Főmenü megnyitása

Fulham FC

angol labdarúgó-egyesület

A Fulham Football Club egy angol futballcsapat London délnyugati részén, Fulhamben. 1879-ben (október 19.) alapították, tehát 2004-ben volt 125 éves a klub. Jelenleg az angol labdarúgás első osztályában, a Premier League-ben szerepel. A Fulham a legrégebbi londoni profi klub (létezik egy Cray Wanderers nevű csapat, melyet 1860-ban hoztak létre, de az félprofi státuszban van).

Fulham FC
Csapatadatok
Teljes csapatnév Fulham Football Club
Becenév The Cottagers
The Whites
SzékhelyFulham, London, Anglia
Alapítva1879. október 19.
Klubszínek          
Stadion Craven Cottage
25 700 fő
Vezetőedző Scott Parker
Elnök Pakisztán Shahid Khan
Bajnokság Premier League
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fulham FC témájú médiaállományokat.

Az 1960-as évek legnagyobb részét az élvonalban töltötték, de komolyabb sikert máig nem értek el. 1975-ben, másodosztályúként bejutottak az FA Kupa döntőjébe, de kikaptak a West Ham Unitedtől. 2002-ben az UEFA-Kupába is bejutottak, miután az Intertotó-kupában legyőzték a Bolognát. Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatából a Hertha Berlin ellen estek ki. Az 1990-es évek közepén egy rövid időszakot a negyedosztályban is eltöltöttek, de a 2000-es évek elejére látványosan megerősödtek.

Stadionjuk 1896 óta a Craven Cottage, mely a Temze folyó partján található. Két évet a Loftus Roadon is eltöltöttek, mikor a Craven Cottage-et felújították, hogy megfeleljen a Premier League kritériumainak. A csapat edzőpályája a Motspur Park közelében található. Itt van még a Fulham ifiakadémiája és a tartalékok kis stadionja is. A Fehérek női csapata is itt játszott, amíg meg nem szüntették (azóta a klubtól függetlenül újra megalakult).

A Fulham a 2007/08-as szezon utolsó napján, a Portsmouth legyőzésével maradt bent a Premier League-ben. Az Európa Liga első, 2009-10-es kiírásának a döntőjéig menetelt, de ott az Atlético Madrid bizonyult jobbnak. A 2017-18-as szezonban a Derby Country-t győzték le 2-0-ra a rájátszásban, így újra az első osztályban szerepelhetnek.

Tartalomjegyzék

KlubtörténetSzerkesztés

1879–1898: Amatőr évekSzerkesztés

A Fulhamet 1879-ben hívők alapították Fulham St Andrew's Church Sunday School néven. 1887-ben a csapat megnyerte a Nyugat-Londoni Amatőr Kupát, egy évvel később rövidítették le nevüket a mostani formájára. 1893-ban először indultak a Nyugat-Londoni Ligában, melyet rögtön meg is nyertek. Első saját mezük félig piros, félig fehér volt és az 1886/87-es idényben vezették be. 1896-ban költöztek a Craven Cottage-re, a stadionavatót egy ma már nem létező csapat, a Minerva ellen játszották.

1898–1907: Southern LeagueSzerkesztés

1898. december 12-én a Fehérek profivá váltak és beléptek a Southern League (Déli Liga) másodosztályába. A Southern League-nek két lépcsője van, melyek ma a heted- és nyolcadosztálynak felelnek meg. Ekkor a játékosok olyan mezeket viseltek, melyek ma leginkább az Arsenaltól megszokottak. Az 1902/03-as idényben bejutottak a Southern League elsőosztályába, ekkor teljesen fehér szerelésre váltottak. Kétszer is megnyerték az SL-t, 1906-ban és 1907-ben.

