Főmenü megnyitása

Wigan Athletic FC

labdarúgó-egyesület

A Wigan Athletic Football Club egy angol futballcsapat Wiganben, Lancashire-ben. Jelenleg az angol labdarúgás második osztályában, a Championship-ben szerepelnek. 2005 és 2013 között a Premiership tagja volt, és 1932-es alapításával a mai napig a legfiatalabb klub a Premier League történetében. Stadionjuk a DW Stadion, melyet a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal együtt használnak.

Wigan Athletic
Csapatadatok
Teljes csapatnév Wigan Athletic Football Club
Becenév The Latics
SzékhelyWigan, Anglia
Alapítva1932
Klubszínek          
Stadion DW Stadion
25 138 fő
Vezetőedző Anglia Paul Cook
Elnök Anglia Darren Royle
Bajnokság Championship
Nemzeti sikerek
angol Kupagyőztes1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
A Wikimédia Commons tartalmaz Wigan Athletic témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Élet a regionális bajnokságokbanSzerkesztés

A Wigan Athletic 1932-ben alakult, amikor a város addigi csapata, a Wigan Borough tönkrement. Korábban a Wigan County, a Wigan United, a Wigan Town és a Wigan Rovers is csődöt jelentett, majd bezárta kapuit. Megalakulása után az Athletic megvásárolta a Borough stadionját, a Springfield Parkot majd belépett a Cheshire County League-be.

Már az első éveikben felállítottak egy új rekordot az FA Kupában. Az 1934/35-ös sorozatban az első körben 6-1-re verték a Carlisle Unitedet, ami máig rekord különbség egy ligán kívüli és egy ligacsapat között. Ezt az eredményt eddig két csapatnak, a Boston Unitednek (1955) és a Hereford Unitednek (1957) sikerült megismételnie.

1945-ben a Latics belépett a Lancashire Combinationbe, 1950-ben pedig közel kerültek hozzá, hogy felvételt nyerjenek a Labdarúgó Ligába, de a szavazáson végül a Scunthorpe United győzött. Az FA Kupa 1953/54-es kiírásában 27 526 néző volt kíváncsi a Hereford United elleni meccsükre, ami máig klubrekord és a ligán kívüli csapatok között is rekordnak számít. 1961-ben a csapat visszalépett a Cheshire Football League-be.

Belépés a ligábaSzerkesztés

     
 
 
A Wigan első meze a ligában.

1968-ban a Wigan alapító tagja lett a Northern Premier League-nek. 34 sikertelen próbálkozás után aztán 1972-ben beléptek a Skót Labdarúgó Liga másodosztályába. 1978-ban pedig az Angol Labdarúgó Ligába is bejutottak, a negyedosztályban utolsó helyen végző Southportot váltva. Bár a Boston United nyerte meg az ötödosztály küzdelmeit, stadionjuk nem felelt meg a liga követelményeinek, így a második helyen végző Athletic juthatott fel. A negyedosztályban első szezonjukban hatodikok lettek, majd két évvel később feljutotta a Division Three-be, ahol tíz évet töltöttek. 1985-ben megnyerték első trófeájukat, a Football League Trophyt, mely a kis ligacsapatok számára kiírt kupasorozat.

1993-ban a gárda kiesett a harmadosztályból, majd elérte története legrosszabb eredményét a ligában, amikor a negyedosztályban csak 19. lett. Az 1994/95-ös idényben aztán stabil középcsapattá váltak.

Száguldás fölfeléSzerkesztés

1995-ben egy helyi milliomos, Dave Whelan felvásárolta a klubot, mely akkoriban a negyedosztályban játszott. Az új tulajdonos célja az volt, hogy feljuttassa a gárdát a Premiershipbe. Akkor sokan kinevették, de 10 év múlva álma valóra vált.

Az első előrelépés 1997-ben következett be, amikor John Deehan menedzser irányítása alatt bajnokként jutottak fel a harmadosztályba. Deehan utódja, Ray Mathies 1999-ben rájátszásig vezette csapatát, de az elődöntőben 2-1-re kikaptak a Manchester Citytől 2-1-es összesítéssel. A másodosztályba való felkerülés tehát még váratott magára. John Benson lett az új vezetőedző, aki alatt szinte végig a harmadosztály első két helyén álltak, a rivális Preston North Endet 4-1-re verték idegenben. A szezon második felére azonban leromlott a formájuk és automatikus feljutás helyett osztályozó várt rájuk, ahol ismét elvéreztek. A teljesítmény romlása főként annak köszönhető, hogy a gárda leggólerősebb támadója, Stuart Barlow távozott, helyére pedig jóval gyengébb játékosok érkeztek.

