Főmenü megnyitása

Arsenal FC

angol labdarúgó-egyesület

Az Arsenal Football Club (röviden Arsenal, The Arsenal vagy az Ágyúsok) angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. Az egyik legsikeresebb klub az angol labdarúgásban 13 First Division és Premier League címmel és 13 FA Kupával.

Arsenal
Csapatadatok
Teljes csapatnév Arsenal London Football Club
Becenév The Gunners (Ágyúsok)
SzékhelyHolloway, London, Anglia
Alapítva1886
Klubszínek piros-fehér
Stadion Emirates Stadion
Vezetőedző Spanyol Unai Emery[1]
Elnök Anglia Sir Chips Keswick
Bajnokság Premier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnok13 alkalommal
angol Kupagyőztes13 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes15 alkalommal
angol Ligakupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA - Inter-Cities Fairs Cup.svg VVK1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2018–2019 szezon
Hivatalos honlap
Arsenal honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arsenal témájú médiaállományokat.
Arsenal Stadion, Highbury, North Bank (1913-2006)

Az Arsenalt 1886-ban alapították (Dial Square néven). Első fontosabb trófeáikat az 1930-as években nyerték, öt League Championship címet és két FA Kupát. Egy sikertelen időszak után (a háború utáni években) a második olyan klub volt, amelynek sikerült dupláznia (a bajnokságot és az FA kupát is megnyerték) az 1970–71-es szezonban. Az elkövetkezendő harminc év folyamán az egyik legsikeresebb angol csapat lett, ebben az időszakban az Arsenal kétszer duplázott, 2004-ben veretlenül nyerte meg a Premier League-et, valamint az első londoni klub volt, amely döntőt játszhatott a UEFA-bajnokok ligájában.

A csapat színei hagyományosan piros és fehér, ezek a történelem során alakultak ki. Az idők során a klub többször megváltoztatta székhelyét, melyet eredetileg Woolwichban (Délkelet-Londonban) alapítottak, de 1913-ban elköltöztek a város északi részébe, a Highburybe. 2006-ban az újonnan felépült Emirates Stadionba tették át székhelyüket.

Az Arsenalnak hatalmas szurkolói bázisa van, akik kitartanak az ősi riválisokkal szemben. Ezek közül a legjelentősebb a rivális a Tottenham Hotspur, akikkel az észak-londoni derbiket játsszák. Az Arsenal az angol labdarúgás egyik leggazdagabb klubja (2007 óta 600 millió fontjuk van), köszönhetően a formájuknak és kiemelt teljesítményüknek. Az Arsenal LFC a legsikeresebb angol klub a női labdarúgásban, amely kapcsolatban áll a férfi klubbal is.

Az új Emirates Stadion

Tartalomjegyzék

A klub történeteSzerkesztés

Az alapítástól az első világháborúigSzerkesztés

Az Arsenal Football Club története akkor kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futballcsapatot alapít 1886-ban. A klub a Dial Square név alatt játszotta első mérkőzéseit. Az első mérkőzésük egy 6-0-s győzelem volt az Eastern Wanderers ellen, 1886. december 11-én. Nem sokkal később Royal Arsenalra változtatták nevüket és helyi kupaversenyeken szerepeltek az elkövetkező néhány évben.

1891-ben a klub professzionális szintre fejlődött és megváltoztatta ismét a nevét, most Woolwich Arsenalra, végül 1893-ban csatlakozott a futball ligához. 1904-ben jutottak fel a Football League First Divisionbe. A földrajzi elszigeteltség a nézőszám csökkenését eredményezte, ami pénzügyi problémákhoz vezetett, és a teljes csőd 1910-ben következett be, amikor Henry Norris vette át a csapatot.[2] 1913-ban a Second Divisionbe való kiesés után, az Arsenal átköltözött az Highburybe. A "Woolwich" nevet a következő évben pedig elvetették.[3] Az Arsenal csak 6. helyen végzett 1919-ben, de ennek ellenére csatlakoztak a First Divisionhöz a helyi rivális Tottenham Hotspur költségvetési problémái miatt (állítólag jogtalan pénzforrásokat használtak fel).[4] Az első világháborút követően jutottak fel az első osztályba, ahol a mai napig szerepelnek. Mára az egyik meghatározó csapata éppúgy Európának, mint Angliának.