1907–1949: Belépés a Labdarúgó LigábaSzerkesztés

A második Souther League-sikert követően a csapat belépett az Angol Labdarúgó Ligáa (The Football League). A másodosztályba sorolták őket és 1907. szeptember 3-án lejátszották első meccsüket, melyen 1-0-ra kikaptak a Hull Citytől. Az első győzelemre mindössze négy napot kellett várni, a Fulham 1-0 arányú sikert aratott a Derby County ellen idegenben. Első szezonjukban negyedikek lettek, mindössze három ponttal lemaradva a feljutást érő második helyről. Ennek alapján mindenki jobb folytatást várt, de sokáig ez maradt a legjobb szezonjuk ebben az osztályban. Az 1927/28-as idényben 42 meccsükből mindössze 13-at nyertek meg és kiestek a harmadosztály déli csoportjába.

Az 1907/08-as szezon egyik legjobb meccse fulhami szempontból a Luton Town 8-3-as legyőzése volt az FA Kupában Ekkor a gárda az elődöntőbe is bejutott, de ott megalázó, 6-0-s vereséget szenvedtek. 1910-ben megnyerték a London Challenge Cupot.

Ebben az időszakban a klub elnöke, az üzletember és politikus Henry Norris akaratán kívül hozzájárult a később nagy riválissá vált Chelsea megalapításában. Egy Gus Mears nevű üzletember szerette volna arra a helyre költöztetni a Fulhamet, ahol ma a Stamford Bridge, a Kékek stadionja áll, de Norris ezt elutasította. Mears ekkor úgy döntött, megalapítja saját csapatát, így alakult meg a Chelsea.

A londoniak negyedik próbálkozásra, az 1931/32-es évadban megnyerték a harmadosztály déli csoportjának küzdelmeit és feljutottak a második vonalba. Menetelésük során 111 pontot gyűjtöttek és 10-2-re verték a Torquay Unitedet. Kis híján rögtön az élvonalig szárnyaltak, de harmadikok lettek a Tottenham Hotspur és a Stoke City mögött. Ezt követően váltakozó eredmények követték egymást, közben egyszer ismét eljutottak az FA Kupa elődöntőjébe. 1938. október 8-án regisztrálták a máig legtöbb nézőt a Craven Cottage-en, az aznap rendezett Millwall elleni meccsre 49 335-en zsúfolódtak össze a lelátókon.

1939-ben kitört a második világháború, ami miatt a hivatalos bajnokságok szüneteltek. A harcok utáni első teljes idény az 1946/47-es volt. Az 1948/49-es szezonban a Fulham a másodosztály bajnoka lett és így feljutott az élvonalba.

1949–1969: a Fulham az élvonalbanSzerkesztés

A feljutás után elkeserítő eredmények következtek, előbb 17., majd 18. lett a gárda. Harmadik élvonalbeli szezonját pedig utolsóként zárta, így kiesett. 1951. május 20-án első alkalommal léptek pályára Észak-Amerikában, akkor egy labdarúgást népszerűsítő meccset játszottak a Celtic ellen Montréalban, 29 000-es tömeg előtt.

Néhány, Secon Divisionban eltöltött év után a csapat 1958-ban bejutott az FA Kupa elődöntőjébe, de ott, immár harmadszor kikaptak. Az 1958/59-es idény hozta meg a várva-várt feljutást. Ebben az időben igazolták le Graham Leggatot, aki 277-szer lépett pályára a fehérmezeseknél és 134 gólt szerzett, ezzel ő lett a klub ötödik legtöbb gólt szerző játékosa. 1960-ban 10. helyen zárták a pontvadászatot, ami egészen 2004-ig érvényes rekord volt (a 2003/04-es szezonban kilencedikek lettek).

Ezekben az években szinte mindig több, mint 30 000-en látogatták a Craven Cottage-en rendezett meccseket, annak ellenére, hogy a csapat szenvedett. Többször is látványosan menekültek meg a kieséstől, az egyik legemlékezetesebb az 1956/66-os szezon hajrája volt. 1966. február 26-án még csak 15 pontjuk volt 29 meccsből, az utolsó 13 meccsükből viszont 9-et megnyertek és 2-t döntetlenre adtak és ez elég volt a bent maradáshoz. 1968-ban már nem volt ilyen szerencséjük és kiestek, majd ezt követően rögtön még egy osztályt zuhantak, így a harmadik vonalban találták magukat.

