakupát.
Az 1960-as és 1970-es évek sikereihez képest a jövő visszaesést hozott a klub számára. 1979-ben Malcolm Allison lett a menedzser, aki nagy összeget költött új játékosokra, például Steve Daley-re, de egyikük sem vált be. A vezetőedzők folyamatosan váltakoztak, csak az 1980-as években hét különböző mester ült a kispadon. 1980-ban ugyan bejutottak az FA-kupa döntőjébe, de kikaptak a Tottenham Hotspur elleni megismételt találkozón. 1983-ban és 1987-ben is kiestek az élvonalból. 1989-es visszajutásuk után ötödikként végeztek a Division One-ban, ekkor Peter Reid volt a mesterük. Távozása után azonban ismét romlott a manchesteriek formája. 1992-ben alapító tagjai lettek a Premier League-nek, majd 1996-ban kiestek. Két szezonnal később elérték történetük legrosszabb pontját, ők lettek az első nemzetközi sikereket elért csapat, mely kiesett a harmadosztályba.
A kiesés után az új elnök, David Bernstein nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt meg, mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak a pénzügyeket illetően. A City első próbálkozásra visszajutott a másodosztályba, a rájátszás döntőjében a Gillinghamet verték. Ezt követően zsinórban másodszor is feljutottak, de a Premier League még túl erősnek bizonyult nekik és 2001-ben kiestek. Az új idény kezdete előtt Kevin Keegan vette át a gárda irányítását. A 2001–02-es idényben megnyerték a másodosztályt, közben klubrekordnak számító pontot szereztek és gólt lőttek.
A 2002/03-as szezon volt az utolsó, melyet a Kékek a Maine Roadon töltöttek. Közben 3-1-re verték a Manchester Unitedet, ez volt az első győzelmük a rivális csapat felett 13 éve. Majd az UEFA-Kupába is bekerültek a Fair Play-táblázaton elért jó eredményük miatt. A szezon után átköltöztek a City of Manchester Stadionba.
2005 márciusában Keegan elhagyta a csapatot, helyére Stuart Pearce érkezett, akivel az utolsó nyolc meccsen nem szenvedtek vereséget és majdnem kijutottak az európai porondra is. A 2005–06-os évadot remekül kezdték és novemberig az első hatban voltak, de aztán rendkívül rossz formába kerültek és mindössze a 15. helyet szerezték meg.
A 2006–07-es idényben a csapat legnagyobb gondja a gólszerzéssel volt, hazai pályán mindössze 10-szer találtak be, ami új negatív rekord. Ezt követően kirúgták Pearce-t és a szakmai stáb nagy részét.
2007 júliusában a korábbi angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson lett a City menedzsere. Első három meccsüket – köztük egy Manchester United ellenit is – sorozatban megnyerték, úgy, hogy nem kaptak gólt, de mindkét jó sorozat megszakadt az Arsenal ellen. Sorozatban 10 hazai meccset nyertek meg, a sorozat az augusztus 15-i Derby County elleni sikerrel kezdődött és a Tottenham elleni december 18-i Ligakupa-vereséggel ért véget. Ezt követően ismét megverték a Unitedet, de az eredmények visszaestek. Két meccsel a szezon vége előtt az elnök elárulta, hogy szeretne megválni Erikssontól, ez nem tetszett a szurkolóknak, de 2008. június 2-án megtörtént. A Kékek végül kilencedikek lettek, de bejutottak az UEFA-kupába, amiben ismét a Fair Play-táblázat segített nekik.
Manszúr sejk és a fellendülés
szerkesztés2008 nyarán a klubnak új tulajdonosa lett, amivel a Manchester City a világ leggazdagabb futballcsapatává vált. Ez lehetővé tette már a szezon előtt olyan játékosok igazolását, mint a korábban innen eligazoló Shaun Wright-Phillips, Vincent Kompany vagy Robinho. Az új edző Mark Hughes lett, akinek azonban nem lett túl sikeres a szezonja, mindössze tizedik lett a City, de az UEFA-kupában viszonylag sokáig meneteltek, a negyeddöntőben estek ki. De a téli és a következő szezon előtti igazolások (pl. Shay Given, Kolo Touré, Joleon Lescott, Nigel de Jong, Emmanuel Adebayor, Carlos Tévez, Adam Johnson) a 2009-2010-es szezon kezdésénél erősen éreztették a hatásukat: az első 4 meccset úgy nyerték meg, hogy gólt sem kaptak, majd megverték az Arsenalt (4-2). Ezt a sorozatot a városi rivális állította meg egy parádés meccsen (Michael Owen a 96. percben állította be a 4-3-as végeredményt), majd egy igen hosszú döntetlen-széria kezdődött, ami miatt Mark Hughest elküldték. Utódja az Interrel 3 bajnoki címet szerző Roberto Mancini lett. A City a szezonban végig esélyes volt a 4. helyre, a BL-selejtezőt érő helyet eldöntő meccset azonban a Tottenham ellen 1-0-ra elvesztette. A Manchester City Shay Given és a cserekapus Stuart Taylor sérülése miatt kölcsönvette az utolsó három meccsre Fülöp Mártont, aki e kis időben csapata egyik legjobbja volt.