Chapman és a dicsőséges harmincas évekSzerkesztés

 
Herbert Chapman
 
A klub címere 1930-ban

1925-ben Herbert Chapman lett az Arsenal új edzője. Chapman korábban kétszer nyert bajnoki címet, mindkétszer a Huddersfield Townnal. Forradalmi taktikáival és edzésmódszereivel, valamint a sztárigazolásaival együtt, mint Alex James és Cliff Bastin, az 1930-as években az Arsenal több trófeát is megnyert. Első trófeája egy FA Kupa volt 1930-ban, majd emellett még két bajnokságot nyert 1931-ben és 1933-ban. Chapmanhez köthető még , hogy állítólag benne volt az 1932-es London Underground egyik állomásának átnevezésben, amikor a "Gillespie Road"-ot "Arsenal tube station"-re nevezték át, amivel ez az egyetlen állomás, amit kifejezetten egy labdarúgócsapat után neveztek el.[5]

Chapman hirtelen elhunyt 1934 elején, majd Joe Shaw és George Allison vették át a klub irányítását, akikkel továbbra is a siker útján maradtak. Irányításuk alatt az Arsenal nyert három bajnoki címet (1934-ben, 1935-ben és 1938-ban) és egy FA Kupát (1936-ban). Azonban az Arsenalnak az évtized végén már kevesebb sikerben volt része, majd a 2. világháború miatt a bajnokság is szünetelt, ami a professzionális angol labdarúgás versenyképességének végét jelentette egy időre.

A háborútól a Graham-éráigSzerkesztés

A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de Tom Whittaker irányítása alatt újabb sikerek következtek a klub történetében. Az Arsenal bajnok lett az 1947-48-as és az 1952-53-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és emellett második lett 1952-ben. A 60-as években már kevesebb trófeát szereztek, nagyobb eredményeit a Liga Kupa döntőjében szerezték 1968-ban és 1969-ben, ahol mindkétszer döntőig jutottak. Bertie Mee az 1960-as évek közepén vette át a csapatot és csak az 1969-70-es szezonban tudta első trófeáját megszerezni, amikor megnyerte a klub első európai trófeáját, legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós Vásárvárosok kupája döntőjében.

Az 1970-es években az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970-71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát is. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban. A Wembley-ben az FA Kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. Az Arsenal 1978 és 1980 között három egymás utáni évben játszhatott döntőt a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. Ezek közül csak az 1979-es döntőt nyerték meg, ahol 3-2-es győzelemmel diadalmaskodtak a Manchester United felett.[6] A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.

1986-ban George Graham ( az 1971-es duplázó csapat tagja) lett az új menedzser a klubnál. Első szezonjában megszereztem a klub első Ligakupa győzelmét, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerte a klub történetének kilencedik bajnoki címét, Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Két évvel később egy újabb bajnoki cím következett 1990-/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védelmet, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán. 1993-ban Ligakupa és FA-kupa győztesek lettek, valamint egy évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupáját is elhódították. A sikerek ellenére Grahamnek távoznia kellett a klubtól mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől Rune Hauge-tól egyes játékosok leigazolásánál.[7] Bruce Rioch vette át a helyét, aki azonban csak egy szezont töltött a csapatnál, de ez idő alatt leigazolta Dennis Bergkamp-ot.

Az Arsene Wenger éraSzerkesztés

 
Az Arsenal 13. bajnoki címét ünnepelhette 2004-ben

Az 1997-98-as szezon volt Arsène Wenger első teljes szezonja a Highburyben, amikor is az Arsenal történelme során másodszor duplázott és hódította el a bajnoki cím mellett az FA Kupát. Wenger az év végén megkapta a Év Menedzsere címet. A klub játékosa Dennis Bergkamp is a nevezettek között volt a Football Írok Szövetségének (FWA) Év Játékosa és a PFA Év Játékosa kitüntetésre, de végül egyiket sem kaptam meg.