Ha a Fulham történelméről van szó, nem lehet kihagyni Johnny Haynes nevét, aki a csapat egyik ikonja volt, gyakran "Mr. Fulham"-ként is emlegetik. 1950-ben, még tanulóként került a Craven Cottage-re és 1952 karácsonyán mutatkozhatott be a Southampton ellen. Haynes további 18 éven keresztül volt a klub játékosa és 657 meccsen lépett pályára. 1970. január 17-én játszotta búcsúmeccsét. Őt tartják az FFC valaha volt legkiválóbb játékosának. Az angol válogatottba is többször meghívták, de 1962-es autóbalesete után nem tudott olyan formába kerülni, mint előtte, így az 1966-os vb-re sem hívták meg. 2005-ben ismét autóbalesetet szenvedett, melyben életét vesztette.

1970–1994: Változó sikerek az élvonalon kívülSzerkesztés

A harmadosztályból az 1970/71-es szezonban jutottak fel a Fehérek másodikként. Megszerezhették volna történetük legnagyobb trófeáját az 1975-ös FA Kupa-döntőben, de ott 2-0-s vereséget szenvedtek a West Ham Unitedtől. Az 1970-es évek közepén több elismert játékost igazoltak le, például Alec Stockot, Alan Mulleryt és Bobby Moore-t.

A kupában való menetelés során a Fulha 11 meccs alatt jutott el a döntőbe, melyre a Wembley Stadionban került sor. Ekkor íródott a Viva el Fulham kezdetű szurkolói dal, melyet máig játszanak és énekelnek a meccseken. 1974-ben a Fulham-Milwall meccs volt az első brit találkozó, melyet vasárnap játszottak le.

A teljesítmény ismét romlani kezdett és az 1979/80-as szezonban a londoniak mindössze 11 meccset nyertek meg a maximális 42-ből, így kiestek a harmadosztályba. Ekkor Bobby Campbell menedzsert kirúgták és helyére Malcolm Macdonald került. Az 1980-as évek felében meglehetősen erős kerete volt a Fulhamnek, így nem csoda, hogy az 1981/82-es szezonban visszajutottak a Second Divisionba. 1980-ban a vezetőség megalapította Harlequins Rugby League nevű rögbi bajnokságot a bevételek növelése érdekében.

Nem sok kellett volna ahhoz, hogy visszajussanak az élvonalba is, de az 1982/83-as idény utolsó meccsén kikaptak a Derby Countytól. A találkozót egyébként a 88. percben félbe kellett szakítani, mivel a szurkolók berohantak a pályára. A klub adósságai egyre növekedtek, így meg kellett válnia legjobbjaitól, ezért senki nem lepődött meg az 1986-os kiesésen. 1987-ben kis híján tönkre ment a csapat, az is felmerült, hogy esetleg egyesülnek a QPR-ral, de ez nem történt meg. Végül egy korábbi játékos, Jimmy Hill segített a gárdának elkerülni a megszűnést.

1992-ben megalakult a Premier League, ekkor az FFC a harmadosztályban volt, melyet Third Divisionról Secon Divisionra neveztek át. Ezért több szurkoló is azzal viccelődött, hogy a csapat játék nélkül egy osztállyal feljebb került. Azonban 1994-ben innen is kiestek és a liga legalsó osztályába, a negyedosztályba kerültek.

1994–1996: A leggyengébb időszakSzerkesztés

Ivan Branfoot lett a Fehérek új menedzsere, aki első szezonjában nyolcadik helyig vezette csapatát. Ezt követte a valaha volt legrosszabb szezonjuk, az 1995/96-os, amikor mindössze a 17. helyet érték el. Az idény közben egyszer a Torquay Unitedtől is kikaptak, akik a legutolsó helyen álltak, bár ekkor a Fulham utolsó előtti volt. Branfoot hamar távozott a menedzseri posztról, de a klubnál maradt, egyéb feladatoka ellátva.