Ezután Benson sportigazgató lett, a kispadra pedig Bruce Ricoh ült le. Ricoh-nak sok fontos játékos sérülése nehezítette meg a dolgát, így nem csoda, ha nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Így a mester 2001 februárjában távozott. Helyét ideiglenesen Colin Greenall vette át, majd Steve Bruce érkezett a Latcshez. Az új menedzser érkezésével ismét javult a teljesítményük, de a rájátszásban ismét vereséget szenvedtek, ezúttal a Readingtől. Ezután Bruce a Crystal Palace-hoz szerződött.

2001-ben a Wigan egyik korábbi játékosa, Paul Jewell lett a menedzser, aki egy hullámzó első szezon után megnyerte a harmadosztályt a 2002/03-as évadban. Első másodosztályú szezonjukban hetedikek lettek, kis híján bejutottak a rájátszásba, de az utolsó mérkőzésükön az utolsó pillanatban kaptak egy gólt a West Hamtől, így a Crystal Palace végzett a hatodik helyen.

A következő szezonban másodikként végeztek a Championshipben a Sunderland mögött, így feljutottak a Premier League-be. A legtöbb szurkoló 2005. május 8-át tartja a Latics legemlékezetesebb napjának, hiszen ekkor dőlt el végleg a feljutás.

A Wigan a Premier League-benSzerkesztés

 
A Wigan első Premiership meccse, a Chelsea ellen.

Az eddigi legnagyobb kihívásra készülődő Wigan a nyári átigazolási időszakban leszerződtette Henri Camarát, Damien Francist, Ryan Taylort, Josip Skokót, Michael Pollittot, Stephane Henchoz-t, David Connollyt és Arjan De Zeeuw-öt. Ekkor érkezett az addig mindenki számára ismeretlen Pascal Chimbonda is a Bastiától 500 000 fontért. Szerencsétlen módon azonban az eddig rendkívül fontos gólokat szerző Nathan Ellington távozott a West Bromwich Albion kedvéért.

A Latics már az első meccsén történelmet írhatott volna, hiszen a bajnoki címvédővel, az akkor szinte verhetetlennek tartott Chelsea-vel játszottak. Veszélyesebb helyzeteket alakítottak ki, mint ellenfelük, de végül Hernan Crespo 92. percben lőtt gólja a Kékek javára döntött. A meccs után a londoniak menedzsere, José Mourinho azt mondta, csapata nem érdemelt győzelmet.

2005 novemberére a gárda mindenki megdöbbenésére a második helyen állt, akkora már elmondhatták magukról, hogy megverték az Evertont, a Bolton Wandererst, a Newcastle Unitedet, az Aston Villát, a Fulhamet és a Portsmouth-t.

Az Athletic remek formája továbbra is kitartott és 2006 januárjában az Arsenalt legyőzve bejutottak a Ligakupa döntőjébe. Ez volt az első komolyabb kupadöntőjük, de itt már nem termett babér a számukra, 4-0-s vereséget szenvedtek a kirobbanó formában lévő Wayne Rooney által vezérelt Manchester Unitedtől.

Januárban a klubhoz érkezett Paul Scharner, aki hamar közönség kedvenc lett remek teljesítményei és fontos góljai miatt. Az addig ismeretlen Chimbonda pedig helyet kapott a franciák keretében a 2006-os vb-n. A szezon végén 10. lett a csapat, Chimbonda pedig a Tottenham Hotspurhöz igazolt 5,5 millió fontért.

Nyáron több tapasztalt játékost is eladtak, így nem volt meglepő, hogy gyengén kezdték a 2006/07-es szezont. Később aztán javult a teljesítményük és sorozatban négy győzelmet arattak a Manchester City, a Bolton Wanderers, a Fulham és a Charlton Athletic ellen. 2006. december 13-án 1-0-s vereséget szenvedtek az Arsenaltól, ezzel egy újabb rossz sorozat vette kezdetét és utána sorozatban hét meccset veszítettek el.