2010 nyarán ismét érkeztek sztárok, mint az Aston Villától megszerzett James Milner, az ex-Barçás Yaya Touré vagy a Laziótól elcsábított Aleksandar Kolarov, a friss világbajnok David Silva, az olasz tini fenegyerek Mario Balotelli, de nagy erősítést jelentett a kölcsönből visszatérő Joe Hart kapus is, aki a Birmingham színeiben a liga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. A szezonban a City adós maradt az ellenállhatatlan támadójátékkal, és sokszor unalomba fulladtak a rangadók: hazai 0-0 a Manchester Uniteddel, idegenben az Arsenal és a Tottenham ellen 0-0... voltak egészen meglepő mérkőzéseik is, hiszen a City volt az első csapat, ami legyőzte a Chelsea-t (hazai pályán, 1-0-ra), de hazai pályán 3-0-s vereséget is szenvedtek az Arsenaltól. Januárban újabb erősítés jött: a Bundesliga legutóbbi két kiírásának gólkirályát, Edin Džekót igazolták le. Összességében a bajnoki címre való reális esélyük februárban úszott el, a helyi rangadón, idegenben a Manchester United ellen. Bár a City egy kevéssel jobb volt ellenfelénél, a kapura nem volt igazán veszélyes, gólt is csak Edin Džeko megpattanó lövéséből tudtak szerezni, ellenben a talán halványabb United két szép találattal (Nani góljával és Rooney ollójával) megnyerte a rangadót, majd később a bajnokságot is. Bár a City elég hamar kiesett az Európa Ligából (a Dinamo Kijev ellen) és a ligakupából is, ebben az évben már nem maradt trófea nélkül, és alkalma volt visszavágni a városi riválisnak is: az FA-kupában először gyengébb csapatok ellen csak újrajátszással tudtak nyerni, de az elődöntőben a Manchester Unitedet 1-0-ra legyőzték (a sors iróniája, hogy most viszont a United játszott jobban, de az aktuális BL-mérkőzése miatt gyorsan elfáradtak), ráadásul a győztes gólt szerző Yaya Touré az ellenfél egyik játékosától (Michael Carrick) kapta a "gólpasszt". A döntőben a meglepetéscsapat Stoke City már nem volt ellenfél, és 35 év után ismét trófeának örülhet a Manchester City. A szezon végén eltiltották doppingvétség miatt a védelem kulcsemberét, Kolo Tourét, akinek eltiltása áthúzódik a következő szezonra is.
2011 nyarán sem sajnálta a pénzt a Manchester City, de most már okosabban erősítettek. Így érkezett a klubhoz az exarsenalos duó, Gaël Clichy és Samir Nasri, a montenegrói védő, Stefan Savić és a másodosztályba sorolt Temesvártól a kapus Costel Pantilimon és Maradona veje, Sergio Agüero. Voltak távozók is, mint az előző szezonban kispadra szoruló Shay Given és Shaun Wright-Phillips vagy a létszám felettivé váló Emmanuel Adebayor és Roque Santa Cruz, utóbbi ketten kölcsönbe (érdekesség, hogy mindkét játékosért többet fizetett a City 20 milliónál). Ugyan a szezon felvezetőjeként számon tartott Community Shielden kétgólos előnyről kikaptak a fő rivális Manchester Unitedtől, az elmondható, hogy jól igazolt a csapat, hisz az első fordulókban az előző szezonban fellelhető problémák (mint a kreativitás hiánya) maradéktalanul megoldódtak. Erre jó példa a 3. fordulóban lejátszott Tottenham elleni idegenbeli mérkőzés, ahol úgy nyertek idegenben 5-1-re, hogy a Spurs egyetlen gólját is lesállás előzte meg! A klub ekkor jutott be először a BL-be, és rögtön kifogta a halálcsoportot: a spanyol 4. helyezett Villarrealt, a németeknél meglepetésre csak harmadik Bayern Münchent és az olasz bajnokság pozitív meglepetéscsapatát, a Nápolyt kapta Mancini csapata.