Az ezt követő három évben nem sikerült újabb bajnokságot nyerni (mindháromszor második lett a csapat a bajnokságban), 2000-ben pedig az Arsenal az UEFA-kupa-döntőjébe jutott, ahol is büntetőkkel elvesztették a mérkőzést a török Galatasaray ellen. 2001-ben már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig meneteltek az Ágyúsok, ahol vereséget szenvedtek a spanyol Valencia ellen. 2001-02-es szezonban a klub története során harmadszor duplázott a 13 mérkőzéses veretlenségi sorozatnak és az emlékezetes Manchester United elleni 1-0-s Old Traffordon aratott győzelemnek köszönhetően. Az Arsenal veretlen maradt hazai pályáján a szezonban.[8] Ez is közrejátszott abban, hogy Arsene Wenger nevezve lett Barclaycard Év Menedzsere címre, miközben Robert Pirèst az FWA Év Játékosának választották.

A következő évben az Arsenal nem tudta megvédeni címét, azonban az Ágyúsok lettek - 20 év után az első angol klub - akik két egymást követő évben elhódították az FA Kupát az 1-0-s Southampton felett aratott győzelemmel Cardiffban. Thierry Henry jelölve lett a szezon játékosának a PFA és a FWA által egyaránt, és csatlakozott Dennis Bergkamphoz a "halhatatlanok" közé az év góljával. A 2003/2004-es szezonban az Arsenal visszahódította a bajnoki címet egy csodálatos veretlenségi sorozat keretében, amikor is a klub az év során egyetlen vereséget sem szenvedett el. 11 ponttal végeztek az élen a második helyezett Chelsea előtt. A 13. bajnoki cím elnyerése során számtalan rekordot sikerült megdöntenie a csapatnak, (mint például a spanyolok akkori egyik legfiatalabb tehetségének tartott Cesc Fàbregas lett a legfiatalabb Arsenal színekben pályára lépő játékos a maga 16 évvével és 177 napjával).

 
Dennis Bergkamp (1995-2006)

Az FA Kupa elődöntőben elszenvedett vereség a Manchester United ellen, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntős vereség a Chelsea miatt a triplázás nem jöhetett már össze a csapatnak ebben a szezonban. A bajnokságban a veretlenségi sorozat a következő évben tovább folytatódott és 2004 augusztusában megdöntötték a Nottingham Forest leghosszabb ideig tartó veretlenségi sorozatát az angol futball bajnokságban. Az Ágyúsok 5 trófeát hódítottak el 4 év alatt (megnyerve a 2005-ös FA Kupát büntetőpárbajjal a Manchester United-dal szemben).

A 2005-06-os bajnokság volt a klub utolsó éve a Highbury-ben, majd búcsút intettek a klubnak 93 éven át otthont biztosító stadionnak. A negyedik helyezést és a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát az utolsó játéknapon biztosította be a csapat 4-2-es Wigan felett aratott győzelemmel (valamint a Tottenham West Ham United-tól elszenvedett vereségével). Az Arsenal Highburyben elért eredményei: 2010 lejátszott mérkőzés során 1196 győzelem született, 475 döntetlen és mindössze 339 vereség. 4038 gólt lőttek az Ágyúsok és 1955-öt kaptak.

A szezon csúcspontja a csodálatos menetelés volt a Bajnokok Ligája sorozatban, ahol bejutottak a csapat a párizsi fináléba. A 12 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat mellett 995 percig nem kaptak gólt, így megérdemelten jutott a csapat a döntőbe, ahol a spanyol Barcelona volt az ellenfele 2006. május 17-én a Stade de France stadionban. A döntőben Jens Lehmannt a 18. percben kiállították, de ennek ellenére az Arsenal szerezte meg a vezető találatot Sol Campbell fejesének köszönhetően. A második félidőben a spanyolok két késői góllal azonban fordítottak, így ők lettek a sorozat győztesei.

 
Emirates Stadion keleti oldal

Miközben az Arsenal készült az Emirates Stadionba költözésre az Ágyúsok csapatkapitánya és egyben legtöbb gólt szerző játékosa Thierry Henry újra elkötelezte magát az Arsenal mellett, mielőtt csatlakozott volna a világbajnoki döntőig menetelő francia válogatotthoz Németországban. 2006. július 6-án a klub elhagyta a Highbury-t, mely 93 éven keresztül a csapat otthonaként szolgált, és új otthonukba költöztek. Dennis Bergkamp, a legendás csatár Ajax elleni búcsúmérkőzése volt az első lejátszott mérkőzés az Emirates Stadionban.

A 2006-07-es szezon után az Arsenal csapatkapítánya Thierry Henry távozott a klubtól, és az FC Barcelonahoz igazolt.