1996 februárjában az egyik akkori játékost, Micky Adamst nevezték ki menedzserré, ekkor kezdett újjászületni a csapat új időszámítás kezdődött a Craven Cottage-en. Adams először a kieséstől való félelmet hárította el, majd az 1996/97-es szezonban második helyen feljuttatta a fehérmezeseket. A mai rendszerben bajnokok lettek volna, mivel ugyanannyi pontjuk volt, mint a Wigannek és jobb volt a gólkülönbségük is, de ekkor még az számított, hogy ki lőtte a több gólt, ebben pedig a Latics bizonyult jobbnak.

1997–2001: Az al-Fájed alatti feltámadásSzerkesztés

Az egyiptomi milliomos, Mohammed al-Fájed az 1997/98-as évad előtt felvásárolta a csapatot és kirúgta Adamst egy gyenge rajt után. A tulajdonos nagynevű mesterekből szervezte meg klubja szakmai stábját és azt a célt tűzte ki, hogy öt éven belül már a Premier League-ben legyenek.

Az addigi vezetőedzőnek, Ray Wilkinsnek 1998 májusában távoznia kellett, feladatát Kevin Keegan vette át, aki az 1998/99-es szezonban a lehetséges 138-ból 101 pontot gyűjtött a csapattal, így a feljutás igen látványosra sikerült. Ebben az időben Chris Coleman volt a csapatkapitány és a legdrágább, első két osztályon kívüli játékos. Keegan távozott, hogy az angol válogatott szövetségi kapitánya legyen, ekkor al-Fájed a veterán játékost, Paul Bracewellt ültette le a kispadra.

Bracewellnek 2000 márciusában mennie kellett, miután a jó kezdet után látványosan javult a Fulham formája. Érkezett a francia Jean Tigana, aki több tehetséges fiatalt is leigazolt, például Louis Sahát. A 2000/01-es szezonban a Fehérek öt szezonon belül harmadszor ünnepeltek feljutást. 1968 után tehát először jutottak fel a legmagasabb osztályba, ráadásul nem öt, ahogy al-Fájed tervezte, hanem mindössze négy évre volt szükség ehhez. Közben Chris Coleman autóbalesetet szenvedett, ami miatt be kellett fejeznie profi karrierjét.

2001–2003: Bemutatkozás a PremiershipbenSzerkesztés

Néhány szkeptikuson kívül mindenki azt várta, hogy a Fulham tulajdonképpen gond nélkül bent marad az élvonalban, a legbátrabbak UEFA-Kupát vagy Bajnokok Ligáját érő helyezésekről beszéltek. Végül a tiszteletre méltó 13. pozíciót kaparintották meg. A 2002/03-as idényben veszélyesen közel kerültek a kieséshez, ekkor Al-Fayed úgy döntött, nem hosszabbítja meg Tigana szerződését. Távozás előtt a francia mester még megdöntötte az átigazolási klubrekordot Steve Marlet megszerzésével, aki 11,5 millió fontba került.

2003-tól napjainkigSzerkesztés

 
A Fulham (világoskékben) a Bolton ellen az FA Kupában, 2005-ben

Tigana távozása után Coleman vette át az irányítást a Craven Cottage-en, aki előbb 13., majd 12. helyig vezette a fehérmezeseket, közben Louis Saha a Manchester Unitedhez került. Ő lett az FFC legdrágábban eladott játékosa 13 millió fonttal. A 2005/06-os idény során több szép eredményt is elértek, például 6-1-re verték a West Bromwichot, legyőzték a rivális Chelsea-t és Liverpoolt is.