A klub egyre jobban kezdett teljesíteni, majd a nyolcadik fordulóban átvették a vezetést is, kihasználva, hogy az addigi listavezető Manchester United döntetlent játszott a Liverpool otthonában. A következő fordulóban a két manchesteri csapat találkozott a United otthonában. A hazaiak voltak az esélyesebbek, és ők is kezdtek jobban, de egy kontratámadás után a City vezetést szerzett Mario Balotelli okos góljával. Bár ezután a United több ziccert is kidolgozott, a félidő végéig nem változott az eredmény. A hazaiaknak viszont a második félidőben már nem volt reális esélyük a győzelemre, ugyanis a félidő legelején emberhátrányba kerültek, majd a félidő közepén a City még két gólt szerzett, kihasználva az emberhátrányban lévő ellenfél kinyílását. Bár a mérkőzés végéhez közeledve Darren Fletcher egy szépségdíjas góllal szépített, a Manchester United fizikailag teljesen összeomlott a végére, így a háromperces hosszabbításban minden akadály nélkül lőtt a City még három gólt. A végeredmény 6-1 a vendégeknek, a City egy óriási győzelmet aratott legnagyobb riválisa otthonában, és öt pontra növelték az előnyüket a tabellán. A 2011–2012-es szezont úgy nyerte meg a City, hogy az utolsó fordulóban a QPR-t drámai mérkőzésen, 1–2-ről fordítva győzte le Edin Džeko 92. percben, majd Sergio Agüero 94. percben szerzett góljával.
A következő szezonok nem voltak ilyen sikeresek. A City nem tudta megvédeni bajnoki címét, a UEFA-bajnokok ligájában pedig egészen a 2015-16-os szezonig nem tudtak továbbjutni a csoportkörből, akkor egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a Real Madrid ejtette ki őket. Időközben Mancini helyét Manuel Pellegrini vette át. Az ő irányításával egyből bajnok lett a csapat, és két ligakupát is nyertek. A 2015–2016-os szezonban bejutottak a Bajnokok-ligája elődöntőjébe. A nyáron Josep Guardiola vette át a csapat irányítását.
2021 áprilisában a City egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[2] A projekt három nap után összeomlott, miután a City és az öt angol csapat (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United, Tottenham Hotspur) elhagyta azt.[3]
Klubszínek és címerek
szerkesztésA Manchester City hazai színei az égszínkék és a fehér. A vendégmez színei általában a gesztenyebarna, a vörös és a fekete, az utóbbi években azonban több más színű második számú összeállításuk volt. A 2004–05-ös idényben például az idegenbeli mez fehér volt lila sorttal és fehér sportszárral. Ezután volt még teljesen tengerészkék és teljesen fekete mezük is. A 2005–06-os és 2006–07-es szezonban azonban a harmadik számú mezre váltottak, ami sárga volt fekete nadrággal és zoknival. Állítólag ezeket a színeket az 1950-es és 1960-as években is használta a csapat.
A 2007–08-as évadra a hazai és idegenbeli mezeken is vékony fehér csíkok jelentek meg. Az idegenbeli összeállításban minden ruhadarab lila lett. A harmadik számú mez fehér volt égszínkék nadrággal és ugyancsak fehér sportszárral.
A színek eredetét homály fedi, de bizonyíték van rá, hogy már 1892-ben is kék mezt viseltek. Egyesek szerint az égszínkék a szabadkőművességgel való kapcsolatra utal. Egy, a City történetét taglaló könyv szerint a még West Gorton (St Mark's) néven futó csapat skarlátvörös mezt viselt fekete rövidnadrággal. 1884-ben a manchesteriek fekete mezt viseltek fehér kereszttel, ami arra utal, hogy templomi munkások alapították a klubot. A vörös és fekete idegenbeli mezeket a korábbi menedzserasszisztens, Malcolm Allison vezette be az AC Milan mintájára.