 
Meccskép az Emirates stadionból (2007)

Eközben a megújult Arsenal várva várta az új 2007-08-as szezon-nyitányt. A klub meglepően az első fordulóban a Fulham-et 2-1-re legyőzve győzelemmel kezdett a bajnokságban. A csapat nagyszerűen menetelt végig szinte ebben az idényben, de mint a legtöbb csapatnál itt is bekövetkeztek az állandó sérülések, a lendület visszaesése és persze a fáradtság is. Az FA-kupában a Manchester United, a Liga-kupában a Tottenham, a Bajnokok Ligájából pedig a Liverpool búcsúztatta az Ágyusokat. A bajnokságban pedig a harmadik helyet szerezték meg Wenger fiai. Mindezek ellenére remek szezont tudhattak maguk mögött. A következő szezon előtt távozott az "ágyúsok" német válogatott kapusa, Jens Lehmann, aki elképesztő védéseivel és botrányaival is nyomot hagyott az angol labdarúgás történetében, valamint a brazil szűrő, Gilberto Silva, de érkezett a kreatív francia szélső Samir Nasri és a tehetséges walesi belső középpályás, Aaron Ramsey. Jens Lehmannt Manuel Almunia pótolta a kapuban, aki már az ezt megelőző szezonban is rendszeresen védhetett, de ezúttal messze nem tudott olyan kiválóan teljesíteni. Az Arsenal szezonnyitó mérkőzésén Nasrinak mindössze négy percre volt szüksége, hogy betaláljon, ez volt a szezon első gólja is.

 
Az Arsenal 13-szoros FA kupa győztes

Az Emirates Stadion megépítése sok pénzébe került a klubnak, és ez meglátszott az igazolásokon, valamint ennek következtében az eredményeken is. 2005-től kezdődően kilenc évig nem sikerült semmilyen trófeát a klub vitrinjébe helyezni, és ezért nagyon sok kritika érte Arsène Wengert és a vezetőséget. A csapat a 2002-ben visszavonuló Tony Adams óta folyamatosan veszíti el kapitányait: először Patrick Vieira hagyta el a klubot a Juventus FC kedvéért, majd 2008-ban Henry, 2010-ben Fabregas igazolt a Barcelonához. 2012-ben Robin van Persie igazolt a Manchester Unitedhoz, ezzel Thomas Vermaelenre hagyva a karszalagot, aki 2014 nyarán a Barcába távozott. Az új igazolások messze nem elégítették ki a szurkolók igényeit, de bizalmuk továbbra is töretlen volt a francia menedzser iránt.

2014-ben sok évnyi várakozás után végre trófeát nyert a csapat. Az FA-kupa serleget emelhette a magasba az akkori csapatkapitány, Thomas Vermaelen. Az idény előtti átigazolási időszakban a klub végre kész játékost igazolt Mesut Özil személyében. A 2014-es angol szuperkupa döntőjét is megnyerte a klub, így rövid időn belül második trófeáját szerezte meg a csapat. Ezeket a trófeákat (FA-kupa és angol szuperkupa) 2015-ben, és 2017-ben is megnyerte a csapat, így Wenger utolsó éveiben még pár trófeát megtudott szerezni. A bajnokságban 2016-ig folyamatosan BL indulást érő helyen zártak, de 2017-ben már csak ötödikek lettek. Emiatt a klub a 2017-18-as szezonban már csak az Európa-Ligában vehetett részt, ahol egészen az elődöntőig jutottak, ahol a későbbi győztes Atlético Madrid ellen estek ki. Ebben a szezonban már csak a hatodik helyen végzett a csapat és mivel semmilyen kiemelkedő eredményt nem tudott elérni a klub, az év végén 22 év után távozott Wenger, akit a spanyol Unai Emery váltott a kispadon a szezon után.