2007. május 13-án került sor a bent maradást eldöntő csatára a Wigan és a Sheffield United között. A 10 emberrel játszó Latics végül 2-1 arányban győzedelmeskedett egy drámai meccsen, így bent maradt. Egy nappal később Paul Jewell lemondott, helyére Chris Hutchings érkezett.

Hutchings tapasztalt, jól ismert játékosokat igazolt (Titus Bramble, Antoine Sibierski, Mario Melchiot, Carlo Nash, stb.), de 2007. november 5-én kirúgták, mert a gárda a kiesőzónába került. Frank Barlow vette át ideiglenesen az irányítást, de rögtön első meccsén a csapat 4-0-s vereséget szenvedett a Tottenham Hotspurtől.

November 19-én Steve Bruce visszatért a kispadra és vezetésével végül a 14. helyet szerezte meg az Athletic.

2009-ben a klub korábbi játékosát, Roberto Mártinezt nevezte ki menedzseri posztra. egymás után három évad során benntartotta a kiesőjelölt csapatot, mindig emlékezetes hajrákat produkálva. 2012-ben, az utolsó fordulók egyikében a bajnokesélyes Manchester Unitedet hazai pályán megverték, érdekesség, hogy pontegyenlőséggel bukta el a United a bajnokságot a városi rivális City ellen.

2013 májusában a Manchester City ellen győzött 1-0-ra az FA Kupa döntőjében, a rendes játékidő leteltét követően fejelt góllal. A Wigan első jelentős trófeáját nyerte.

A mélyrepülésSzerkesztés

Az öröm nem tartott sokáig; pár nappal ezután az Arsenal ellen 4-1-re kikaptak az Emiratesben. A Wigan nyolc élvonalbeli szezon után a második osztályban folytatja. Habár a csapat kiesett a Championshipbe, az FA-kupa megnyerésével megmérettethették magukat az Európa-ligában. Az orosz Rubin Kazany, a szlovén NK Maribor és a belga Waregem csapatai ellen azonban sok babér nem termett, így csoportjuk utolsó helyén végeztek. A másodosztályban töltött első szezonjukban megszerzett ötödik hely, rájátszásra jogosította az együttest, de a Queens Park Rangers jobbnak bizonyult. 2014-2015-ben, borzasztó évet produkálva, a 23-ik, kieső helyen végeztek, így a harmadosztály tagjaivá váltak. Egy szezon után sikerült visszakerülni a másodosztályba, a 2016-2017-es szezon végén azonban újra kiestek a harmadosztályba. A 2017-2018-as idény végén a csapat a harmadosztály bajnokaként visszakerült a másodosztályba.

StadionSzerkesztés

A Wigan Athletic jelenlegi stadionja a DW Stabium, melyet az 1999/00-es szezon előtt vettek használatba. Építése 30 millió fontba került és közösen használják a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal. Korábban a Springfield Park volt az otthonuk, melyet a város korábbi csapata, a Wigan Borough "hagyott rájuk".

A JJB-ben 2008. május 11-én regisztrálták a legtöbb nézőt, akkor 25 133-an voltak kíváncsiak a Manchester United elleni találkozóra.

A modern, minden szabálynak megfelelő létesítményt hivatalosan 1999. augusztus 4-én nyitották meg egy Manchester United elleni barátságos meccsel.


SikerlistaSzerkesztés

Liga

Championship

  • Győztes (1): 2004-05

The Football League

  • Győztes (2): 2002-03, 2015-16

The Football League

  • Győztes (1): 1996-97

Kupa

  FA-kupa
  Ligakupa

Football League Trophy

  • Győztes (2): 1984-85, 1998-99

FA Trophy

  • Második (1): 1972-73

Egyéb cimek

Északi Premier League bajnokság

  • Győztes (2): 1970-71, 1974-75

Northern Premier League Challenge Cup

  • Győztes (1): 1971-72

Cheshire County League

  • Győztes (3): 1933-34, 1934-35, 1935-36

KlubrekordokSzerkesztés

Jelentős játékosokSzerkesztés

Jelentős edzőkSzerkesztés

Szakmai stábSzerkesztés

Tulajdonos IEC
Elnök   Darren Royle
Tiszteletbeli elnök   Dave Whelan
Vezetőedző   Paul Cook
Másodedző   Leam Richardson
Másodedző   Anthony Barry
Kapusedző   Nick Colgan
Csapatorvos   Dr Jonathan Tobin
Orvosi stáb vezető   Andrew Procter
Sporttudományi vezető   Nick Meace