A klub egykori címere 1997 óta volt használatban, megtervezésére azért volt szükség, mert a régi nem volt alkalmas a levédetésre. Az egykori logo a manchesteri városi címeren alapszik, egy szirti sas látható rajta, mely előtt egy pajzs van. A pajzs felső részén egy hajó látható, mely a város vízi útjaira utal, a lejjebb található három csík Manchester három folyóját jelképezi. Alul olvasható a latin mottó: "Superbia in Praelia", ami magyarul ennyit jelet: "Büszkeség és Küzdelem". A sas felett látható még három csillag.
A City korábban még két címert használt, az elsőt 1970-től kezdve, mely kör alakú volt, közepén ugyanaz a pajzs volt, mint a mostanin és köré volt írva a csapat neve. Ezt 1972-ben egy felújított változat váltotta. A pajzs alsó részébe Lancashire vörös rózsája került. A kupadöntőkön a csapat mezein általában a városi címer volt látható, ezzel jelezve, hogy büszkén képviselik Manchestert.
2016 nyarától új címert használ a klub, mely az 1972-es címer felújított változata. A pajzs alakja, valamint a színvilág is kicsit megváltozik, a vörös rózsa kék háttért kap, illetve felkerül a címerre a klub alapítási éve is.
Stadion
szerkesztés
A klub jelenlegi stadionja az Etihad Stadion, egy világszínvonalú 53 400 férőhelyes létesítmény, mely a 2002-es Nemzetközösségi játékok után épült. A City a 2002–03-as idény vége óta játszik itt, akkor költöztek ugyanis ki a Maine Roadról. A stadion névhasználati jogát 2011-ben adták el a főszponzornak, a dubaji Etihad légitársaságnak; ezt megelőzően a stadiont City of Manchester Stadiumnak nevezték.
A beköltözés előtt a csapat 35 millió fontot költött különböző munkálatokra, például a játéktér lesüllyesztésére. Ezen kívül még egy szint került a meglévők fölé és megépült a North Stand lelátó. A felújított építményt a City egy FC Barcelona elleni barátságos meccsel nyitotta meg, melyet 2-1-re megnyertek és az első gólt Nicolas Anelka szerezte.
A manchesteriek több pályát használtak történetük során. 1880 és 1887 között például öt különböző helyen játszottak, majd a Hyde Roadon telepedtek le hosszabb időre (36 évre). 1920-ban tűz ütött ki a stadionban és a főlelátó elpusztult, ezért a City a 84 000 néző befogadására alkalmas Maine Roadra költöztek, melyet tervezői az „Észak Wembley-je”-ként emlegettek. 1934. március 3-án 84 569 szurkoló váltott jegyet a Stoke City elleni FA-kupa-meccsre, ami angol rekord a klubcsapatokat illetően. A Maine Roadot többször is felújították, befogadóképessége az évek alatt egészen 32 000-re csökkent.
Játékosok
szerkesztésJelenlegi keret
szerkesztésUtolsó módosítás: 2024. április 21.[4]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
| Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték (€) | Szerződés lejárta |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapusok | |||||||
| 18 | Stefan Ortega | 
|
Hofgeismar | 1992. november 6. (32 éves) | Arminia Bielefeld
|
9 000 000 | 2025.06.30. |
| 31 | Ederson |  
|
Osasco | 1993. augusztus 17. (31 éves) | SL Benfica
|
40 000 000 | 2026.06.30. |
| 33 | Scott Carson |
|
Whitehaven | 1985. szeptember 3. (39 éves) | Derby County FC
|
200 000 | 2024.06.30. |
| Védők | |||||||
| 2 | Kyle Walker 
|
|
Sheffield | 1990. május 28. (34 éves) | Tottenham Hotspur FC
|
13 000 000 | 2026.06.30. |
| 3 | Rúben Dias |
|
Amadora | 1997. május 14. (27 éves) | SL Benfica
|
80 000 000 | 2027.06.30. |
| 5 | John Stones |
|
Barnsley | 1994. május 28. (30 éves) | Everton FC
|