A klub történetének 50 legnépszerűbb játékosa[9]Szerkesztés

JátékosokSzerkesztés

Jelenlegi keretSzerkesztés

2018. augusztus 17-én lett frissítve.[10]

# Poszt Név
1   K Petr Čech
2   V Héctor Bellerín
4   KP Mohamed en-Neni
5   V Szokrátisz Papasztathópulosz
6   V Laurent Koscielny ( )
7   KP Henrih Mhitarjan
8   KP Aaron Ramsey
9   CS Alexandre Lacazette
10   KP Mesut Özil
11   KP Lucas Torreira
12   V Stephan Lichtsteiner
14   CS Pierre-Emerick Aubameyang
15   KP Ainsley Maitland-Niles
# Poszt Név
16   V Rob Holding
17   CS Alex Iwobi
18   V Nacho Monreal
19   K Bernd Leno
20   V Shkodran Mustafi
23   CS Danny Welbeck
25   V Carl Jenkinson
26   K Damián Martínez
27   V Konsztandínosz Mavropánosz
29   KP Mattéo Guendouzi
31   V Sead Kolašinac
34   KP Granit Xhaka

KölcsönbenSzerkesztés

2018. augusztus 17. szerint

# Poszt Név
13   K David Ospina (A Napoli-nál a 2018/19-es szezon végéig.)
21   V Calum Chambers (A Fulhamnél a 2018/19-es szezon végéig.)
37   V Krystian Bielik (A Charlton Athletic-nél a 2018/19-es szezon végéig.)
# Poszt Név
54   K Matt Macey (A Plymouth Argyle-nél a 2018/19-es szezon végéig.)
98   KP Kelechi Nwakali (A Portonál a 2018/19-es szezon végéig.)
-   CS Aszano Takuma (A Hannovernél a 2018/19-es szezon végéig.)

Klubrekordok[11]Szerkesztés

GólrekorderekSzerkesztés

2012. január 10. szerint. (Zárójelben a mérkőzések száma)

# Név Angol Bajnokság FA Kupa Liga Kupa Európai Bajnokságok Angol Szuperkupa Összesen
1 Thierry Henry 175 (258) 08 (26) 02 0(3) 42 (86) 1 (4) 228 (377)
2 Ian Wright 128 (221) 12 (16) 29 (29) 15 (21) 1 (1) 185 (288)
3 Cliff Bastin 150 (350) 26 (42) 00 0(0) 00 0(0) 2 (4) 178 (396)
 
Thierry Henry (1999-2007)
Egy szezon alatt*
  • A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos: 44 Ted Drake az 1934-35-ös szezonban.
  • A legtöbb angol bajnoki gólt szerző Arsenal játékos: 42 Ted Drake 1934-35-ös szezonban.
  • A legtöbb Premier Liga gólt szerző Arsenal játékos: 30 Thierry Henry 2003-04-es szezonban.

A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos, egy meccsen*

A legtöbb kapott gól egy játékostól, egy meccsen*

Egy hazai meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:

Egy idegenbeli meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:

A legfiatalabb gólszerző*

A legtöbb UEFA-bajnokok ligája gólt szerző Arsenal játékos: 35 Thierry Henry. A leghamarabb szerzett gól: Gilberto Silva a 20. másodpercben, 2002. szeptember 25-én a PSV Eindhoven elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.

MeccsrekorderekSzerkesztés

 
Samir Nasri, az Arsenal tradicionális piros-fehér mezében.

2011. március 16. szerint. (Zárójelben a gólok száma)

# Név Angol Bajnokság FA Kupa Liga Kupa Európai Bajnokságok Angol Szuperkupa Összesen
1 David O'Leary 558 0(11) 70 0(1) 70 0(2) 21 0(0) 3 (0) 722 0(14)
2 Tony Adams 504 0(32) 53 0(8) 59 0(5) 48 0(3) 4 (0) 668 0(48)
3 George Armstrong 500 0(53) 60 (10) 35 0(3) 26 0(2) 0 (0) 621 0(68)
A legfiatalabb pályára lépő*
A legidősebb pályára lépő*