JátékoskeretSzerkesztés

2019. március 23-án lett frissítve:

Mezszám   Név   Nemzet Posztok   Szül. év (kor)   Megjegyzés:
Kapusok
1 Christian Walton   angol kapus 1995. november 9. (24 éves) kölcsönben a Brighton & Hove Albion
23 Jamie Jones   angol kapus 1989. február 18. (30 éves)
37 Dan Lavercombe   angol  kapus 1996. május 16. (23 éves)
40 Owen Evans   walesi  kapus 1996. november 28. (23 éves)
Védők
2 Nathan Byrne   angol hátvéd 1992. június 5. (27 éves)
3 Antonee Robinson   amerikai  hátvéd 1997. augusztus 8. (22 éves) kölcsönben a Evertontól
6 Danny Fox   skót  hátvéd 1986. május 29. (33 éves)
12 Reece James   angol hátvéd 1999. december 8. (20 éves) kölcsönben a Chelseatől
21 Cédric Kipré   elefántcsontparti hátvéd 1996. december 9. (23 éves)
22 Chey Dunkley   angol hátvéd 1992. február 13. (27 éves)
30 Jonas Olsson   svéd hátvéd 1983. március 10. (36 éves)
Középpályások
4 Darron Gibson   ír középpályás 1987. október 25. (32 éves)
5 Sam Morsy     egyiptomi középpályás 1991. szeptember 10. (28 éves) csapatkapitány
7 Jamie Walker   skót középpályás 1993. június 25. (26 éves)
10 Josh Windass   angol középpályás 1994. január 9. (25 éves)
13 Anthony Pilkington   ír középpályás 1988. június 6. (31 éves)
14 Beni Baningime   kongói középpályás 1998. szeptember 9. (21 éves) kölcsönben a Evertontől
16 Shaun MacDonald   walesi középpályás 1988. június 17. (31 éves)
17 Michael Jacobs   angol középpályás 1991. november 4. (28 éves)
18 Gary Roberts   angol középpályás 1984. március 18. (35 éves)
20 Kal Naismith   skót középpályás 1992. február 18. (27 éves)
25 Nick Powell   angol középpályás 1994. március 23. (25 éves)
36 Lee Evans   walesi középpályás 1994. július 24. (25 éves)
Csatárok
11 Gavin Massey   angol csatár 1992. október 4. (27 éves)
15 Callum McManaman   angol csatár 1991. április 25. (28 éves)
28 Leon Clarke   angol csatár 1985. február 10. (34 éves) kölcsönben a Sheffield Unitedtől
41 Joe Garner   angol  csatár 1988. április 12. (31 éves)
44 Devante Cole   angol  csatár 1995. május 10. (24 éves)

KölcsönbenSzerkesztés

# Név Nemzet Posztok Szül. év (kor) kölcsönben: meddig:
kapusok
Jordan Perrin   angol kapus 1999. szeptember 17. (20 éves) kölcsönben a Runcorn Linnets-nél 2019. június 30-ig
hátvédek
Tylor Golden   angol hátvéd 1999. november 8. (20 éves) kölcsönben a Droylsden-nél 2019. június 30-ig
Középpályások
Luke Burgess   portugál középpályás 1999. március 3. (20 éves) kölcsönben a Barrow-nál 2019. június 30-ig
Luke Burgess   angol középpályás 1999. március 3. (20 éves) kölcsönben a Barrow-nál 2019. június 30-ig
Ollie Crankshaw   angol középpályás 1998. augusztus 12. (21 éves) kölcsönben a Curzon Ashton-nál 2019. június 30-ig
Csatárok
8 James Vaughan   angol csatár 1988. július 14. (31 éves) kölcsönben a Barrow-nál 2019. június 30-ig
Callum Lang   angol csatár 1998. szeptember 8. (21 éves) kölcsönben az Oldham Athletic-nél 2019. június 30-ig
Joe Piggott   angol csatár 1998. június 23. (21 éves) kölcsönben az Altrincham-nál 2019. június 30-ig

ForrásokSzerkesztés