A 2006/07-es idény nem is kezdődhetett volna szörnyebben, rögtön az első fordulóban 5-1-es vereséget szenvedtek a Manchester Unitedtől. Ennek eredményeképp a fogadóirodák a Fulham kiesését tartották a legvalószínűbbnek. A januári átigazolási időszakban Coleman leigazolta Alekszej Szmertyint, Clint Dempsey-t, Simon Daviest és kölcsönvette Vincenzo Montellát az AS Romától. 2007. április 10-én rossz eredmények sorozata után felbontották Coleman szerződését.

Lawrie Sanchez vette át az irányítást, Coleman kirúgása után nem sok jel mutatott a fejlődésre, de a 2007/08-as szezon első meccsén kis híján sikerült legyőzniük a bajnokesélyes Arsenalt. David Healy már az első percben megszerezte a vezetést, de Robin van Persie egyenlített, Alexander Hleb pedig a 90. percben belőtte a győztes találatot. 2007 decemberében a fehérmezesek a kiesőzónában voltak, így Sancheznek mennie kellett.

Az új menedzser Roy Hodgson lett, aki azt a feladatot kapta, hogy tartsa bent a gárdát. Az új mester egy Bolton elleni döntetlennel kezdett, de öt nap múlva, az Aston Villa ellen első sikerét is begyűjtötte. Ezt egy újabb siker követte, a BL-be jutásért küzdő Everton ellen. A döntés azonban az utolsó fordulóra maradt, ahol Danny Murphy fejesével a Fehérek 1-0 arányban megverték a Portsmouth-t, így sikerült bent maradniuk.

Gera Zoltán a magyar válogatott csapatkapitánya 2008-ban elfogadta a Fulham FC ajánlatát, melynek értelmében 3+1 évre elkötelezte magát a dél-londoni klubhoz.

A klub a 2008-2009-es idényben a 7. helyet szerezte meg amellyel kiharcolta az Európa-liga szereplést.

A klub a 2009-2010-es szezonban a bajnokságban a középmezőnyben tanyázott, viszont az Európa-ligában látványos menetelésbe kezdtek, kiverték többek között a Juventust és a Hamburgot is, és a döntőbe jutottak, ahol azonban az Atlético Madrid Forlán duplájával 2-1-es győzelmet aratott. A klub kulcsemberei ebben a szezonban a center Bobby Zamora és az árnyék-ék Gera Zoltán.

Nemzetközi kupaszereplésSzerkesztés

Szezon Esemény Forduló Ellenfél 1. mérk. Visszav. Össz.
Intertotó-kupa 2002 2. forduló   FC Haka 0–0 1–1 1–1 (ilg)
3. forduló   PAE Egáleo 1–0 1–1 2–1
Elődöntő   Sochaux 1–0 2–0 3–0
Döntő   Bologna 2–2 3–1 5–3
UEFA-kupa 2002–2003 1. forduló   Hajduk Split 1–0 2–2 3–2
2. forduló   Dinamo Zagreb 3–0 2–1 5–1
3. forduló   Hertha BSC 1–2 0–0 1–2
Európa-liga 2009–2010 selejtező, 3. forduló   FK Vėtra 3–0 3–0 6–0
selejtező, rájátszás   Amkar Perm 3–1 0–1 3–2
csoportkör   CSZKA Szofija (i) 1–1
  FC Basel (o) 1–0
  AS Roma (o) 1–1
  AS Roma (i) 1–2
  CSZKA Szofija (o) 1–0
  FC Basel (i) 3–2
egyenes kieséses szakasz
  FK Sahtar Doneck (o) 2–1
  Sahtar Doneck (i) 1–1
  Juventus FC (i) 1–3
  Juventus (o) 4–1
  VfL Wolfsburg (o) 2–1
  VfL Wolfsburg (i) 1–0
  Hamburger SV (i) 0–0
  Hamburger SV (o) 2–1
döntő   Atlético Madrid 1–2

Összesítés

Esemény M Gy D V Lg Kg Gk
Európa-liga 015 08 4 3 018 011 0+7
UEFA-kupa 06 03 2 1 09 05 0+4
Intertotó-kupa 09 04 4 1 11 06 0+5
Összesen 30 15 10 4 38 22 +16