A leghosszabb sorozatokSzerkesztés

Győzelem (Minden meccs) 14/14 1987. szeptember 12-től 1987. november 11-ig, illetve 2002. február 10-től 2002. augusztus 18-ig
Döntetlen (Minden meccs) 6 1961. március 4-től 1961. április 1-ig
Vereség (Minden meccs) 8 1977. február 12-től 1977. március 12-ig
Angol bajnoki győzelem 10 1987. szeptember 12-től
Premier Liga győzelem 14 2002. február 10-től
Győzelmek a szezon kezdetétől 8/6/4 (1903/04),(1947/48),(2003/2004)
Angol bajnoki vereség 7 1977. február 12-től
Premier Liga vereség 4/4 1992. november 21-től illetve 1995. március 5-től
Angol bajnoki döntetlen 6 1961. március 4-től
Premier Liga döntetlen 5 1994. január 3-tól
Veretlenség (Minden meccs) 28 2007. április 9. - 2007. november 24-ig
Veretlenség (Angol bajnoki) 26 1990. április 28-tól
Veretlenség (Premier Liga) 49 (Angol rekord) 2003. május 7. - 2004. október 24-ig
Veretlenség a szezon kezdetétől (Angol bajnoki) 23 1990. augusztus 25. - 1991. február 2-ig
Veretlenség a szezon kezdetétől (Premier Liga) 38 Teljes szezonon át, 2003. augusztus 16. - 2004. május 15-ig
Veretlenség hazai (Angol bajnoki) meccseken 33 1902. november 1-jétől
Veretlenség hazai (Premier Liga) meccseken 32 2003. május 7-től
Győzelem nélkül (Minden meccs) 19 1912. szeptember 28-tól
Győzelem nélkül (Angol bajnoki) 23 1912. szeptember 28-tól
Győzelem nélkül (Premier Liga) 8 1992. november 21-től
Megnyert meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) 15 1903. szeptember 5-től
Megnyert meccsek hazai pályán (Premier Liga) 12 2001. február 23-tól
Megnyert meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) 6 1977. október 22-től
Megnyert meccsek vendég pályán (Premier Liga) 8 2002. január 23-tól
Elvesztett meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) 4x(3) A legutóbbi 1959. november 14-től
Elvesztett meccsek hazai pályán (Premier Liga) 2x(4) A legutóbbi 1995. december 30-tól
Elvesztett meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) 13 1924. december 13-tól
Elvesztett meccsek vendég pályán (Premier Liga) 4/4 1992. november 21-től illetve 1995. március 8-tól
Győzelem nélkül hazai pályán (Angol bajnoki) 16 1911. április 27-től
Győzelem nélkül hazai pályán (Premier Liga) 8 1994. november 6-tól
Veretlenség vendég pályán (Angol bajnoki) 13 1990. május 5-től
Veretlenség vendég pályán (Premier Liga) 23 2001. augusztus 18-tól
Győzelem nélkül vendég pályán (Angol bajnoki) 15 1928. január 7-től
Győzelem nélkül vendég pályán (Premier Liga) 6x(4) A legutóbbi 1999. december 26-tól
Kapott gól nélkül (Angol bajnoki) 8 1903. április 10-től
Kapott gól nélkül (Premier Liga) 6 1999. december 26-tól
Lőtt gól nélkül (Angol bajnoki) 6 1987. február 25-től
Lőtt gól nélkül (Premier Liga) 4 1992. november 21-től
Legalább 1 rúgott gól (Angol bajnoki) 31 1930. május 3-tól
Legalább 1 rúgott gól (Premier Liga) 55 (Angol rekord) 2001. május 19. - 2002. december 7-ig
Legalább 1 kapott gól (Angol bajnoki) 39 1930. április 2-től
Legalább 1 kapott gól (Premier Liga) 11 2001. december 9-től

A legmeglepőbb eredményekSzerkesztés

2011. március 16. szerint.

  • Győzelem hazai pályán: 12-0 1900. március 12-én, a Loughborough Town elleni bajnokin. Szintén 12-0 az Ashford United elleni FA Kupa meccsen 1893. október 14-én.
  • Győzelem vendég pályán: 7-0 1993. november 3-án a Standard Liege elleni European Cup Winners meccsen.
  • Vereség hazai pályán: 0-6 1899. január 28-án a Derby County elleni FA Kupa meccsen.
  • Vereség vendég pályán: 0-8 1896. december 12-én a Loughborough Town elleni bajnokin.
  • Döntetlen hazai pályán: 4-4 2008. október 29-én a Tottenham elleni bajnokin.
  • Döntetlen vendég pályán: 6-6 1930. április 21-én a Leicester City elleni bajnokin.

Menedzserek, a kezdetektől napjainkigSzerkesztés

2018. május 13. szerint.