38 000 000 | 2026.06.30. |
| 6 | Nathan Aké |  
|
Hága | 1995. február 18. (29 éves) | AFC Bournemouth
|
40 000 000 | 2027.06.30. |
| 21 | Sergio Gómez |
|
Badalona | 2000. szeptember 4. (24 éves) | .svg){kind=small} RSC Anderlecht
|
10 000 000 | 2026.06.30. |
| 24 | Joško Gvardiol | 
|
Zágráb | 2002. január 23. (22 éves) | RB Leipzig
|
75 000 000 | 2028.06.30. |
| 25 | Manuel Akanji |  
|
Wiesendangen | 1995. július 19. (29 éves) | Borussia Dortmund
|
42 000 000 | 2027.06.30. |
| 82 | Rico Lewis |
|
Bury | 2004. november 21. (20 éves) | Utánpótlásból került fel | 38 000 000 | 2028.06.30. |
| Középpályások | |||||||
| 8 | Mateo Kovačić |
|
Linz | 1994. május 6. (30 éves) | Chelsea FC
|
30 000 000 | 2027.06.30. |
| 16 | Rodri |
|
Madrid | 1996. június 22. (28 éves) | Atlético de Madrid
|
110 000 000 | 2027.06.30. |
| 17 | Kevin De Bruyne |
|
Drongen | 1991. június 28. (33 éves) | VfL Wolfsburg
|
60 000 000 | 2025.06.30. |
| 20 | Bernardo Silva |
|
Lisszabon | 1994. augusztus 10. (30 éves) |  AS Monaco FC
|
80 000 000 | 2026.06.30. |
| 27 | Matheus Nunes |
|
Rio de Janeiro | 1998. augusztus 27. (26 éves) | Wolverhampton Wanderers FC
|
50 000 000 | 2028.06.30. |
| Támadók | |||||||
| 9 | Erling Haaland | 
|
Leeds | 2000. július 21. (24 éves) | Borussia Dortmund
|
180 000 000 | 2027.06.30. |
| 10 | Jack Grealish | 
|
Birmingham | 1995. szeptember 10. (29 éves) | Aston Villa FC
|
65 000 000 | 2027.06.30. |
| 11 | Jérémy Doku | 
|
Borgerhout | 2002. május 27. (22 éves) | Stade Rennais FC
|
65 000 000 | 2028.06.30. |
| 19 | Julián Álvarez |
|
Calchín | 2000. január 31. (24 éves) | River Plate
|
90 000 000 | 2028.06.30. |
| 47 | Phil Foden |
|
Stockport | 2000. május 28. (24 éves) | Utánpótlásból került fel | 130 000 000 | 2027.06.30. |
| 52 | Oscar Bobb | 
|
Oslo | 2003. július 12. (21 éves) | Utánpótlásból került fel | 25 000 000 | 2029.06.30. |
| Kölcsönadott játékosok | |||||||
| Név | Poszt | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Kölcsönben itt | Érték (€) | Kölcsön lejárta |
| Issa Kaboré | védő | 
|
Bobo-Dioulasso | 2001. május 12. (23 éves) | Luton Town FC
|
10 000 000 | 2024.05.31. |
| Josh Wilson-Esbrand | védő | 
|
London | 2002. december 26. (21 éves) | Cardiff City FC
|
4 000 000 | 2024.05.31. |
| Yan Couto | védő |
|
Curitiba | 2002. június 3. (22 éves) | Girona FC
|
15 000 000 | 2024.06.30. |
| João Cancelo | védő |
|
Barreiro | 1994. május 27. (30 éves) | FC Barcelona
|
30 000 000 | 2024.06.30. |
| Taylor Harwood-Bellis | védő |
|
Stockport | 2002. január 30. (22 éves) | Southampton FC
|
22 000 000 | 2024.05.31. |
| Kalvin Phillips | középpályás |
|
Leeds | 1995. december 2. (28 éves) | West Ham United FC
|
28 000 000 | 2024.06.30. |
| Máximo Perrone | középpályás |
|
Buenos Aires | 2003. január 7. (21 éves) | UD Las Palmas
|
7 500 000 | 2024.06.30. |
| Claudio Echeverri | középpályás |
|
Resistencia | 2006. január 2. (18 éves) | River Plate
|
15 000 000 | 2024.12.31. |
| James McAtee | középpályás |
|
Salford | 2002. október 18. (22 éves) | Sheffield United FC
|
12 000 000 | 2024.05.31. |
A 23-as mezt már soha nem fogják kiosztani senkinek. A klub vezetőinek határozata szerint Marc-Vivien Foé emlékének tartják fenn.
Szezonok
szerkesztés
Híres korábbi játékosok
szerkesztésAz első szereplés zárójelben.
- 1920 előtt: Billy Meredith (1894).
- 1920-as évek: Sam Cowan (1924), Eric Brook (1928), Matt Busby (1929).
- 1930-as évek: Frank Swift (1933), Peter Doherty (1936).