M = Lejátszott mérkőzések; Gy = Győzelmek; D = Döntetlenek; V = Vereségek; Lg = Lőtt gólok; Kg = Kapott gólok; Gk = Gólkülönbség

StadionokSzerkesztés

1879 és 1896 között a csapat nem rendelkezett saját otthonnal, így kényszerűségből rengeteg különböző pályán kényszerült a mérkőzéseit lejátszani. Ezekben az években többször előfordult, hogy csak egy füves terület szolgált a mérkőzés helyszínéül, emiatt nem ismerjük pontosan ezt az időszakot. Az alábbi listán is több ilyen helyszín szerepel. Mikor 1894-ben megvásárolták a mai Cravan Cottage területét még két évig kellett várniuk, mire játszhattak ott.

VezetőedzőkSzerkesztés

Név -tól -ig
  Harry Bradshaw 1904 1909
  Phil Kelso 1909 1924
  Andy Ducat 1924 1926
  Joe Bradshaw 1926 1929
  Ned Liddell 1929 1931
  James McIntyre 1931 1934
  Jimmy Hogan 1934 1935
  Jack Peart 1935 1948
  Frank Osborne 1948 1949
  Bill Dodgin 1949 1953
  Frank Osborne 1953 1956
  Doug Livingstone 1956 1958
  Bedford Jezzard 1958 1964
  Vic Buckingham 1965 1968
  Bobby Robson 1968 1968
  Bill Dodgin, Jr. 1969 1972
  Alec Stock 1972 1976
  Bobby Campbell 1976 1980
  Malcolm MacDonald 1980 1984
  Ray Harford 1984 1986
  Ray Lewington 1986 1990
  Alan Dicks 1990 1991
  Don Mackay 1991 1994
  Ian Branfoot 1994 1996
  Micky Adams 1996 1997
  Ray Wilkins 1997 1998
  Kevin Keegan 1998 1999
  Paul Bracewell 1999 2000
  Jean Tigana 2000 2003
  Chris Coleman 2003 2007
  Lawrie Sanchez 2007 2007
  Roy Hodgson 2007 2010
  Ray Lewington 2010 2010
  Mark Hughes 2010 2011
  Martin Jol 2011 2013
  René Meulensteen 2013

Rivális csapatSzerkesztés

A Fulham legnagyobb riválisa a szintén londoni Chelsea FC. Mivel nem férhet kétség a két csapat közti kvalitásbeli különbségekhez, melyek leginkább az utóbbi években éleződtek ki, így a csapatok azon rivalizálnak, hogy ki nyeri az egymás közti meccseket. Ha a Fulham nyer, akkor az elégtétel, ha a Chelsea, az papírforma.

JátékosokSzerkesztés

2018. augusztus 10-én frissítve.[1]

# Poszt Név
1   K Marcus Bettinelli
3   KP Ryan Sessegnon
4   V Denis Odoi
5   V Calum Chambers
6   KP Kevin McDonald
7   KP Neeskens Kebano
8   KP Stefan Johansen
9   CS Aleksandar Mitrović
10   KP Tom Cairney (c)[2]
11   CS Floyd Ayité
13   V Tim Ream
14   CS André Schürrle
17   CS Rui Fonte
# Poszt Név
19   CS Luciano Vietto
20   V Maxime Le Marchand
21   V Timothy Fosu-Mensah
22   V Cyrus Christie
23   V Joe Bryan
24   KP Jean Michaël Seri
25   K Sergio Rico
26   V Alfie Mawson
29   KP André-Frank Zambo Anguissa
31   K Fabri
44   KP Ibrahima Cissé
47   CS Aboubakar Kamara

Külső hivatkozásokSzerkesztés

  1. First team – Player profiles. Fulham F.C.. (Hozzáférés: 2018. augusztus 10.)
  2. Captain's message. Fulham F.C., 2018. június 21. (Hozzáférés: 2018. július 29.)