Név Nemzetiség Időszak Mérkőzések száma Győzelmi arány Trófeák száma
Unai Emery Spanyol 2018 -
Arsène Wenger Francia 1996 - 2018 1, 235 57,25% 17
Pat Rice Északír 1996 4 75% 0
Stewart Houston Skót 1996 6 33,3% 0
Bruce Rioch Skót 1995 - 1996 47 46,8% 0
Stewart Houston Skót 1995 19 36,8% 0
George Graham Skót 1986 - 1995 460 48,9% 7
Steve Burtenshaw Angol 1986 11 27,2% 0
Don Howe Angol 1983 - 1986 116 48,2% 0
Terry Neill Északír 1976 - 1983 414 45,1% 1
Bertie Mee Angol 1966 - 1976 539 44,7% 3
Billy Wright Angol 1962 - 1966 182 38,4% 0
George Swindin Angol 1958 - 1962 179 39,1% 0
Jack Crayston Angol 1956 - 1958 77 42,8% 0
Tom Whittaker Angol 1947 - 1956 428 47,1% 5
George Allison Angol 1934 - 1947 283 46,2% 4
Joe Shaw Angol 1934 23 60,8% 0
Herbert Chapman Skót 1925 - 1934 403 49,8% 8
Leslie Knighton Angol 1919 - 1925 267 34,4% 0
George Morrell Skót 1908 - 1919 294 35,3% 0
Phil Kelso Skót 1904 - 1908 151 41,7% 0
Harry Bradshaw Angol 1899 - 1904 189 50,7% 0
George Elcoat Angol 1898 - 1899 43 53,4% 0
Thomas Mitchell Skót 1897 - 1898 26 53,8% 0
Sam Hollis Angol 1894 - 1897 95 45,2% 0

SikerlistaSzerkesztés

  • 13-szoros angol bajnok: 1930–31, 1932–33, 1933–34, 1934–35, 1937–38, 1947–48, 1952–53, 1970–71, 1988–89, 1990–91, 1997–98, 2001–02, 2003–04
  • 13-szoros FA kupa győztes (rekord): 1929–30, 1935–36, 1949–50, 1970–71, 1978–79, 1992–93, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2004–05, 2013–14, 2014–15, 2016–17
  • 2-szeres Ligakupa győztes: 1986–87, 1992–93
  • 15-szörös Community Shields/Charity Shields győztes: 1930, 1931, 1933, 1934, 1938, 1948, 1953, 1991 (megosztva), 1998, 1999, 2002, 2004, 2014, 2015, 2017

ForrásokSzerkesztés

  1. Arsenal: Unai Emery lett Wenger utódja – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
  2. Soar, Phil & Tyler, Martin. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak. Hamlyn, 32–33. o. (2005). ISBN 0-600-61344-5 
  3. Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005) 
  4. Felmerült az Arsenal feljutásával kapcsolatban, hogy a csapat történelmi téren jelentősebb, mint az érdemekben, ami a tulajdonos, Sir Henry Norris alattomos akciójának köszönhető. Ezen lehetséges állítások: politikai fondorlat, készpénzért történő megvesztegetés, de ennek ellenére sem találtak bizonyíték bűncselekményi kísérletre. Egy tömör beszámoló Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005)  Egy részletes beszámoló Spurling, Jon. Rebels for the Cause: Az alternatív történelme az Arsenalnak. Mainstream, 38–41. o. (2004). ISBN 0-575-40015-3 
  5. a London Underground és az Arsenal bemutatja: Az utolsó elköszönés a Highburytől. Transport for London, 2006. január 12. (Hozzáférés: 2007. április 8.)
  6. Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: Winter, Henry. „Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet.”, Daily Telegraph, 2005. április 19. (Hozzáférés ideje: 2007. január 30.) 
  7. Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.Collins, Roy. „Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere”, The Guardian, 2000. március 18. (Hozzáférés ideje: 2006. december 8.)  Bower, Tom. Broken Dreams. Simon & Schuster (2003). ISBN 0-7434-4033-1 
  8. Hughes, Ian. „A legyőzhetetlen Arsenal”, BBC Sport, 2004. május 15. (Hozzáférés ideje: 2006. december 8.) 
  9. Az Ágyúsok 50 legnépszerűbb játékosa”, Arsenal F.C., 2008. május 19. 
  10. Squad: First team. Arsenal F.C.. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  11. Arsenal F.C. - Rekordok”, Arsenal F.C. 

További információkSzerkesztés