- 1940-es évek: Roy Clarke (1946), Bert Trautmann (1949).
- 1950-es évek: Roy Paul (1950), Don Revie (1951), Joe Hayes (1953), Alan Oakes (1958).
- 1960-as évek: Denis Law (1960), Neil Young (1961) Mike Doyle (1964), Mike Summerbee (1965), Colin Bell (1966), Tony Book (1966), Francis Lee (1967), Joe Corrigan (1967).
- 1970-es évek: Dennis Tueart (1974), Dave Watson (1975).
- 1980-as évek: Trevor Francis (1981), Paul Lake (1987), David White (1987)
- 1990-es évek: Niall Quinn (1990), Uwe Rösler (1994), Georgiou Kinkladze (1995), Paul Dickov (1996), Shaun Goater (1998), Shaun Wright-Phillips (1999).
- 2000-es évek: Ali Benarbia (2001), Marc-Vivien Foé (2002), Nicolas Anelka (2002).
Menedzserek
szerkesztés
Sikerlista
szerkesztés- Angol első osztály (First Division (1889-1992)/Premier League (1993-tól)
- Bajnok (10): 1936–37, 1967–68, 2011–12, 2013–14, 2017–18, 2018–19, 2020–21, 2021–22, 2022–23, 2023–24
- FA-kupa (The FA Cup)
- Bővebben:
- 1904 – a Bolton ellen 1-0-ra győzött.
- 1934 – a Portsmouth ellen 2-1-re győzött.
- 1956 – a Birmingham City ellen 3-1-re győzött.
- 1969 – a Leicester City ellen 1-0-ra győzött.
- 2011 – a Stoke City ellen 1-0-ra győzött.
- 2019 – a Watford ellen 6-0-ra győzött.
- 2023 – a Manchester United FC ellen 2-1-re győzött.
- 6-szoros ezüstérmes: 1926, 1933, 1955, 1981, 2013, 2024
- Ligakupa (League Cup)
- Bővebben:
- 1970 – a West Bromwich ellen 2-1-re győzött.
- 1976 – a Newcastle ellen 2-1-re győzött.
- 2014 – a Sunderland ellen 3-1-re győzött.
- 2016 – a Liverpool FC ellen hosszabbítás után 3-1-re győzött.
- 2018 – az Arsenal FC ellen 3-0-ra győzött.
- 2019 – a Chelsea FC ellen hosszabbítás után tizenegyesekkel győzött.
- 2020 – az Aston Villa ellen 2-1-re győzött.
- 2021 – a Tottenham Hotspur ellen 1-0-ra győzött.
- 1-szeres ezüstérmes: 1974
- 1974 – a Wolverhampton ellen vesztett 2-1-re.
- Szuperkupa (Charity Shield/Community Shield)
- Bővebben:
- 1937 – a Sunderland ellen 2–0-ra győzött.
- 1968 – a West Bromwich ellen 6–1-re győzött.
- 1972 – az Aston Villa ellen 1–0-ra győzött.
- 2012 – a Chelsea ellen 3–2-re győzött.
- 2018 – a Chelsea ellen 2–0-ra győzött.
- 2019 – a Liverpool ellen 1–1 után tizenegyesekkel győzött.
- 2024 – a Manchester United ellen 1–1 után tizenegyesekkel győzött.
- 6-szoros ezüstérmes: 1934, 1956, 1969, 1973, 2011, 2014
- 1934 – az Arsenal ellen vesztett 4–0-ra.
- 1956 – az Manchester United ellen vesztett 1–0-ra.
- 1969 – az Leeds United ellen vesztett 2–1-re.
- 1973 – az Burnley ellen vesztett 1-0–ra.
- 2011 – az Manchester United ellen vesztett 3–2-re.
- 2014 – az Arsenal ellen vesztett 3–0-ra.
Nemzetközi szereplés
szerkesztés- UEFA-bajnokok ligája
- Kupagyőztesek Európa-kupája
- Győztes (1): 1970
- UEFA-szuperkupa
- Győztes (1): 2023
- FIFA-klubvilágbajnokság
- Győztes (1): 2023
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ MCFC Stats
- ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
- ↑ Club statement (angol nyelven). www.mancity.com. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
- ↑ Manchester City - Club profile (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. július 27.)
Források
szerkesztésKapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Vályi Bence: Man City. A holnap csapata; szerk. Galambos Dániel; G-Adam, Budapest, 2023
